2002. második negyedévében sokan azt mondják „áll” a lakáspiac, nem véletlenül - olvasható a GKI Gazdaságkutató Rt. és a Wallis Ingatlan Rt. legfrissebb, augusztus 8-án nyilvánosságra hozott tanulmányában.

A cég ugyanis 2000 januárja óta elemzi az ingatlanpiac trendjeinek alakulását Budapesten, Pest megyében és országos szinten.
Az ingatlanpiac különösen az 1999-2000-ben tapasztalható dinamikus áremelkedés révén került reflektorfénybe, nem sokkal később pedig a kormányzati, azóta többször finomított lakásprogram irányította rá a közfigyelmet. Az utolsó lényeges kormányzati lépés a használt lakások vásárlásakor felhasználható hitelek feltételeinek könnyítése volt, aminek hatásai még nem bontakoztak ki. A piaci szereplők és az elemzők véleménye nem egységes a jelenbeli trendek kimutatásában, még kevésbé a jövőbeni folyamatok előrejelzésében. A véleménykülönbségek egyik okaként egyértelműen a piac erős szegmentálódása jelölhető meg, de a piaci szereplők reakciói is még részben bizonytalanok. Az egyes ingatlantípusok tulajdonának és bérletének esetében a kínálat bővülésével döntő szemponttá lépnek elő olyan, korábban a keresleti piac idején kevésbé lényeges vagy éppen marginális jellemzők, mint az ingatlan környezete, zajszintje vagy a belső tér kialakítása.


A szegmentálódás mellett és azzal szoros összefüggésben a beruházások megtérülési idejének hosszabbodása is megfigyelhető. Ezzel párhuzamosan a hozamok is fokozatosan csökkennek. A főbb szegmensek kínálatának bővülése fokozatos reál ár- és bérleti díj csökkenést idéz elő, ez pedig egyrészről a megtérülési idő elnyúlásához vezet, másrészről új, kevésbé túlkínálatos szegmensek felé tereli a szereplőket.

A Gki Rt. - Wallis Ingatlan Rt. fővárosi ingatlanpiaci indexe

A fővárosi ingatlanpiacon épített és forgalmazott ingatlantípusokra (lakóingatlan, iroda, üzlethelyiség, raktár) vonatkozó különböző piaci információk összességéhez megfelelő súlyozási arányokat használnak.
·  lakóingatlanok: mivel felmérésükben a vállalatok esetében nem értelmezik a lakóingatlanokat, ezért az ingatlanfejlesztők és forgalmazók együtt képviselik a részindex 100%-át 1:8 arányban (fejlesztők = 1, forgalmazók = 8);
· irodák: a vállalatok képviselik a piac 50%-t a fennmaradó 50% pedig 2:3 arányban oszlik meg a fejlesztők és a forgalmazók között;
· raktárak és üzlethelyiségek esetében a piac felét a vállalatok képzik, a másik fele pedig 2:1 arányban oszlik meg az ingatlanfejlesztők és forgalmazók között.
A felmérés fő számait táblázataink mutatja be.

A túlkínálat továbbra is ebben a szegmensben a legjelentősebb, s a vevőket egy ideje már korántsem a régi „szinte mindegy, hogy milyen áron és feltételek mellett” hozzáállás jellemzi. A vevők – kihasználva a helyzet teremtette lehetőségüket – ma már válogathatnak a különböző adottságokkal rendelkező lakóingatlanok között, sőt sok helyen az előző években felfutó ingatlanárak alatt is találnak maguknak lakást.
Vége tehát az eddig talán már megszokottnak vélt ingatlanpiaci (itt elsősorban a lakóingatlanokra értelmezve) pezsgésnek, melyhez a piaci viszonyok is automatikusan igazodtak. Így fordulhatott elő, hogy a panellakások gyorsan ma már csak jelentősebb diszkonttal adhatók el, a vásárlók többsége pedig tipikusan a kis alapterületű, jellemzően 40-50 m2-es, másfél szobás lakásokat keresi.
Hazánk közelgő Európai Uniós csatlakozásától sokan egy újabb – de nyilvánvalóan az előző évekhez képest mérsékeltebb – ingatlanpiaci fellendülést várnak. Az erre való spekuláció a 12 hónapos várakozásokban azonban szinte még egyáltalán nem érezteti hatását. Az ingatlanforgalmazók és fejlesztők szerint a piac „beállt”, s ebben a tekintetben a következő egy év csak mérsékelt változásokat hozhat (dacára például az állam által jelentősen támogatott már a használt és új építésű ingatlanokra is felvehető lakáshiteleknek).


