A szakmai szervezetek, valamint a képző cégek is felismerték, hogy nem feltétlenül azokból a szakemberekből kell még képezni, akikből amúgy is rengeteg van a piacon, hanem kedvezményekkel, támogatásokkal kellene menedzselni a hiányszakmákat. A 2007-es új OKJ-rendelet egyik melléklete a hiány-szakképesítések régiónkénti jegyzékét tartalmazza. Ezek a szakmák leginkább az építőiparhoz tartoznak, de nagy a hiány az ápolókból, szakácsokból is, valamint hiányt találni a fémiparhoz, textiliparhoz, húsiparhoz kapcsolódóan is. Manapság az érettségi után a legtöbb tanuló a főiskolai, egyetemi helyekre pályázik, fizikai munkát egyre kevesebben szeretnének vállalni. Ennek oka legtöbbször a szülői nyomás, a szülői elvárás. Pályaválasztás előtt azonban érdemes lenne felmérni a munkaerő-piaci igényeket, és a divatos szakmák felől a hiányszakmák felé orientálni a nebulókat.

A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet felismerve a régi rendszer hibáit, illetve a munkaerőpiac új követelményeihez igazodva, változtatásokat kezdeményezett az elmúlt években. Ezeknek a kezdeményezéseknek eredményeképpen állt össze az új szerkezetű Országos Képzési Jegyzék. Ezeket a változásokat a munkaerőpiac nem minden területe tudja nyomon követni. Sokan nem is tudják, hogy milyen kompetenciákat rejt egy OKJ-s végzettség.

Az új OKJ szerkezetéről, munkaerő-piaci viszonyáról Binder Józsefet, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet Képzés- és Vizsganyilvántartási Iroda vezetőjét kérdeztük.

- Az OKJ szerkezete az elmúlt években megváltozott, moduláris jellegű lett. Sikerült befejezni a változtatásokat?

- Igen, a változtatás 2006-ban befejeződött és az 1/2006. (II.17.) OM rendelettel vezették be a gyakorlatba, abban változtatták meg teljesen az OKJ-t. Az ezt követő időkben pedig a felelős szaktárcák bizonyos időközönként megjelentették a szakmai és vizsgakövetelményeiket, illetve a központi programjaikat. Ezek szükségesek ahhoz, hogy az adott képzés egyáltalán elindulhasson. Összességében azt kell mondanom, hogy igen, sikeres volt a változtatás. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó szakképesítésekre jelentek meg legelőször a szakmai és vizsgakövetelmények. Most már gyakorlatilag a kifutó képzéseken kívül, csak az új rendszerű képzéseket lehet elindítani.

- Ennek volt egy kétéves átfutási ideje, jól tudom?

- Igen, a kifutó képzéseket az előírt időn belül be kellett fejezni, illetve a szakképesítésért felelős minisztériumok, a szakmai és vizsga követelmények kiadásakor meghatározták azt is, hogy meddig indítható képzés a régi rendszerben..

- Miért volt szükséges az OKJ megváltoztatása, módosítása?

- Az új moduláris OKJ, mint ahogy azt a neve is mutatja, nem tantárgyakból épül fel, hanem követelménymodulokból. Nem csupán ismereteket mér, hanem kompetenciákat. Ez sokkal inkább a munkaerőpiac kiszolgálására törekszik, illetve próbál folyamatosan ahhoz igazodni hosszú távon, hiszen a munkaerőpiacon egy munkáltatónál leginkább az a fontos, hogy egy szakképzett munkaerő megfelel-e a gyakorlatban is a szakma elvárásainak. Reményeink és a tapasztalatok szerint, ezeket az elvárásokat az új OKJ sokkal jobban fogja szolgálni, mint a régi. A régi a hagyományos tanítás elveire épült, tantárgyakból állt. Esetenként előfordult, hogy a tantárgyak nem mindig abban a szerkezetben követték egymást, ahogy az kellett volna. Ebben próbáltunk változtatni. Itt a kulcsszó a kompetencia és a modulok. Másik fontos változás, hogy mivel az új OKJ modulokból épül fel, megvalósult a szakképesítések közötti átjárhatóság. Ha valaki megszerez egy szakképesítést, majd később egy másikat is szeretne, és ezeknek van közös moduljuk, ezekből nem kell újra vizsgáznia. Továbbá a kompetenciák pontos meghatározásával lehetővé vált, hogy akár képzés nélkül, egyéni felkészüléssel is be lehessen jelentkezni egy szakképesítés vizsgájára.

- Országos szinten hol indul a legtöbb képzés? Hol van a legnagyobb igény az OKJ-s jellegű szakképzésekre?

- Gyakorlatilag mindenhol, a szakképzési iskolahálózat szinte behálózza az egész országot. Továbbá már cégek is rátelepültek a szakképzésekre, iskolarendszeren kívüli képzésekre, amelyek az országban bárhol előfordulhatnak. Azt látjuk, hogy ha egy nagyobb külföldi cég települ be, akinek előreláthatólag nagy munkaerőigénye lesz, már előre elkéri a kibocsátási statisztikákat, hogy az alapján válasszon helyszínt. Ha már meg van a helyszín, az érdekli őket, hogy annak vonzáskörzetében mennyi fontos szakembert sikerül majd bevonnia a gyártásba.

