Milyen hibákra derült fény?

Politikai vakfolt, inkonzisztens besorolás. Az átsorolt hirdetések azt mutatják, hogy egyértelmű politikai reklámokat nem ismer fel a Google szűrési rendszere. Az új kategória meghatározása pedig gyakran nem konzisztens, azaz teljesen, vagy lényegét tekintve megegyező tartalmú hirdetésekhez eltérő témákat rendel. Ezek a hibák felvetik a szűrési rendszer megbízhatóságának kérdését. Vajon, ha a hirdető most újra elindítaná az átsorolt hirdetését, akkor a Google megadná a zöld lámpát, mivel nem tartaná politikainak a tartalmát?

Önbesorolási ellentmondás. A hirdetők gyakran ugyanazt a tartalmat a Meta és a Google felületein is reklámozták. Ez lehetővé tette, hogy összehasonlítsuk, mit gondolt a reklám feladója és a Google szűrője ugyanarról a tartalomról. (Fontos különbség volt a két techóriás gyakorlatában, hogy míg a Metánál feladott hirdetések esetében maga a hirdető jelölte meg, hogy a hirdetése politikai tartalmú volt-e vagy sem [majd a Meta szűrője ezt vagy átengedte, vagy visszadobta], addig a Google ezt sosem bízta a hirdetőre, saját hatáskörben ragasztotta a hirdetésre a politikai címkét.) Több alkalommal tapasztalható, hogy a hirdető által (a Metán) politikainak minősített reklámhoz a Google valamilyen nem politikai témát rendelt. A politikai jelleg meghatározása tehát korábban sem volt mindig összhangban a platformok között.

Milyen sikereket könyvelhet el a Google tiltása?

A korábbi nagy politikai hirdetőknek jelenleg egyáltalán nem futnak hirdetései, vagy ha igen, akkor azok – néhány kérdéses kivételtől eltekintve – nem politikai tartalmúak. A kivételek közé tartoznak a Miniszterelnöki Kabinetirodának a Fix 3 százalékos hitelt népszerűsítő hirdetései vagy a Megafon videói. (Ezekbe a tartalmakba belelátható ugyan a szavazási szándék befolyásolására való alkalmasság, tehát lehetne érvelni amellett, hogy ezek igenis politikai tartalmak, de ennek igazolása már a jelen elemzés kereteit szétfeszítő jogászkodást igényelne, ami elvinné a fókuszt.)