Függetlenül attól, hogy hazai, európai vagy éppen amerikai az elbocsátási statisztika, most már egyre kevésbé az a hírértékű közlemény, hogy éppen mennyi az utcára kerültek száma, hanem az, hogy hol és hogyan sikerül megállítani a gyarapodást, visszafordítani a folyamatot. Létezik ez az irány idehaza is: éppen egy éve indult el a „beavatkozás". Tukacs István országgyűlési képviselő szinte a legutóbbi időkig kormánymegbízottként is részt vett a válságkezelés e legkényesebb programjainak elindításában - ezért is kértünk tőle információkat a rendre friss forrásokat igénylő akciókról.
Január: az első keret
Már az előző évi büdzsében is szerepelt egy tétel a munkahelymegtartás segítése érdekében, 500 millió forintot lehetett megpályázni bértámogatás címen a szociális tárcánál. Akkor még előtte voltunk a válságnak, illetve amikor már tudni lehetett, mi történik a világban és idehaza, a kormányzat újabb forrásokat csoportosított át, illetve módosította az odaítélés mechanizmusát is. Tukacs István „hivatalból" januárban találkozott először az akkor még készülő programmal, azzal, hogy két tételt, 6 milliárd forintot és attól elkülönítve további 1,5 milliárdot fordít a büdzsé az Országos Foglalkoztatási Közalapítványon keresztül a munkahelyek megtartására. Ez a pénz nem uniós, hanem „saját" összeg volt, s pályázni lehetett az alapítványnál megfogalmazott feltételrendszer szerint a támogatásra.
Viszonylag gyorsan viták kereszttüzébe is került a mechanizmus. Tukacs István szerint azon különböztek össze a „felek", hogy milyen létszámú, jellegű, profilú társaságok kaphassanak a támogatásból. Az Európai Unió működési szabályai alapján például nem lehetett e bértámogatás jellegű pénzből segíteni az exportáló vállalkozásokat, s nem pályázhattak kereskedelmi cégek sem. A 6 milliárdból azok a vállalkozások kaphattak, amelyek nehéz helyzetbe kerülve dolgozóik egy részének elküldésére kényszerültek volna, ám átmenetinek ítélték üzletmenetük válságba kerülését, s dolgozóikat a félévnyi, maximum 12 hónapnyi munka nélküli időszakban is meg akarták tartani. A másfélmilliárdra pedig azok a cégek pályázhattak, amelyek „csak" csökkenteni akarták a munkaidőt, illetve tovább- vagy átképezni a dolgozókat. Arra is módot kínált a pályázat, hogy alkalmilag több embert, más társaságoktól elbocsátottakat foglalkoztassanak, fogadjanak.
A kormánybiztos szavaiból az is kitetszik, hogy még hónapokkal később is téves információk kerültek nyilvánosságra, azt állítva, hogy nem volt és nincs „kereslet" e munkahelymegtartó támogatások iránt. Pedig a 6 milliárd forintra kevesebb mint egy hónap alatt befutottak a pályázatok, kimerítve a keretet, s egy szeptemberi összegzés szerint a nyertes cégek 96 százalékával szerződést kötött az alap.
Csak átvészelni?
Ahol már elindulhatott a segélyezés, ott a vállalkozás az elküldésre ítélt dolgozók bérének arányos részét havi finanszírozásban kapta, kapja meg. A dolgozóit megtartani akaró társaság 1-12 hónapig veheti igénybe a forrást. A pályázók - 491 vállalkozás - átlagosan 6,9 hónapig akarnak „besegíttetni" az állammal, ami optimizmusra vall: bíztak a válságból való gyors kilábalásban.
Tukacs István magánvéleménye szerint a menedzsmentek, a tulajdonosok egyszerűen nem mérték fel, milyen mélységű, milyen hatású a krízis, nem vették eléggé komolyan a fejleményeket. Igaz, akad egy rém szigorú pályázati passzus is - legalább annyi ideig kell továbbfoglalkoztatni a dolgozókat, de már támogatás nélkül, mint amennyi időre a pénzt megpályázták -, ami a cégek vezetőit óvatossá tette. A végeredmény: az összesen 7,5 milliárd forintból szeptember közepéig 1,55 milliárd már befutott a cégekhez. A pályázat - folytatja személyes adatgyűjtése összegzését a képviselő - arra ösztönözte a sikeresen pályázókat, hogy a támogatás kifutásának végéig keressenek üzletet, de arra már nem, hogy a bértámogatással nyert időt felhasználják termék-, piac- vagy struktúraváltásra is. A közepes vállalkozásoknál lett inkább jellemző gyakorlat az alkalmazkodóképesség javítása is.
A multik magyarországi 100-200 fős vállalkozásai a jövőjüket szinte kizárólag attól tették függővé, hogy az „otthoni" tulajdonos, topvezetés miként dönt, tehát nem piaci folyamatokat mérlegeltek, hanem azt, hogy a nagyvállalati termékstruktúrából átkerül-e ide, a nálunk működő egységhez valami többlet, vagy fordítva. Volt rá példa, hogy egy szomszédos országból irányítottak át gyártást a magyar üzembe, s hogy a kapacitás „megérkezéséig" kihúzza az itteni egység, pályáztak a munkahelymegtartást szolgáló alap forrásáért. Volt a fordítottja is, amikor hiába igyekeztek marasztalni a munkaügyi szervezetek egyik-másik multi itteni részlegét, látva, hogy az állami támogatás megállíthatná az elbocsátásokat, tárgyalni sem tudtak a helyi vezetőkkel, mert az érdemi döntéseket a világ másik végén hozták meg.
