A cikk eredetileg laptársunk, az mfor.hu oldalán jelent meg.

A koronavírus-járvány nem csak a mindennapokat állította fejre és a gazdaság számos területét le, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a munkaerőpiacot a vártnál is jobban felforgatta. Legalábbis az adatok szintjén mindenképpen. Először a Központi Statisztikai Hivatal munkaerőpiaci-felmérés alapján készült statisztikájában okozott némi zavart. Tavasszal ugyanis többen úgy veszítették el az állásukat - például a vendéglátásban, turizmusban dolgozók -, hogy esélytelen volt a korlátozások miatt, hogy a saját szakmájukban helyezkedjenek el.

Nyilván lehet átmeneti, szakmán kívüli pozíciókat keresni, de ez nem mindenki esetében volt járható út. Főleg azért, mert a személyes kontaktusok szigorú keretek közé voltak szorítva. Így ezek a személyek bár gyakorlatilag munkanélküliek voltak, az elhelyezkedési, álláskeresési szándék megvalósításának hiánya miatt nem kerülhettek be hivatalosan a munkanélküliek közé. Ezért a statisztika az inaktívak közé sorolta őket, amiről a KSH külön tájékoztatást is adott ezúttal. Eszerint:

• márciusban 54 ezer ilyen magyar volt,
• áprilisban szintén 54 ezer,
• májusban viszont már 56 ezerrel csökkent a létszám, köszönhetően annak, hogy életbe léptek az enyhítések és újra elkezdtek aktívan munkát keresni az érintettek,
• júniusban pedig még nagyobb számú, 84 ezer fős csökkenés volt az inaktívak körében.

A statisztikai definícióknak való megfelelés problematikája mellett a költségvetési kiadások sem alakultak a megszokott módon az elmúlt hónapokban. Mint arról több cikkünkben is beszámoltunk: júniusban eddig még nem látott összeget költött a kormány passzív kiadásokra (vagyis munkanélküli ellátásokra), 29,4 milliárd forintot, miközben jellemzően ezen a soron havi szinten 4-11 milliárdos költés szerepelt az elmúlt 10 évben. Logikus magyarázat lenne erre a regisztrált álláskeresők számának megugrása. Az ellátások esetleges növekedése azért nem lenne indok erre, mert van egy minimálbérhez kötött maximuma a juttatásnak, aminél többet senki sem kaphat, függetlenül a korábbi keresetétől.

Az ellátás nagysága tehát kötött, de közben a regisztrált álláskeresők száma sem ugrott meg drasztikus mértékben. Júniusban mindössze 13 ezer fővel (4 százalékkal) nőtt tovább a létszám 376 ezerre. Közülük 125 ezren voltak jogosultak álláskeresési ellátásra, ami 6 ezerrel (5 százalékkal) már alacsonyabb volt az előző havinál.

A lehetséges magyarázatok? Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter egy korábbi Kormányinfón kérdésünkre válaszolva élt azzal a gazdasági feltételezéssel, hogy nem ismert azok száma, akik a koronavírus-járvány miatt visszaadták a vállalkozói igazolványukat. Ahogy arról sem lehet tudni, hogy mikor adták vissza azokat, ami pedig esetleg késleltetve jelenik meg a statisztikában. Elképzelhető, hogy sokan már az adófizetési és egyéb mentességek június végi kifutásának közelségével, a hatodik hónapban meglépték ezt, így bekerültek az álláskeresők közé, de akkor ennek a rekordmagas költségvetési kiadásnak még három hónapig hasonló nagyságrendben kellett volna alakulnia.

Márpedig nem ez történt: júliusban gyakorlatilag filléreket fordított a kormány passzív munkaerőpiaci ellátásokra, 781 millió forintot. Ez pedig minden lehetséges logikus magyarázatot megcáfol.

Ahogy az a KSH friss közléséből is kiderült, júliusban már mérséklődött a munkanélküliek száma: 224 ezer után 218 ezerről számolt be a hivatal. Amivel párhuzamosan a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat is a regisztrált álláskeresők és az álláskeresési ellátásban részesülők számának mérséklődéséről számolt be a hét elején. Utóbbi csökkenése azonban távolról nézve sem volt olyan mértékű, hogy indokolja a rekordalacsony kiadást: 125 ezer után 100 ezer személy volt jogosult az ellátásra. Márpedig a költségek radikális zuhanását ennél sokkal nagyobb mértékű létszámcsökkenés magyarázhatta volna, melynek eredményeként csupán néhány ezer, vagy tízezer jogosultról szólt volna a friss statisztika.

Egy örömhír a kormánynak is jutott - bár itt sem teljesen tiszta a kép

Még tavasszal, amikor épp csak a koronavírus-járvány elején jártunk, a kormány, élén a miniszterelnökkel többször is rögzítette: aki alól kifut a háromhónapos munkanélküli segély, és nem talál munkát a piacon, annak az állam fog munkát adni. Ennek biztosítása érdekében szükség esetén szinte azonnal meg tudják duplázni a közfoglalkoztatási programok keretét és akár 200 ezer embert is tudnak foglalkoztatni.

A programok kihasználtságáról és esetleges bővítéséről a júliusi adatok tudnak információt szolgáltatni. Azoknál ugyanis, akik elsőként, már a járvány első napjaiban veszítették el az állásukat, csak júliusban járt le a munkanélküli ellátás jogosultsági ideje. Tehát ekkor nyílt meg számukra lehetőségként a közfoglalkoztatás. A KSH önbevalláson alapuló felmérése szerint azonban nem volt fokozottabb igény erre, mivel a közfoglalkoztatottak száma továbbra is alacsony, az gyakorlatilag a kormány békeidős várakozásainak és terveinek megfelelően alakul még mindig. A júniusi 81 ezer után 85 ezer közfoglalkoztatott volt Magyarországon a hetedik hónapban.

Sejthető volt az adatok alapján, hogy az állam által biztosított munkahelyekre nem lesz tömegével szükség. A járvány miatt ugyanis mintegy 112 ezer személy lett regisztrált álláskereső, amiről talán elmondható, hogy kedvezőbb annál, amit a kormány az első hetekben várt. Gulyás Gergely egy akkori Kormányinfóján úgy fogalmazott: százezrek maradhatnak munka nélkül a negatív gazdasági hatások miatt. Ám ahogy májusban elkezdődött a korlátozások enyhítése, a nyári szezonra pedig visszatért az élet a korábbi medrébe, az elhelyezkedés is könnyebbé válhatott. Így a munka nélkül maradtak a piacon is el tudtak helyezkedni, és kevésbé volt igény a közfoglalkoztatásra.

Mindezek fényében csak az nehezen érthető, hogy miért növelte meg július utolsó napján a kormány a közfoglalkoztatásra szánt idei költségvetési keretet 5 milliárd forinttal. Eredetileg 140 milliárdos előirányzatot biztosított a programokra, amiből július végén időarányosan csak annak 53 százalékát, 74,23 milliárdot költött el. Mindezt úgy, hogy közben a passzív ellátásokra szánt előirányzat már vészesen fogy, a megmaradt összegből legfeljebb egy békeidős hónapra jellemző kiadást lehet fedezni. Sokkal indokoltabb lett volna tehát ezt, az amúgy felülről nyitott előirányzatot emelni.

Mára így már egészen követhetetlenné és átláthatatlanná vált a munkaerőpiac az adatok szempontjából: a korábbi, piaci sajátosságokból fakadó mechanizmusok nem állják meg a helyüket, és a kormány intézkedéseiből eredő számok mögött sem találni olyan logikus magyarázatokat, melyek minden fejleményt meg tudnának indokolni.