A nyugdíjrendszerünk idén lesz 86 éves, viszont ez alatt a rövid idő alatt is rengeteget változott. Hogyan alakult át a hazai nyugdíjrendszer az elmúlt évszázadban? Az OTP Önkéntes Nyugdíjpénztár összegyűjtötte a legfontosabb változásokat és érdekességeket. A XX. század eleje jelentős változásokat hozott az európai társadalomban. Az új kihívások – mint az egyre több szabadidővel rendelkező, idősödő társadalmi réteg megjelenése – új típusú megoldásokat igényeltek. A világon is elsőként Németországban, 1889-ben került bevezetésre közvetlen finanszírozású nyugdíjrendszer. Magyarország viszonylag későn, 1929-ben, azaz mindössze 86 éve csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez.
„Az elmúlt 50 évben sokat változott a magyar nyugdíjrendszer, és trendek alapján jól látható, hogy a mai formájában nem fenntartható. Pozitív változás azonban, hogy egyre többen gondolnak a jövőjükre, és takarékoskodnak a nyugdíjukra. Az OTP Önkéntes Nyugdíjpénztár taglétszáma az elmúlt évben is növekedett, de hasonlóképpen emelkedett az egyéni befizetések száma is” – mondta el Nagy Csaba, az Önkéntes Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója.
Kezdetben egypilléres nyugdíjrendszer működött, ami azt jelenti, hogy a dolgozó lakosság befizetéseiből az állam nyújtott nyugellátást. Ez a rendszer addig volt működőképes, amíg az aktívan dolgozó lakosság létszáma jóval meghaladta az eltartott nyugdíjas lakosságét.
Az egypilléres rendszerből még teljesen hiányzott az öngondoskodás, a nyugdíjat kizárólag állami rendszerekből finanszírozták, amely az állami nyugdíjkassza elapadásához vezetett. 1994-ben az önkéntes nyugdíjpénztárakkal elkezdődött, 1997-ben pedig a magánnyugdíjpénztárakkal folytatódott Magyarországon a hárompilléres rendszer kialakítása. A második pillér azonban 2011-ben az átalakulások miatt lényegében kiesett, így ma már csak két pillér, az állami nyugdíj és az önkéntes pénztárak működnek.
1980-as évektől egyre kevesebb aktív dolgozóra jut egyre több nyugdíjas, ami a születésszám csökkenésével, javuló egészségügyi ellátásnak köszönhetően a társadalmak elöregedésével, valamint a megnövekedett képzési idővel magyarázható. Ez a folyamat napjainkban is egyre több problémát okoz. A KSH adatai szerint ma 100 gyermekkorú lakosra 119 időskorú jut Magyarországon.
Ma a harmadik pillér, a nyugdíjcélú öngondoskodás egyre fontosabbá válik, ugyanis 2050-re várhatóan jelentősen alacsonyabb lesz a nyugdíj helyettesítési ráta – azaz az utolsó éveinkben kapott kereset kisebb százalékát kapjuk majd meg nyugdíj formájában, mint manapság.