Tendenciáját tekintve azonban azzal mindenképpen lehet és érdemes számolni, hogy a vidéki lakóingatlanoknál a keresleti és kínálati viszonyok tekintetében megindul egyfajta konvergencia a fővárosi piaci helyzethez. Ez alatt azt értjük, hogy míg eddig a vidéki lakóingatlan piac többé-kevésbé kiegyensúlyozottnak volt tekinthető, addig a közeljövőben várhatóan itt is enyhet túlkínálat jelenik meg.
Az előzőkben említett piaci viszonyok következményeként talán nem meglepő, hogy az ingatlanforgalmazók szerint 2002 második negyedévében nemhogy nőtt volna, hanem átlagosan 1%-kal csökkent a használt lakások négyzetméterára. Az új építésű lakóingatlanok esetében némileg „kedvezőbb” a helyzet. Míg az ingatlanfejlesztők szerint 2%-ra, addig az ingatlanforgalmazók szerint 3% körülire tehető a lakóingatlanok ebben az időszakban tapasztalt felértékelődése.


A következő 12 hónapban a használt lakóingatlanok esetében jóval infláció alatti árnövekedés valószínűsíthető (éves szinten 3% körüli). Ezzel szemben az új építésűeknél az ingatlanfejlesztők szerint 6%-os, az ingatlanforgalmazók szerint pedig 8%-os árnövekedésre van kilátás. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez utóbbinál jelentős szerepe van a folyamatosan – sokszor az infláció feletti ütemben – dráguló inputtényezőknek.


Az egyes ingatlanok négyzetméterára jelentősen függ annak elhelyezkedésétől, illetve attól, hogy használt vagy új építésű ingatlanról beszélünk. Jellemzően a használt lakás árak nominálisan stagnálnak, sőt esetenként csökkennek, minimális emelkedési tendencia az új lakásoknál tapasztalható. A táblázat szerinti kiemelt lakóingatlanok négyzetméterára 141 ezer és 397 ezer Ft / m2 között szóródik. 2002 második negyedévben a belső és külső kerületek között árkülönbség – igazodva az előző negyedévhez – csökkenni látszik, sőt a budai és pesti ingatlanok áralakulásában sem látható jelentős különbség.
Az egyes lakások négyzetméterárait nemcsak a kora, a fekvése, a minősége, vagy új építésűek esetében a telekár és a kivitelezési költségek befolyásolják, hanem szignifikáns különbség figyelhető meg az eltérő alapterületű lakások négyzetméteráraiban is.


2002 második negyedévében az ingatlanforgalmazók adatai szerint az új építésű lakások esetében nőtt a különbség az eltérő alapterületű lakások négyzetméterárai között (6%-ról 18%-ra), miközben a használt lakások esetében az előző időszaki 17%-os átlagos eltérés állandósulni látszik.


Az új építésű lakóingatlanok között a legnagyobb eltérés a budafoki, pesterzsébeti és csillaghegyi ingatlanok esetében tapasztalható, míg a legkisebb a XII. kerületben.
A használt lakóingatlanok esetében a Bartók Béla út és a Németvölgy kivételével (mindkettőnél 13%-os az eltérés), a legnagyobb és legkisebb átlagos négyzetméterár között 15-20%-os eltérés tapasztalható.


A lakosság lakáspiaci várakozásainak  alakulása

Országosan reprezentatív lakossági mintán méri  a GKI Rt., hogy a háztartások mekkora része tervezi lakás vagy ház vásárlását, építését, illetve meglévő lakása felújítását; a felmérés egy része kiterjed arra is, hogy kiknek van lakáshitel-tartozása, mikor vették fel a kölcsönt, illetve kik tervezik lakáshitel felvételét, milyen célra (építés, vásárlás, felújítás, bővítés) és mekkora összeget és mekkora lakás megszerzésére, bővítésére.


2002 második negyedévében kissé csökkent a háztartások lakásépítési, ill. –vásárlási, kedvét reprezentáló mutató szezonális hatásoktól megtisztított értéke, s erőteljesen visszaesett a lakásbővítési, -felújítási kedvet reprezentáló mutató szezonális hatásoktól megtisztított értéke is.


