A GDP idén 3,2%-kal (korábbi prognózisunkkal egyezően, a tavalyi 3,8%-nál is lassabban, de az I. félévi 3%-nál gyorsabban) emelkedik. Az állam-háztartásban egyszerre kell megfelelni az előző kormány kötelezettségeinek és az új kormány programjának. Így a költségvetés valós helyzetét kifejező úgynevezett ESA-95 deficit eléri a GDP 6,5%-át, igen magas. (Ez az elszámolási mód tartalmazza az eddig „kerülő úton” – MFB, ÁPV Rt. stb. – történt kiadásokat is. Az így számított hiány 2000-ben még csak a GDP 3%-a körül volt.) A korábbi évekből származó rejtett államadósság elszámolási technikájától függően a hiány formailag még ennél is magasabb lehet.

A reálbérek kb. 12%-kal, évtizedek óta a legmagasabb ütemmel emelkednek. Ezen belül a költségvetési szférában 20% feletti, az üzleti szférában 8-9%-os (a teljesítmények javulását messze meghaladó) a reálkereset növekedése. A nyugdíjak reálértéke az automatizmusok alapján 9%-kal, az egyszeri lépéseket is tekintetbe véve mintegy 14%-kal javul. A lakosság leginkább (a rendkívüli módon támogatott) lakás- és ingatlan-befektetésekre, illetve fogyasztásra használja jövedelmét, ez utóbbi 7,5%-kal bővül.

A magyar gazdaság nemzetközi versenyképességét rontja a világgazdasági recesszió idején beindult gyors bérnövekedés és a forint erős felértékelődése. Az üzleti szféra versenyképessége fajlagos bérköltség alapján számítva 2001-2002-ben összesen 20% körül romlik. A II. félévben az export csak enyhén élénkül, míg a behozatal a szárnyaló belföldi kereslet hatására erőteljesebben, így az év egészében 4 milliárd euró körüli áruforgalmi deficit várható. A versenyképesség romlása (a német recesszió és a terrorizmus hatásaival, a hazai kínálat gyengeségeivel együtt) sokkal gyorsabban és élesebben jelenik meg az idegenforgalomban. Főleg emiatt a folyó fizetési mérleg hiánya kb. 3,2 milliárd euró lesz (a 2000. évi 1,6 és a 2001. évi 1,2 milliárd után).

Nyáron a havi infláció a vártnál is gyorsabban, 4,5%-ra csökkent. Ebben azonban döntő szerepe volt mesterséges, illetve átmeneti okoknak. Az állami beavatkozás a leginkább érintett cégeknél (MOL, MVM, MÁV, BKV, VOLÁN, Posta, stb.) jelenleg kb. 300 milliárd forint – a GDP 1,8%-át kitevő – támogatási igényt (vagy „nyereséghiányt”, többletveszteséget) teremtett, ami kezelhetetlen. Az év hátralévő hónapjaiban a havi infláció kis mértékben emelkedni fog (főleg az alacsony bázis és az olajár-növekedés miatt). Az év átlagában 5,2%-os, decemberben kb. 5%-os inflációt valószínűsítünk.

Az elkövetkező időszak fő bizonytalansági tényezője, hogy lesz-e iraki háború. A GKI Rt. előrejelzése arra a feltételezésre épül, hogy az iraki konfliktus vagy háború nélkül enyhül, vagy a háborús cselekmények időben és térben is viszonylag korlátozottak lesznek. Ez esetben 2003-ban a világgazdaság konjunktúrája valamelyest javulhat. Az USA-ban 3% közeli, az EU-ban 2-2,5%-os, de Németországban mindössze 1,5-2% közötti gazdasági növekedés várható. Az energia és a nyersanyag ára csak átmenetileg emelkedik, a kőolaj ára idén átlagosan 25,5, 2003-ban 27 dollár körül alakul. A tőkepiacokon 2003 közepétől mérsékelt fellendülés kezdődik. A dollár valószínűleg nem gyengül tovább, sőt jövőre kissé erősödik, 2003-ra 0,95 körüli euró-árfolyam valószínű. (Térben és/vagy időben kiterjedő konfliktus esetén a világgazdaságban egy második recesszió kezdődhet, az olaj ára 30-50 dollár közé emelkedik, az USA növekedési üteme 0,5%-ra, az EU-é 1%-ra megy le. A dollár gyengülne, a tőzsdéken újabb zuhanás következne be.)

