Azon külföldiek, akik azért érkeznek egy uniós tagországba, hogy szociális segélyben részesüljenek, vagy akiknek tartózkodási jogát kizárólag az álláskeresés igazolja, kizárhatóak az alapellátásból. Nemrég az Európai Bíróság kimondta, hogy az ilyen kizárás jogszerű valamely tagállam állampolgáraival szemben is. Az ügyben a német szövetségi társadalombiztosítási bíróság, arra keresett választ, hogy jogszerű-e az ilyen kizárás akkor is, ha olyan uniós polgárokról van szó, akik munkakeresés céljából érkeztek a fogadó tagállam területére, és bizonyos ideig már dolgoztak ott, miközben az érintett tagállam az azonos helyzetben lévő állampolgárai számára biztosítja ezeket az ellátásokat.

Ítéletében a német bíróság kérdéseire válaszolva a bíróság kimondta, hogy nem ellentétes az egyenlő bánásmód elvével azon uniós polgárok kizárása bizonyos „szociális segítségnyújtási ellátásoknak” is minősülő, „különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokból”, akik kizárólag álláskeresés céljából rendelkeznek a fogadó tagállam területén való tartózkodási joggal.

A bíróság megállapítja, hogy a szóban forgó ellátások célja a megélhetési eszközök nyújtása azon személyek számára, akik nem tudják biztosítani a megélhetésüket, és hogy ezen ellátások fedezése az adókból, nem pedig járulékokból történik, még akkor is, ha olyan rendszer részét képezik, amely emellett az álláskeresés megkönnyítésére irányuló ellátásokat is előír.

E tekintetben a bíróság emlékeztet arra, hogy ami a szociális segítségnyújtási ellátásokhoz való hozzáférést illeti, valamely uniós polgár csak akkor tarthat igényt a fogadó tagállam állampolgárainak járóval egyenlő bánásmódra, ha a fogadó tagállam területén való tartózkodása megfelel az „uniós polgárokról szóló” irányelv feltételeinek. Az álláskeresőkkel kapcsolatban a bíróság megállapítja, hogy két lehetőség van arra, hogy számukra tartózkodási jogot biztosítsanak:

Ha az uniós polgár, aki munkavállalóként tartózkodási joggal rendelkezett, kényszerű, regisztrált munkanélkülivé vált azt követően, hogy legalább egy évet dolgozott, és az illetékes munkaügyi hivatal nyilvántartásba vette álláskeresőként, akkor a munkavállalói jogállása és tartózkodási joga legalább hat hónapig fennmarad. Ezen időszak alatt hivatkozhat az egyenlő bánásmód elvére, és jogosult a szociális segítségnyújtási ellátásokra. Amennyiben az uniós polgár még nem dolgozott a fogadó tagállamban, vagy ha a hat hónapos időszak letelt, az álláskereső nem utasítható ki e tagállamból, amíg bizonyítani tudja, hogy állást keres, és tényleges esélye van a foglalkoztatásra. Ebben az esetben azonban a fogadó tagállam megtagadhat tőle minden szociális segítségnyújtási ellátást.