Magyarországon a kiállított számlák 3 százalékát soha nem egyenlítik ki, ennek ellenére a kockázat-elemzés és a követeléskezelés nem sajátja még a magyar cégek eszköztárának. Ráadásul a szabályozók messze nem segítenek abban, hogy a vállalkozások hozzájussanak jogos követeléseikhez - emelték ki a Napi Gazdaság, a Napi Online és a Milton Kft. követeléskezelési konferenciáján előadó szakértők. A gazdasági törvények naponta változnak, nincsenek alapvető célkitűzések.
A jelenlegi fizetésképtelenségi eljárások nem biztosítják a reorganizáció lehetőségét - a magyar gyakorlatban az adott cég nincs védelem alatt. (Ha a tisztességes és ésszerű gazdálkodás ellenére a gazdasági társaság nem tudja teljesíteni a fizetési kötelezettségeit, akkor a tagoknak és a vezető tisztségviselőknek - a jogszabályok szerinti eljárási rendben - lehetőségük van arra, hogy kivezessék a gazdálkodószervezetet a gazdasági életből. A mikéntről ide kattintva tud meg többet.) Egyúttal nagyobb büntetőjogi felelősséggel kell terhelni a cégvezetőket, és komolyabban kell szankcionálni a vagyonkimentést. Magyarországon a cégek átlagos leírási vesztesége az idén 3 százalék fölé emelkedhet. Ehhez képest a magyar vállalkozások mind a mai napig kidobott pénznek tartják például az éves forgalom 1-1,2 százalékába kerülő hitelbiztosítást miközben egy 15 millió forintos ki nem fizetett számla "kigazdálkodásához" átlagos nyereségmarzsok mellett 200 millió forintnyi új üzlet kell.
Ha a vállalkozások az aktívabb követelésmenedzsment révén egy nappal lejjebb tudnák szorítani az átlagos fizetési határidőket, az önmagában 200 milliárd forintos tőkeinjekciót jelentene a magyar gazdaságnak. A magyar vállalatok mindössze 10 százaléka nyilatkozott úgy az egyik követeléskezelő cégnek, hogy igenis, a késedelmes fizetés esetén minden esetben elvárja a késedelmi kamat kifizetését is a partnertől, arra pedig még ennél is kevesebben hajlandóak, hogy a 30 napot meghaladó lejárt tartozás esetén a további szállításokat automatikusan leállítsák a vevő felé. A szakemberek szerint ebben az érdektelenségben mindaddig nem sok változás várható, amíg valamilyen külső, vagy belső körülmény nem kényszeríti majd a vállalkozásokat arra, hogy tartalékot képezzenek a lejárt követelések mögé.