A hazai gazdasági szereplők üzleti várakozásai viszonylag kedvezőek. A lakosság fogyasztási szándékai hosszabb ideje igen erőteljesen javulnak, s az utóbbi hónapokban már az üzleti szféra várakozásai sem romlanak tovább. A GKI Rt. konjunktúra-indexe az elmúlt hónapokban trendjét tekintve enyhe konjunktúrára utal. A GKI Rt. szerint a gazdasági pálya egyensúlyjavító módosítása 2003-ban megkezdődik, de ez nem jár komoly megszorításokkal, noha a költségvetés egyes területein komolyabb lefaragások várhatóak. A korrekció szerény, így 2003-ban még csak mérsékelt eredményeket hoz, viszont érdemben nem fékezi a gazdasági növekedést.

Jövőre a magyar gazdaság növekedése kissé gyorsul. Ennek fő tényezője az exportpiacok helyzetének némi javulása és a beruházások szerény élénkülése. A GDP várhatóan kb. 4%-kal emelkedik. (Elhúzódó iraki konfliktus esetén azonban csak 3%-os dinamika valószínű.) A gazdasági növekedés fő húzóereje a belföldi fogyasztói valamint a lakás- és ingatlanpiaci kereslet marad, mivel az elmúlt másfél év folyamatai még erőteljesen hatnak. A lakosság jövedelme jövőre is nagyon dinamikusan emelkedik, az idei évközi béremelések áthúzódó hatása erős. Az üzleti szférában 8%-os bruttó kereset-emelkedés várható. Az átlagos reálkereset – az adócsökkentést is figyelembe véve – közel 8%-kal, az üzleti szférában 4-5%-kal, a költségvetésiben 15%-kal emelkedik. A nyugdíjak reálértéke az automatizmusok alapján közel 4%-kal, de az egyszeri kifizetéseket és a várható további intézkedéseket is tekintetbe véve inkább csak 1-2%-kal, két év alatt összesen több mint 15%-kal javul. A gyerek-támogatások reálértéke viszont az ideinél gyorsabban nő (bár a családi adókedvezmény reálértéke csökken, mivel a megemelt munkavállalói adójóváírás miatt kevesebben tudják mindkét kedvezményt igénybe venni). Így az egy főre jutó reáljövedelem az idei 10% után közel 7%-kal bővül.
A lakosság továbbra is erőteljesen, reálértékben kb. 6,5%-kal növeli vásárlásait. Gyorsan bővül a lakáspiaci kereslet is. A pénz-megtakarítási ráta – a magas reálkamatok ellenére – alacsony marad. A beruházási kereslet enyhén élénkül. Az önkormányzati és állami szférában a kevesebb kezdés miatt némi lassulás valószínű. Az üzleti szféra – javuló konjunktúra esetén – kissé növeli beruházási keresletét. A magyar termékek iránti exportkereslet valamelyest javul. Az üzleti szférában a fajlagos bérköltség alapján számított nemzetközi versenyképesség 2003-ban már csak kb. 2%-kal, elviselhető mértékben romlik. Az áruforgalmi mérleg hiánya 5,2 milliárd euró körülire nő (ebben szerepe van a kb. 1%-os cserearány-romlásnak is). Javulhat viszont a helyzet az idegenforgalomban. Ezért a folyó fizetési mérleg romlása enyhébb lesz, a deficit kb. 3,8 milliárd eurót tesz ki, a GDP kb. 5%-át. Ez magas, csökkentése a következő években elkerülhetetlen.

