Hazánk azonban nem felfelé, hanem lefelé lóg ki a mezőnyből - legyen szó akár a várható GDP-növekedési ütemről, akár az inflációról, akár az államháztartási politikának a gazdasági folyamatokra gyakorolt hatásáról.

A most közzétett jelentés az idei évre 2,7 százalékos gazdasági növekedést vár hazánkban, míg a Világbank csupán 2,2-et jósolt. A bécsi intézet szerint jövőre 3,1 százalékra gyorsulhat a magyar expanzió, ez persze továbbra is jócskán elmarad a 2005-ben és 2006-ban tapasztalt 4 százalék körüli értéktől.

Mindezek fényében nem csoda, ha a WIIW úgy fogalmaz: az új EU-tagországok gazdasági fundamentumai manapság igen szilárdak, ez alól egyedül Magyarország jelent - időlegesen - kivételt. A fiskális folyamatok a térség országaiban általában nem zavarják a gazdaság reálnövekedését, ám hazánkra ez a megállapítás sem igaz. Szerencsére a foglalkoztatási kilátások még mindig kedvezőbbek idehaza, mint egyes térségbeli országokban.

A gazdasági megszorítások kedvező hozadékaként megjegyzik, hogy a magyar folyó fizetési mérleg hiánya a tavalyi 6,2-ről a GDP 4,9, jövőre pedig 4,1 százalékára csökkenhet; ez már a visegrádi országok között sem kirívó érték, a bolgár és román helyzettel összehasonlítva pedig szinte idilli állapotot jelez.