A lakásfelújítási, -bővítési szándékokat jelző mutató így a 2001 első félévében mért szintre csökkent, tehát nagyobb mértékben esett vissza, mint amennyit az előző negyedévben emelkedett. A lakás építési, -vásárlási kedvet jelző mutató értéke a csökkenés ellenére is igen magas. Az építést, -vásárlást, vagy –felújítást tervezők továbbra is fiatalabbak és több gyermeket nevelnek, mint egy átlagos háztartás, és családjaikban az egy főre jutó jövedelem meghaladja az átlagot. A legutóbbi felmérés alkalmával már három negyedéve stabilan átlag feletti jövedelemmel rendelkeznek és az átlagnál több gyermeket nevelnek a lakáshitel felvételét tervező családok.
A GKI Gazdaságkutató Rt. 1993. óta végzi a lakosság gazdasági várakozásainak és beruházási terveinek felmérését az Európai Unió módszertanát követve. Megkérdezik a mintaszemélyektől, hogy a következő két évben tervezik-e lakás, vagy ház vásárlását, esetleg építését. A megkérdezettek arra a kérdésre is választ adnak, hogy a következő egy évben tervezik-e, hogy nagyobb összeget költenek lakásukra. A válaszadók négy válaszlehetőség közül választhatnak: nagyon valószínű, valószínű, nem valószínű, biztosan nem. A válaszok megoszlásából ún. egyenleget számítunk, ami egy mutatószámba sűrítve mutatja, hogy hogyan alakul a lakosság lakásépítési, ill. lakásfelújítási hajlandósága. 1993-tól napjainkig. folyamatosan egyre nagyobb lakásfelújítási kedv erősödése megtört 2002 harmadik negyedévében. Igaz azonban az is, hogy a csökkenés ellenére a lakásépítési, -vásárlási kedvet jelző mutató még így is meghaladja a 2002 első negyedévét megelőző öt év maximumát. Az még kérdés, hogy ez a 2001 második félévében megindult dinamikus lakásberuházási folyamat lelassulását, időleges megtorpanását jelzi, vagy csak a kormányváltás körüli bizonytalanságot. Ez utóbbi érthető lenne, hiszen a lakásberuházásnak éppen az állami kamattámogatás adta a lendületet.


2002 második negyedévében 1,7% maradt azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyek a következő két évben biztosan lakást vásárlást vagy építést terveznek, kissé nőtt azon háztartások aránya, amelyek nem biztosan, de készülnek lakás építésére vagy vásárlására a következő két évben. Arányuk 3,8%-ot ért el. Ez mintegy 68 ezer háztartást jelent évente, ami alig több a második negyedévi terveknél (a felmérés júliusban készült).
Lakásukra a válaszadók 4,2%-a fog egy éven belül jelentős összeget költeni, s további 12,8% tartja valószínűnek ilyen kiadásait. Ez 403 ezer háztartást jelent, vagyis mintegy 27%-kal kevesebbet, mint az előző negyedévi tervek szerint.

Az inputtényezők árainak alakulása

Az új építésű ingatlanok árát nem kis mértékben meghatározza, hogy az adott időszakon belül, mekkora mértékben emelkedett a fejlesztési munkák során felhasznált inputtényezők ára.
Az ingatlanfejlesztők tapasztalatai szerint 2002 második negyedévében a legnagyobb mértékben a munkaerőköltségek és a telekárak emelkedtek (mintegy 6%-kal). Az építési és szerelési tevékenységek ára, valamint az építőanyag árak ugyanebben az időszakban 4-4%-os emelkedést mutattak, miközben a tervezési árak és projektmenedzseri díjak esetében is 3-3%-os árnövekedés következett be.
A következő 12 hónapban az ingatlanfejlesztők becslése szerint minden, az előbb felsorolt inputtényező ára az inflációt meghaladó ütemben nő. A legnagyobb növekedés az építési telkek piacán valószínűsíthető (13%). A munkaerőköltségek 8%-os növekedése mellett várhatóan az építőanyag árak, valamint az építési-szerelési tevékenységek árai is hasonló mértékben emelkednek. A projektmenedzseri díjak és tervezési árak esetében az ingatlanfejlesztők 6-6%-os árnövekedést prognosztizálnak.
 Az ingatlanforgalmazók adatai szerint 2002 második negyedévében nem változott jelentősen a lakóingatlan értékesítésből származó árbevételük. Ez annak tudatában, hogy egy viszonylag jelentős túlkínálat mellett komoly piaci versennyel szembesültek, pozitív eredményként értékelhető.
A következő 12 hónapban dacára annak, hogy a már amúgy szoros verseny további éleződésével számolnak, az ingatlanforgalmazók bíznak abban, hogy növelni képesek lakóingatlan forgalmazásból és értékesítésből származó árbevételüket.
Hozzá kell azonban tenni, hogy vélhetően ebben egyfajta túlzott önbizalom is szerepet játszik – különösen, ha az előbbiek mellett azt is figyelembe vesszük, hogy többségük a következő egy évben helyzetük javulásával számol – miközben a lakóingatlan piac lényegében stagnál.