A termelés növekedési üteme valamelyest gyorsul. Az ipar, a kereskedelem és a távközlés teljesítménye kb. 6-7%-kal, az építőiparé 12%-kal emelkedik. Mintegy 37 ezer új lakás készül el. Szerény növekedés várható a mezőgazdaságban és a többi szolgáltatási területen, valószínűleg stagnál a teljesítmény a szállításban. Ezért a GDP az ideinél gyorsabban, kb. 4%-kal bővül. A foglalkoztatás az idei csökkenés után nagyjából stagnál.

Az államháztartási kiigazítás erősen differenciált: a bér-kiadások 2003-ban is jelentősen nőnek, ezzel szemben nominálisan szinte stagnálás valószínű a működési kiadások és a különböző programok finanszírozása terén. A GKI Rt. megítélése szerint reálisan kb. 1 százalékponttal mérsékelhető a deficit, így az a GDP 5,5%-a körül várható. Mindezzel jövőre megkezdődik a szükséges fiskális tisztulás és konszolidáció, de a javulás nagyobb része a későbbi évekre marad. Fontos lenne a leglényegesebb (egészségügyi, agrár, regionális, vasúti, energiapiaci) reformok s a privatizáció felgyorsítása.

Valószínű, hogy 2003-tól megkezdődik a különböző rejtett inflációs feszültségek oldása. Így emelik a gáz- és a villamosenergia, valamint számos infrastrukturális szolgáltatás (pl. távfűtés, melegvíz, víz, városi közlekedés, szállítási és postai tarifák) árát és ezek hatása megjelenik a piaci árakban is. A legérzékenyebb esetekben a lakossági terheket támogatás mérsékelheti. Ilyen feltételezések mellett a 2002 végi vagy kissé magasabb infláció fogja jellemezni 2003. egészét, az éves átlagos és az év végi infláció egyaránt 5,2% körül alakul. A GKI Rt. inflációs prognózisa arra utal, hogy a monetáris politika legfontosabb jövő évi célpontja (céljának a mértéke) nem érhető el. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ésszerűen nem lehet annyira megfeszíteni a fiskális és a jövedelempolitikát, hogy ez érdemben alacsonyabb deficitet eredményezzen, hanem arról is, hogy éppen az államháztartási egyensúly középtávú javítása kíván meg olyan árlépéseket, amelyek önmagukban eleinte jelentős inflációs hatással járnak. Ha az MNB kamatemeléssel próbálná mostani inflációs célját elérni, valójában inkább az amúgyis szerény élénkülést fékezné, a nemkívánatos pénzbeáramlást és felértékelési nyomást fokozná, de érdemben alacsonyabb inflációt ez sem eredményezne. A központi áremelések árszintnövelő hatását a piaci árakra történő monetáris ráhatással nem lehet ellensúlyozni. A fiskális és a monetáris politika összhangja csak racionális inflációs céllal valósítható meg. Ez elősegítené azt is, hogy a későbbiekben kibontakozzon a fiskális fordulat.

Ilyen körülmények között 2003-ban a forint erős marad, de az idei második félévinél kissé nagyobb ingadozások lehetségesek a forint árfolyamában. Ha az MNB jelzéseket ad további esetleges kamatemelésre, a pénzbeáramlás akár még fel is erősödhet, így a forint is felértékelődhet. Ha azonban újrarendeződik az inflációs cél, akkor a forint szerény gyengülése is bekövetkezhet. Végülis a forint árfolyama jövőre valószínűleg a 9-13%-os sávban fog ingadozni az erős oldalon. Az infláció stagnálása, a világpolitikai bizonytalanság és az idei magas államháztartási hiány magas szinten fogja tartani a kamatokat, csökkenésre csak az inflációs cél módosítása esetén és inkább csak a második félévben számítunk. A bizonytalan világpolitikai helyzetre való tekintettel a tőkepiacokon egyértelmű javuló trend csak 2003 közepétől remélhető. A nettó működőtőke-beáramlás 2003-ban gyorsul és valószínűleg eléri a korábban „szokásos” évi 1,5 milliárd eurót.