A megtorpanás nem csupán a mennyiséget tekintve volt markáns, hanem a még megmaradt kereslet jellegét is meghatározta. Katona Tamás szerint a déli parton jellemzően csak azok vásároltak tavaly, akiket erre rákényszerített az aktuális élethelyzetük. Ennek megfelelően nem volt kereslet a nyaralókra és a drágább, 100 millió feletti ingatlanokra sem, inkább csak lakásokat és olcsóbb házakat kerestek a vevők, s azokat is kifejezetten a saját használatukra.

Ez azzal is járt, hogy megritkultak a készpénzes ügyfelek és – noha nem voltak kedvezőek a kamatok – arányaiban több lett a hitelből vásárló ügyfél az ingatlanosoknál. Eltűntek a vásárlók közül a cégek is, amit ugyancsak érthetőnek tart a szakember:

„mivel tavaly 20-30 százalékos hozamokat lehetett elérni a pénzpiacon, így nem sokan döntöttek úgy, hogy kivonják onnan a pénzüket, hogy azt inkább ingatlanba fektessék”.

Az északi parton is hasonló tapasztalatokat gyűjtött Tóth Tibor, prémiumkategóriás ingatlanokra ott sem akadt vevő, leginkább a zártkertek számíthattak érdeklődésre. A tó háttértelepüléseinek olcsóbb ingatlanjait keresték még, jellemzően nyaralónak, míg a partközelben szinte semmi mozgás nem volt. A kereslet látványos visszaesése csekély hatással volt az eladókra: változatlanul tartották az árakat,

„mert – ahogy a szakember érzékelte – a csodában hittek, és még ma is hisznek”.

Délen ugyancsak merevnek bizonyult az árazás, de ha ennek ellenére eljutott a tulajdonoshoz egy-egy potenciális vevő, akkor az esetenként akár 10 százaléknál is nagyobbat alkudhatott. A kereslet erős visszaesésének Katona Tamás tapasztalatai szerint az is következménye volt, hogy a hosszas hasztalan hirdetés után egyre több eladó kérte ingatlanszakértő segítségét.