Irodapiac

2002 második negyedévében az irodapiacot alapvetően a túlkínálat dominálta. Mind az ingatlanforgalmazók, mind az ingatlanfejlesztők megítélése szerint Budapesten az irodák kínálata jelentősen és tartósan meghaladja a keresletet. Ez utóbbiból következik, hogy rövidtávon továbbra sem látszik beigazolódni az az egyes piaci szereplők által hangoztatott vélemény, miszerint a túlkínálat csak átmeneti jellegű, s a piac egy-két éven belül ezt képes felszívni.


A forgalmazók és fejlesztők 12 hónapos várakozásait mutató egyenlegmutató értéke ebben az időszakban rendre –60, illetve –75 volt, amely a plusz-mínusz 100-as skálán igencsak karakteresen mutatja, hogy még mindig sok a kiadatlan iroda. Ennek következtében talán az sem meglepő, hogy az irodák eladási árai jellemzően csökkentek 2002 második negyedévében. A legnagyobb csökkenés a használt irodák esetében következett be (átlagosan 3% körüli), míg az új építésűek esetében jellemzően 1-2%-os volt a mérséklődés.


A forgalmazók és fejlesztő szerint a bérbeadható és értékesíthető irodaállomány folyamatos bővülése miatt (illetve az ennél kisebb ütemben növekvő kereslet következtében) a következő egy évben csak infláció alatti ütemben fog nőni az irodák négyzetméterára. Mind a használt, mind az új építésűek esetében átlagosan 3-4%-os árnövekedéssel lehet számolni.


Az előző tényezőket együttesen figyelembe véve nem meglepő, hogy a legtöbb ingatlanforgalmazó árbevétele stagnált ebben a negyedévben. Sőt a következő 12 hónapot tekintve többen vannak olyanok is, akik az irodaértékesítésből és bérbeadásból származó árbevételül csökkenését is elképzelhetőnek tartják.
A piaci viszonyok konzerválódására utal, hogy a legtöbb forgalmazó úgy véli, a következő egy évben marad a „status quo”, azaz a jelenlegihez hasonló darabszámú irodát fog értékesíteni, azonos átlagos alapterület mellett.
A versenyhelyzet a piaci szereplők között várhatóan most már nem élesedik tovább (szemben az előző negyedévek tendenciájával). Mind az ingatlanforgalmazók, mind az ingatlanfejlesztők a közepesnél valamivel gyengébb erősségű versenyhelyzetet várnak az év hátralevő részében.


Az ingatlanforgalmazók véleménye szerint a pesti, illetve a budai első, valamint másodosztályú irodák kihasználtsága az alábbiak szerint alakult:
A fővárosi irodák közül a budai oldalon fekvők arányaiban kedveltebbek mind az „A”, mind a „B” típusok között. Az előbbinél 75%, az utóbbinál 79%-os a kihasználtsági mutató. A pesti irodáknál az előzőekhez közel azonosan alakulnak az arányok, s mind az első, mind a másodosztályú irodáknál hozzávetőlegesen minden negyedik áll kiadatlanul.


A következő 12 hónapban minden irodatípus esetében csökken a bérbeadási arány. A budai irodák esetében átlagosan 1%-kal, a pestieknél 1-2%-kal. Várhatóan azonban a „B” kategóriás irodák lesznek továbbra is a kedveltebbek.
A budapesti vállalatok negyedéves válaszadásuk eddigi eredményeivel nagyjából megegyezően 30%-ban irodatulajdonosok, az átlagos iroda alapterület torzításmentes (azaz a szélső értékek torzító hatásai nélkül vett) nagysága nagyjából 600 m2.


A vállalatok iroda tulajdona jelentősen nem változik a következő negyedévben, mindössze 6%-uk tervez eladást vagy vásárlást – a piacon ezek az erők várhatóan kiegyenlítik egymást.


