Az 1997 január 1-jei reménybeli indulásuk óta mára sokat veszítettek vonzerejükből a lakás-takarékpénztárak. Ennek oka egyrészt az, hogy a négyévnyi előtakarékoskodás után – az optimális havi 10 ezer forintos befizetés mellett, a felvehető hitellel együtt is – mindössze 1,3 - 1,4 millió forint az, amelyhez az ügyfél hozzájuthat. Ez az összeg pedig a mai lakásárak mellett nemhogy új vagy használt otthon vásárlásához, de még egy lakás nívósabb, a mai igényeknek megfelelő felújításához sem elegendő. A konstrukció ismert: a havi rendszerességű megtakarítás mellé -- amelyre a pénztárak éves 3 %-os kamatot írnak jóvá -- az állam 30 %-os, maximum évi 36 ezer forintos támogatást nyújt. Ennek az állami hozzájárulásnak a teljes kihasználásához havonta 10 ezer forintot érdemes az ügyfélnek befizetésként felvállalni: így a négy éves betéti időszak után összesen mintegy 650-700 ezer forint gyűlik össze, amely mellé hasonló nagyságrendű kölcsön igényelhető.

A hitelrészre felszámított 6 %-os kamat (plusz kezelési költség) a pénztárak indulásakor még szintén kecsegtető volt az akkori banki -- átlag 20 % körüli -- kamatokhoz képest, ma azonban jelzáloghitelhez kezelési költséggel együtt 6, kiegészítő kamattámogatású kölcsönhöz pedig már 3 százalék alatti kamattal, négyévi előtakarékoskodás nélkül is hozzájuthat bárki. A pénztári konstrukciók piaci versenyképességét tovább csökkentette az állami támogatású lakáshitelek törlesztéséhez bevezetett adókedvezmény, miszerint a támogatott banki lakáskölcsönök felvevői évente 40 %-kal, legfeljebb 240 ezer forinttal csökkenthetik adójukat, amely azonban a pénztári kölcsön-felvevőkre nem vonatkozik.

Mindemellett nem használt a pénztárak népszerűségének, hogy az elmúlt évben elindult ún. kiutalási időszak első hónapjaiban – ekkortól kezdődött meg a négyéves betéti időszak lejártával az első ügyfeleknek a megtakarítás, illetve a kölcsön kifizetése – számos panasz érkezett a PSZÁF-hoz némely pénztár lassú, nehézkes, gyakran rugalmatlan hitel-ügyintézésével kapcsolatban. Az azonban, hogy a kiutalás előtt alaposan „körbejárják” az ügyfelet, s vizsgálják a hitelképességét, a pénztárakra vonatkozó szigorú jogszabályokból adódik. Ilyen például az az előírás, hogy a lakáscélt megfelelő dokumentumokkal kell igazolni. Például a vásárlást az eladó-vevő által aláírt hiteles adásvételi szerződéssel, amely tartalmazza az önrész, valamint a banki és a pénztári finanszírozás mértékét, s a kifizetést követően pedig széljegyes friss tulajdoni lappal és a vételárról szóló átvételi elismervénnyel kell a vásárlás tényét igazolni. Sok ügyfél azt is kifogásolja, hogy felújításkor nemcsak a hitelrész, hanem a betét lakáscélú felhasználását is számlákkal kell igazolni.

Mindezeket felismerve a pénztárak módosító javaslatcsomagot dolgoztak, melyet a PM és a PSZÁF mellett eljuttattak a Nemzeti Lakáspolitikai Tanácsadó Testülethez is. Ez utóbbi grémium vezetője, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánymegbízott elmondta: a kormány szándéka az, hogy megszüntesse azokat a hátrányokat, amelyek a lakás-takarékpénztárakban előtakarékoskodókat az állami támogatású hitelek felvevőihez képest jelenleg éri. Ennek első konkrét lépése az a szeptember végi döntés volt, hogy az előtakarékoskodó pénztári tagok jelenlegi évi 36 ezer forintos állami támogatása (a 30 %-os mérték meghagyása mellett) jövő év elejétől 72 ezerre emelkedik, melynek eredményeként az ideális, a legtöbb ügyfél által választott konstrukció szerződéses összege a mostani 1,2 millióról 2,4 millió forintra növekszik, ami már számít egy lakás megvásárlásakor.

A lakástakarék-szektor Egyesületének további, a pénztárak vonzerejét növelő javaslatai, mint például az említett személyi jövedelemadó-, s a dolgozók javára történő munkáltatói elő-takarékossági befizetései utáni kedvezmény bevezetése egyelőre nem kerültek be a parlament előtt lévő adótörvény-csomagba. (Ez utóbbi javaslat azt indítványozza, hogy – miként az osztrákoknál, németeknél – nálunk is támogassa a kormány a hosszú távú munkavállalói öngondoskodást azzal, hogy a munkáltató költségként számolhassa el a munkavállalója javára befizetett elő-takarékossági összeget.) Elfogadta viszont – igaz nem eredetei formájában -- a pénzügyi tárca azt az LTP-törvényt módosító javaslatot, amely szerint a társasházak és a lakásszövetkezetek a közös területek felújítására a korábbinál nagyobb állami támogatást kapjanak. Lényege, hogy lakásszámtól függően, sávosan vehető jövő évtől igénybe az egyes épülettömbök esetében az előtakarékoskodáshoz kapcsolódó hitel, amelynek mértéke szintén marad 30%. (Lásd táblázat!) Emellett bővült az LTP-betét és -hitel felhasználhatóságának a köre is: jövő évtől például az önkormányzattól kapott kölcsön kiváltására, nyugdíjasház használati jogának megváltására, valamint csapadékvíz-elvezető, és informatikai rendszer hálózatának a kiépítésére is fordítható. Ez utóbbi módosítások jelenleg tárcaközi egyeztetés alatt vannak, parlamenti elfogadásuk esetén jövő évtől lépnek életbe.