- Ezek milyen jellegű képzések?

- A legnépszerűbb képzések, még most is a kereskedelemi, a vendéglátó-ipari és az idegenforgalomi szakemberképzések általánosságban.

- Mennyire tudnak a hallgatók megfelelni a vizsgakövetelményeknek? Akik belépnek egy ilyen rendszerbe, azok ki is kerülnek a munkaerőpiacra? Hány százalékuk morzsolódik le?

- A lemorzsolódásról pontos adataink nincsenek, azt tudjuk, hogy a vizsgára bejelentkezett hallgatók 90-95 százaléka le is vizsgázik sikeresen.

- Ennyi végzett szakembert a munkaerőpiac be is tud fogadni?

- Érdekes a kérdés, mert be kellene tudnia fogadni, hiszen általában munkaerőhiánnyal küszködnek a cégek, de valamiért ez mégsem történik meg minden esetben.

- Az elindult képzéseket ki finanszírozza? A munkáltatók beruháznak-e szakképzésekre, vagy ezek inkább államilag-, illetve önerőből finanszírozott képzések?

- Teljesen vegyes a kép, de a finanszírozásról elég korlátozott ismereteink vannak. Azt tudjuk, hogy iskolarendszerben az állam normatív alapon finanszírozza a szakképzést. Iskolarendszeren kívül az első szakképzést az állam támogatja, az is teljes mértékben normatív támogatás, de tudunk olyanról is, hogy cégek tömegesen íratják be a munkavállalóikat. Ennek egyik legjobb példája a hipermarketek, ahol a könnyűgépkezelői-, a bolti eladói- és bolti pénztárosi képzésekre tartanak legnagyobb igényt a megrendelők. Az már változó, hogy a munkáltatók ezeket a szakképzési hozzájárulás terhére, vagy önköltséges alapon finanszíroztatják-e meg.

- Az egyetemi és főiskolai képzésekkel összehasonlítva egy OKJ-s szakképzés tud valami pluszt adni az egyénnek a munkaerőpiacon?

- Ezt ennyire összehasonlítani nem lehet. A felsőfokú tanulmányok rendszere alapvetően az eredeti célhoz alkalmazkodó értelmiségi képzés, olyan szakemberképzés, ahol a végzett szakember az adott ágazatot irányítani, összefogni tudja, egészében átlátja. Az OKJ-s szakképzés pedig egy adott részfeladat minél szakszerűbb elvégzését szolgálja. Alapvetően más területet céloznak meg, mint a főiskolai, egyetemi képzések. Ennek ellenére sokszor látunk olyat, hogy valaki a diploma megszerzése után kíván megszerezni valamilyen OKJ-s szakképesítést, hogy a munkaerőpiacon jobban tudjon érvényesülni.

- Van átjárhatóság a főiskolai, egyetemi képzések és az OKJ között?

- Igen, van átjárhatóság. Vannak az "55- ös" szintű szakképzések, amelyek akkreditált képzések, ezeket gyakorlatilag csak felsőoktatási intézmények indíthatják, illetve velük szerződésben lévő középiskolák. Ezeknél már megvalósult az átjárhatóság, hiszen ezeket a felsőoktatási tanrendhez igazodva állítják össze. A modulokat általában be is tudják számítani a felsőoktatási tanulmányokba.

- A jövőt tekintve, milyen lehetőségei vannak még az OKJ-nak?

- Most elsődleges cél, hogy begyűjtsük a tapasztalatokat az indulásról, hogy lássuk mi az az irány, amiben ezt még tovább akarjuk fejleszteni. Látjuk, hogy most a moduláris jellegű szakképzés felé halad a világ, mindenhol a moduláris szakképzést részesítik előnyben, kompetenciákat próbálnak mérni. Valószínű, hogy ebben az irányban fogunk haladni. Apróbb belső változások még lehetnek, hogy minél inkább tudjunk alkalmazkodni a munkaerő-piaci elvárásokhoz. Ami fontos változás még, hogy a szakképzési törvény előírásai alapján idén kezdtek megalakulni a Térségi Integrált Szakképzési Központok (TISZK). Ez is egy igen jelentős változás. Számukra a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok határozzák meg azokat az irányszámokat, amelyek megmutatják, hogy bizonyos szakképesítések esetében mennyi tanulót vehetnek fel az intézetek támogatottan. Elindult most már az OKJ tartalmi változása mellett az a változás is, hogy a képzési kínálatot rendszerezzük, a kereslethez igazítsuk a kínálatot. Ne fordulhasson elő, hogy olyan helyen, olyan szakmában képezzünk tömegesen, ahol arra nincs szükség. A Képzési Bizottságok az adott terület statisztikáit elemzik, igényeket mérnek fel, és ez alapján, tudatosan határoznak meg mutatókat, hogy egyes szakmákból mennyit kell, illetve mennyit kellene képezni. Ez a tudatosság mindenféle tekintetben a munkaerőpiac igényeit szolgálja.

Angyalné Puszta Szilvia, HR Portal