Az iroda bérletek gyakorisága a fővárosban mintegy 60%-os, a torzítatlan átlagos alapterület nagysága pedig valamivel nagyobb, mint 500 m2.
A bérletek piaca a tulajdonéhoz hasonlóan alakul – a vállalati kereslet jelentős élénkülése nem várható a fővárosban, alacsony forgalom mellett a vállalatok új bérleményei és bérleteik felmondásai várhatóan kiegyenlítik egymást. A piac irodai szegmensében tehát a keresleti viszonyok lényegében változatlanok. Az irodapiac helyzetét a fővárosi vállalatok túlkínálatosnak értékelik. Ezt jelzi, hogy a vételárak emelkedésének éves ütemét mindössze 4,1%-ra teszik. Ez éppen csak megközelíti a következő 12 hónap inflációs prognózisait – profitot tehát gyakorlatilag nem biztosít. A bérletek tekintetében a megítélés még negatívabb – a 2,8%-os bérleti díjemelkedés egyértelműen a beruházói hozamok és vele együtt a reálbérleti díjak csökkenését jelenti.


A saját tulajdonú irodák aránya Pest megyében 35%, az átlagos alapterület kiterjedése pedig 470 m2.
A bérelt irodák esetében az előfordulás gyakorisága mindössze 11%, az átlagos alapterület is lényegesen alacsonyabb 120 m2.
Az irodák árának emelkedését a következő 12 hónap folyamán a cégek 5,5%-ra, bérleti díjuk emelkedését 4,9%-ra teszik a Pest megyei vállalkozások.
A központi régión kívüli saját irodával rendelkező cégek az összes vállalkozás több mint 60%-át teszik ki; az átlagos irodai alapterület torzítatlan nagysága 340 m2. Ugyanitt a bérelt irodákkal működő cégek aránya 33%, az átlagos bérlemény alapterülete 180 m2.
A cégek komolyabb változtatást nem terveznek saját vagy bérelt irodáik állományában a következő 12 hónapban. Az irodapiac árainak és bérleti díjainak emelkedését a vállalatok 6% körülire teszik a következő 12 hónapra.

Üzlethelyiség

Az üzlethelyiségek esetében 2002 második negyedévében is jellemzően a túlkínálat érvényesült – bár ennek mértéke jelentősen összefüggött az üzletek elhelyezkedésével. Azoknál az üzleteknél, melyek a külső kerületekben helyezkednek el, s a megközelíthetőség (gondolva itt elsősorban az egyes helyeken gyakori közlekedési torlódásokra) szempontjából nem elsőrangúak az átlagosnál nagyobb az ürességi ráta, ill. alacsonyabbak a bérleti díjak.
Az ingatlanforgalmazók és ingatlanfejlesztők szerint vidéken ma még kedvezőnek mondható a helyzet. Telítettnek mondható irodapiaccal – de ott is csak egyes szegmensekben – esetenként csak a legnagyobb városokban találkozhatunk. Ebben a tekintetben a következő 12 hónap azonban „sorsfordító” lehet.
A piaci szereplők várakozásai szerint mind Budapesten, mind vidéken is közepesen telítetté válhat az irodapiac. Ez azzal magyarázható, hogy még ma is jelentős fejlesztési munkák folynak, melyek nagy része várhatóan a következő egy évben befejeződik. A folyamatosan növekvő kínálattal pedig a kereslet élénkülése nem képes lépést tartani.


Valószínűleg a kínálati többlet az egyik oka annak is, hogy 2002. második negyedévében az üzlethelységek eladási ára vagy egyáltalán nem változott vagy csak minimálisan (1%-kal) emelkedett. Az ingatlanforgalmazók és fejlesztők az előző negyedévekhez hasonlóan egyöntetűen úgy vélik, hogy a következő egy évben a piac felfutásával továbbra sem lehet számolni, így ezen a területen mindössze 3-4%-os, azaz infláció alatti növekedést prognosztizálnak.


