Kisebb adóterhet, nagyobb mozgásteret, több megtakarítást, kisebb és hatékonyabb államot szeretne a társadalom többsége. Kisebb adóterhet, nagyobb mozgásteret, több megtakarítást, kisebb és hatékonyabb államot ígér a Gyurcsány-kormány a február elején bejelentett középtávú adóreform keretében. Az elérendő célokban tehát nincs nézetkülönbség, az ehhez vezető út és az alkalmazható eszközök megválasztása azonban már kérdéses.

Társadalom és bizottság

Az elmúlt években, évtizedekben megszokhattuk, hogy ha a mindenkori kormány bejelent valamit - igaz, reformértékű lépést az elmúlt évtizedben igen ritkán -, bár még a gondolat is csak kibontakozóban van, az ellenzék és az úgynevezett független szakértők máris ízekre szedik, bírálják, szelídebb esetben legyintenek rá. Most sincs ez nagyon másként, némi különbség azonban, hogy úgy tűnik, a gazdasági irányítás ezúttal valóban kíváncsi a megvalósítandó adóreformról a társadalom véleményére. Közvetlenül is, a Pénzügyminisztérium honlapján, ahol lapzártánkig több mint félezer hozzászólás olvasható. Multinacionális cég vezérigazgatójától kezdve kisvállalkozás könyvelőjén át szimpla adózó állampolgárig sokan kifejtették itt a véleményüket, az általános kifogásoktól az egészen konkrét javaslatokig.

Február 9-én a Parlamentben megtartotta első ülését az adóreform-bizottság. Hogy tagjai ne a sajtónak vagy csak egymásnak mondják el kifogásaikat, ötleteiket, hanem aktívan vegyenek részt a tervezett adóreform kidolgozásában - szól az egyértelmű gyurcsányi-draskovicsi üzenet többek között a gazdaságkutatónak (mint Akar László, GKI Rt., Halász György, Pénzügykutató Rt. és Matolcsy György, Növekedéskutató Intézet), az érdekegyeztetőnek (Antalffy Gábor, Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldala és Michalkó Péter, OÉT munkavállalói oldal), a gazdasági kamarának (Parragh László) és a gyakorlati adószakembernek, adótanácsadónak (mint Sugár Dezső, Magyar Könyvvizsgálói Kamara vagy Zara László, Adótanácsadók Egyesülete). A felsoroltakon kívül tagjai még a bizottságnak a tárcák szakértő képviselői és más neves pénzügyi-adóügyi szakértők.

Ők így együtt azt a feladatot kapták, hogy fogalmazzanak meg egy reálisan elérhető jövőképet a közteherviselés 21. századi, korszerű magyar modelljére, és ennek megfelelően irányítsák a szakmai reform kidolgozását.

Legkorábban 2007-ben?

Nemcsak a gazdasági kamara, hanem szinte az összes, jelentős támogatottsággal bíró üzleti érdekképviselet (mint például a VOSZ) honlapján megjelent február közepén egy felhívás, hogy várják a tagság véleményét arról: Mit javasoljunk a pénzügyminiszternek?

A Piac és Profit megkeresésére a vállalkozói érdekképviseleteknél elmondták, hogy még csak az információgyűjtésnél tartanak, és néhány hétre biztosan szükségük van ahhoz, hogy összegezzék és értékeljék a beérkező javaslatokat. Ezt követően szedik pontokba és postázzák a kormánynak, hogy ők mit is várnak el az adóreformtól.

Ami előre elmondható: egy öt-hat éves reformprogramot nem a legszerencsésebb a választások előtti évben elkezdeni. Különösen nem egy adóreformot, ami a költségvetésnek akkor csökkentené a bevételi oldalát, amikor politikailag a legkevésbé vállalható a kiadási oldal mérséklése.

Nem vitás, és senki nem is vitatja, hogy a hazai adórendszer egésze megérett a reformra. Ám nem lehet egy év alatt kigondolni és meg is valósítani, sőt nem is szabad. A most elkezdett reform bevezetése legkorábban 2007-ben reális. És akkor is csak abban az esetben, ha a kormány mostani változtatási javaslatai valóban egy mélyebb, átgondolt rendszer elemei, ha együtt járnak majd a szociális és egészségügyi reformmal, és nem a választási kampányokban megszokott, népszerűséget hajszoló, puszta kijelentések.

Folytatás a Piacv és Profit márciusi számában.