Nem véletlen, hogy a kínai autók megjelenése több országban okozott és okoz gyárbezárásokban, adóbevételek kiesésében, beszállítói láncok megakadásában jelentkező problémákat. Mindezt úgy, hogy közben az EU egyéb szabályozási lépései sem könnyítették meg az autógyártók működését. Ezek közé tartozik a környezetvédelmi és kibocsátási előírások szigorodása (Euro 6-7 normák, flottaszintű CO₂-kibocsátási plafonok), de az akkumulátorgyártásra és -újrahasznosításra vonatkozó keretek vagy a keményedő biztonsági előírások (például a kötelező vezetéstámogató rendszerek) is egyszerre növelik a költségeket és szűkítik a gyártók mozgásterét.

Valamivel visszafogottabb a fogyasztóvédelmi és digitális szabályozások hatása, ám összességében az európai autógyártásnak minden korábbinál összetettebb működési környezetet jelent, hogy egyszerre kénytelen reagálni a környezetvédelmi, technológiai, versenypiaci és szabályozási nyomásra.

Ezzel együtt az olyan nagy piaci szereplők, mint a Volkswagen, a Renault, a Stellantis vagy a Hyundai csoport láthatóan igyekszik felvenni a kesztyűt azzal, hogy kifejezetten látványosan erősítik elektromos és kisautó-portfóliójukat. A nagy német prémium márkák is előre menekülnek, de összességében óriási kihívásokkal néznek szembe az európai piacon. Hiszen, ha 5-6 új belépő kínai márka egyenként csak 1,5-2 százalékot visz el a piacból, az már akár el is lehetetleníthet egy olyan szereplőt, amely összességében 3-4 százalékpontot is elveszít a korábbi 6-8 százalékos részesedéséből.