Mindezek tudatában nem meglepő, hogy az ingatlanforgalmazók a következő egy évben az üzlethelyiség forgalmazásból származó árbevételük csökkenésével számolnak. Azok pedig, akik a piaci hatásokat valamiképpen kompenzálni szeretnék, jellemzően az eddiginél nagyobb darabszámú üzlethelység értékesítését és bérbeadását tervezik.
Az üzlethelyiségek tulajdonának előfordulása 10%-os gyakoriságú, az átlagos alapterület nagysága mintegy 500 m2. Az alapterület negyedévről-negyedévre igen nagy szóródást mutat – a feltehetően kifejezetten kereskedelmi profilú nagy cégek válaszai rendre több tízezer négyzetméternyi üzlethelyiség tulajdonáról adnak számot.


Az üzletek bérlete 15%-os gyakoriságot mutat, átlagos torzítatlan nagyságuk meghaladja a 900 m2-t.
Az üzlethelyiségek tulajdona iránt a fővárosban nem lesz jelentős kereslet a következő 12 hónap folyamán, a forgalom kifejezetten alacsony marad. A bérleti viszonyokban sem várható radikális változás, a vállalatok egy kisebb csoportja eladási többletet generál a piacon de ez lényeges változást nem okoz.
Az üzlethelyiség vételára és bérleti díja a fővárosban közel azonos mértékben – mintegy 4%-kal emelkedik a vállalatok becslése szerint a következő 12 hónapban.
Az üzlethelyiségek tulajdona a Pest megyében működő cégeknél rendkívül alacsony gyakoriságú (6%) és az átlagos alapterület nagysága is csupán 210nm. Az üzlethelyiségek bérleti szegmensében a cégek 16%-a érintett és az átlagos alapterület nagysága 150 m2.
Pest megyében az üzletek esetében az áremelkedést 6, a bérleti díj emelkedést 5,8%-ra teszik a vállalatok.


Saját üzlethelyiség a központi régión kívüli vállalkozások 27%-ának tulajdonában van, az átlagos alapterület itt mintegy 490 m2.
A bérletek viszonylatában a gyakoriság kiemelkedően magas (69%) – azaz viszonylag sok a részben vagy egészében kereskedelmi profilú vállalkozás – de az üzlethelyiségek átlagos alapterülete kicsi, mindössze 90 m2. A központi régión kívüli területeken az üzlethelyiségek piacán sem várható jelentős változás a következő 12 hónapban.


Az üzlethelyiségek tulajdonát tekintve a régió cégei 6,7%-os drágulást is elfogadhatónak tartanak, a bérleti szegmensben ennél kissé alacsonyabb 6,2%-os díjemelkedést prognosztizálnak.

Raktár, üzemcsarnok

A raktárak és üzemcsarnokok képezik jelenleg az ingatlanpiac azon kivételes szegmenseit, ahol az ingatlanforgalmazók és fejlesztők mind a fővárosi, mind a vidéki helyzetet azonosan ítélik meg. Szinte egyöntetű véleményük szerint mindkét esetben közel kiegyensúlyozott piaci viszonyokat érvényesülnek. Ez az egyensúly nagyrészt a közelmúltban lezajlott – igen jelentősnek mondható – Budapest közeli fejlesztéseknek köszönhető.
A következő egy évre vonatkozó várakozásokból egyértelműen az derül ki, hogy bár nem csökken az érdeklődés a raktárak és üzemcsarnokok iránt, a kínálat mégis lassan meghaladja majd az igényelt raktár- és üzemcsarnok-alapterületet.
A forgalmazók és fejlesztők azt is valószínűnek tartják, hogy 1-2 éven belül akár olyan helyzet is előállhat, hogy a vidéki túlkínálat jelentősebb lesz, mint a fővárosi (ennek elsősorban az adhat alapot, hogy a jelenlegi raktár és üzemcsarnok fejlesztések főként a főváros és vonzáskörzete körül összpontosulnak).
2002 második negyedévében az ingatlanforgalmazók és ingatlanfejlesztők szerint átlagosan 2%-kal emelkedett a raktárak és üzemcsarnokok eladási ára. A következő 12 hónapban minimálisan infláció fölötti a használt raktáraknál és üzemcsarnokoknál 6%-os, az új építésűeknél 7%-os áremelkedés valószínűsíthető.
A forgalmazók és fejlesztők arról számoltak be, hogy ebben a negyedévben csökkent az ebből a piaci szegmensből származó árbevételük (mindamellett, hogy továbbra sincsenek éles versenyfeltételek). A következő egy évben a jelenlegi árbevétel stagnálását tartják valószínűnek.

