A költségvetés benyújtásának, megtárgyalásának az idejéhez közeledve egy dologban biztos lehet minden érdekelt: a konvergencia program révén eleve szabályozott pályára áll a büdzsé, nem sok játéktere lehet a kormányzatnak a Ház elé terjesztendő tervezet papírra vetése során. Voltaképpen komoly meglepetésekkel tehát nemigen számolnak a szakértők, ám van egy igen népes érdekkör, amelyik reménykedik: hátha mégis többet kapnak annál, mint amennyit a realitások megengednek. A települési önkormányzatok - mindegyik maga is megtervezni hivatott a saját büdzséjét - működtetni, alkalmasint fejleszteni, gyarapítani hivatottak városaikat, falvaikat, mostanában többismeretlenes egyenletekkel számolnak, rendszerint a központi költségvetéstől származó pénzen felül a saját betételeik várható mértékét sem tudják kellő pontossággal kiszámítani, hiszen az adófizetésre kötelezett jövedelemtulajdonosok jövedelmi pozíciói is változhatnak. Mindezekre tekintettel kérdezte a Piac és Profit Varga Mihályt, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság elnökét a várható fejleményekről, különös tekintette annak a bizonyos igen népes érdekkörnek, az önkormányzatoknak a várható helyzetére.  A képviselő kerek perec leszögezte, pénzügyi prés alatt vannak az önkormányzatok. Ez azt is jelenti, egyre több önkormányzat jut el oda, hogy nincs hová hátrálnia, a vagyonfeléléseken túl vannak, s az elmúlt három évben drámaian megnőtt a hitelfelvételek esetszáma, összegszerűsége. Főleg a megyei jogú nagyvárosok adóssága nőtt meg számottevő mértékben.

A helyi adók nem játszanak lényeges szerepet a helyi büdzsékben, amellett az iparűzési adót azért nem lehetett kiváltani, mert nem volt mivel pótolni ezt az adóelemet. A másik fő jövedelemtulajdonosra, a lakosságra sem lehet több terhet róni. A rendszer eljutott abba a fázisba, hogy anyagilag nem lehet tovább feszíteni, azoknál az önkormányzatoknál pedig végképp nem, amelyek nagy intézményfenntartók is egyben. Varga Mihály választókörzetének példája szerint Karcag város kórházán keresztül 110-120 ezer ember egészségügyi ellátásáról gondoskodik, s nincs abban a helyzetben, hogy bezárhatná ezt az intézményét, mert nincs egy másik kórház, amelyik kiváltaná, s olyan gyógyintézmény sincs, amivel össze lehetne vonni. Azt a minimumot minden településnek lehetővé kell tenni - érvel a képviselő -, amellyel a saját fenntartását, túlélését biztosítani képes.

A klasszikus együttélést a kormányzati és önkormányzati szektor között az még nem zavarná, hogy eltérő politikai irányok vannak - láttatja Varga Mihály azt, hogy lehet "közlekedni" a választások után kialakult helyzetben is. De mert az uniós pénzek elosztási módja is eléggé képlékeny ma még, a kormányzat most úgy gondolja, hogy a források elosztásának döntéseit jobb magához vonnia. Másik problémának azt gondolja Varga Mihály, hogy mivel valamennyi lényeges uniós forráshoz önerő is kell, nem látszik annak megléte a kormány oldalán. Erre az aktuális válasz az, hogy az adóemelés az önerő begyűjtését szolgálja. Varga Mihály helyesebbnek és demokratikusabbnak gondolja azt, hogy ezeknek a pluszforrásoknak a begyűjtése egyfajta megosztott formában történhetne meg, vagyis úgy, hogy a megemelt adóbevételekből ne csak a központi büdzsé, hanem a helyi önkormányzat is részesedne. Ez utóbbiaknak elemi érdeke a pluszforrás, már csak azért is, mert ha a "központ" dönt csak a pluszpénzek, uniós források sorsáról, akkor nem feltétlenül születnek olyan döntések, amilyenek jók az önkormányzatoknak is.

Arról is kértük a véleményét az ellenzéki politikusnak, hogy pántlikázottabb, vagy kevesebb, de szabadabban felhasználható lesz a pénz az önkormányzatoknál annak következtében, hogy a konvergencia program uniós elfogadásával kerül a Ház elé a jövő évi központi költségvetés? A kormányzati boszorkánykonyha titkaiból egyelőre keveset lehet még látni, de Varga Mihály azt bizonyosan állítja, hogy a brüsszeli döntés nagyon kemény megszorításokhoz is vezet. Így például 1,7 százalékos reálbér csökkenéssel, a 10,1 százalékról 6,8-ra leviendő államháztartási hiánnyal, s mindössze 2,2 százalékos gazdasági növekedéssel lehet kalkulálni 2007-ben. Ez utóbbi számot kommentálva Varga Mihály kifejtette, történelmünk során most lesz először, hogy gazdasági növekedésünk alacsonyabb lesz, mint az EU átlagos növekedése. Ebből következően 2007 roppant kemény évnek számít, csökkenő állami, szűkülő helyi források, csökkenő lakossági jövedelmek és fogyasztás mellett kell ugyanis megoldani a helyi feladatokat is.