Kormánybiztosi emlékeit felidézve Tukacs István azt is elmondta a Piac&Profitnak, hogy rendszeresen felvetődő kérdéssé vált: a támogatásért pályázó cég valóban bajban van-e, vagy valami mást akar? Mert hát megesett, hogy egy magyarországi leányvállalat a finanszírozási problémáival hozakodott elő, majd kiderült, a remélt támogatásokkal az egész céget, de főleg az otthoni, anyavállalati problémák megoldását akarta segíteni.
Meggyőztük az uniót
Az első 7,5 milliárdos keret - a hónapról hónapra történő kifizetések még javában tartanak - gyorsan elfogyott, így a munkahelymegtartás érdekében újabb pénzügyi segítséget kellett életre hívnia a kormányzatnak. Ugyancsak hazai forrást szervezett meg az állam, de ezt a 10 milliárdos csomagot a regionális munkaügyi központokhoz benyújtott pályázatokkal lehetett „elérni", s a döntéseket is a munkaügyi tárca hozta meg. A szempontok nem változtak: 12 hónapnyi időre kérhettek támogatást a cégek.
Ennél az áprilisra „összeállt" programnál már nem fenyegetett a brüsszeli megfeddés veszélye. Addig a bértámogatást - mint a termékek költségeit torzítani képes állami beavatkozást - az Európai Unió szabályrendszere nagyon szűk keretek között tartotta elfogadhatónak. E „békebeli" norma azonban éppen Magyarország érdekérvényesítő fellépésének köszönhetően idővel alkalmazkodott a válság okozta körülményekhez. Tukacs István „könyvelése" szerint ez a 10 milliárd is szinte elfogyott már: 762 újabb vállalkozás pályázatára mondott igent a tárca, s 1,9 milliárd forintot ténylegesen meg is kaptak a kedvezményezettek.
A két teljesen hazai munkahelymegőrző támogatás után indíthatta el a kormányzat a harmadikat, s e mögé már „odaállt" az Európai Unió is. A társadalmi megújulás operatív programos forrásból 20 milliárdhoz mikro-, kis- és középvállalkozások juthatnak hozzá, 10 milliárdhoz pedig a nagyok. A nyár közepe óta „élő" újabb keretnél a pályázati szakasz még most is tart, s a jelentkező vállalkozások munkatársainak a pénz ellenében heti négy napot kell dolgozniuk, egyet pedig tanulniuk. A honatya biztos benne, hogy ez a legújabb keret is roppant gyorsan kimerül, s jó oka van a kormányzatnak a legújabb támogatás előkészítésére, elindítására. Itt is uniós forráshoz - mintegy 20 milliárd forinthoz - juthatnak hozzá a cégek. Mivel átcsoportosítást tervez a kormányzat, Brüsszel beleegyezésére is szükség van, jelenleg erre várnak idehaza. Ezzel a pénzzel úgynevezett aktív munkaerő-piaci eszközöket támogatnak, oktatáshoz, képzéshez lehet igénybe venni, keresetpótlást finanszírozni.
Miért pályázat?
Most már, hogy viszonylag sok pénz áll a munkaerőt megtartani igyekvő vállalkozások rendelkezésére, talán nem alaptalan annak is utánaeredni, hogy miért éppen a pályáztatásos támogatási rendszert részesítik előnyben a gazdaságpolitika irányítói. A munkaerőért fizetendő terhek még ma is roppant nagyok, ha azokról mondana le kisebb-nagyobb mértékben a büdzsé, látszólag ugyanott lenne: a vállalkozásoknak olcsóbbak lennének az alkalmazottak, tehát nem tennék utcára őket. Ezt az exkormánybiztos sem tagadja, de azt igen, hogy célirányos lehet a munkaerő költségeinek egyetemes mérséklése. Akkor, amikor a múlt év végéhez közeledve egyébként is elemezte a pénzügyi kormányzat a lehetséges adó- és járulékcsökkentést, persze hogy felvetődött a munkahelymegtartásra való ösztönzés e nyilvánvaló módja is. De az is, hogy a munkaerő árának általános mérséklése minden foglalkoztatottra vonatkozik, a munkahelymegtartás finanszírozása azonban csak azokat az ágazatokat, szakmákat segíti, amelyeket mindenképpen be kell vonni ebbe a védelembe. A kereskedelmet, a szolgáltatások nagy részét, az agrárium zömét már nem bírta ilyen kedvezményben részesíteni a büdzsé. Emellett az adókról, járulékokról hozott döntések jellemzően lassú átfutásúak, a munkahelymegtartást segítő pénzek odaítéléséhez, majd kiutalásához jóval kevesebb idő kell, a támogatásokat azonnal számlájukon akarják tudni a vállalkozások.