 A raktár tulajdon előfordulása Budapesten ebben a negyedévben mintegy 14%-os gyakoriságú, átlagos nagyságuk csaknem 1600 m2. Ugyanakkor a raktárak bérletének gyakorisága 34%-os, a vállalatok átlagos raktármérete a torzító hatású adatok nélkül mintegy 800 m2.
A raktárhelyiségek tulajdona kis mértékben, bérlete viszont jelentősen keresettebb lesz a következő 12 hónapban. Ebben a szegmensben egyértelműen a kereslet élénkülése dominál. A raktárak vételára a fővárosban alig 3,5%-kal emelkedik, a bérleti díjak emelkedése is csupán 4,1% lesz a következő 1 évben.
Csaknem minden tizedik Pest megyében működő vállalkozás rendelkezik saját raktárral, átlagos méretük mintegy 700 m2. A bérelt raktárak átlagos alapterülete a tulajdonét megközelítő (640 m2), gyakoriságuk is nagyjából hasonló Pest megyében (9%). A raktárak tulajdona és bérlete nagyjából egy ütemben (3,9 és 3,8%-kal) drágul a következő 12 hónap folyamán.


A központi régión kívüli területeken saját tulajdonú raktárt a cégek nagyjából fele tart fenn, az átlagos alapterület 1800 m2. A raktárak bérlete jóval ritkábban fordul elő és az is inkább operatív célokat szolgál – legalább is erre lehet következtetni abból, hogy az átlagos raktárméret alig 240 m2.


A központi régión kívül a raktárak tulajdona iránti kereslet várhatóan élénkülni fog a következő hónapok során, de még ennél is jelentősebb változás várható a bérleti szegmensben. A raktárhelyiségek bérletében ui. a központi régión kívüli területeken igen jelentős keresletbővülés lesz tapasztalható.
Annak dacára, hogy a raktárpiacon az ország ezen a területén egyértelműen élénkülés tapasztalható mind a tulajdoni mind a bérleti szegmensben a cégek értékelése szerint az előbbi csupán 5,6, az utóbbi pedig alig 4,6%-kal emeli árait.

 Építési telkek

Az építési telkek 2002 második negyedévében is a legkeresettebb ingatlantípust alkották. Jelentős túlkereslet elsősorban a fővárosban és agglomerációjában fordul elő, míg vidéken általában kiegyensúlyozott a piac. A túlkereslet forrása Budapesten egyértelműen az, hogy elfogytak a beépíthető telkek, illetve csak igen magas származékos költségek mellett lehet hozzájuk jutni.
2002 második negyedévében átlagosan 4%-kal emelkedett az építési telkek eladási ára. A kínálati korlátok miatt azonban további áremelkedésre lehet számítani, mely év / év alapon elérheti a 13%-ot.
Az építési telkek piacán a fővárosi vállalatok mintegy 10%-a van jelen mint tulajdonos, a telkek átlagos mérete jelentős szóródás mellett mintegy 4000 m2.
Új jelenség a budapesti ingatlanpiacon, hogy az építési telkek kereslete sem élénkül jelentősen a következő év folyamán. A vállalatok valószínűleg kivárnak ui. a telkek megemelkedett áraikkal kis vonzerőt, és alacsony hozamot ígérnek a következő várhatóan jelentős áremelkedési hullámot hozó időpont, az EU-csatlakozás dátumának kitolódása miatt. Nem mellékes körülmény, hogy igencsak megfogyatkoztak a kedvező fekvésű olcsón megvásárolható telkek a főváros környezetében.


Mindazonáltal az építési telkek vásárlása számít még mindig a legjobb befektetési döntésnek a  főváros ingatlanpiacán, a vállalatok becslése szerint a telkek drágulása a következő 12 hónapban 8%-os ütemű lesz.
Pest megyében az építési telkek piacán a cégek elenyészően kis hányada vállal szerepet, ám e kis csoport igen nagy kiterjedésű telek tulajdonosa.
Az építési telek – mint ország szerte mindenütt - Pest megyében is kitűnő befektetés, drágulásának üteme 8,3%.
Építési telkek a központi régión kívüli vállalatok csaknem 20%-ának tulajdonában vannak, összes alapterületük igen nagy, így az átlagos alapterület mutatója is magas 8000 m2 feletti. Az építési telkek kisebb mértékű kínálatnövekedése várható a következő egy év folyamán.


Ezeken a területeken változatlanul az építési telkeket értékelik a legjobb befektetésnek a cégek országszerte – itt mintegy 11%-os áremelkedésre számítanak.