Ésszerű arány, kedvező időpont – Az árampiac megnyitása

A villamosenergia-piac megnyitása legalább fél évet késik, de az lehet, hogy az eddig tervezettnél nagyobb mértékben nyílik. A kormány ugyan korábban úgy döntött, hogy 2001 januárjától korlátozott mértékben, a legnagyobb energiafogyasztók számára megnyitja az árampiacot, a tervezetet be is nyújtotta a parlamentnek, de az új villamosenergia-törvény javaslatának megtárgyalására csak az őszi ciklusban kerülhet sor.

A piacnyitás elhalasztása, legalábbis az eredeti tervhez képest, tehát már bizonyos. Legkorábban a jövő év közepén kerülhet rá sor. De mennyire ésszerű és előnyös maga a közeli, ám korlátozott piacnyitás? – kérdeztük Katona Kálmánt, az MVM Rt. elnök-vezérigazgatóját, aki mint egykori hírközlési miniszter a hírközlési ágazatban a piaci liberalizáció és a tempós nyitás híveként volt ismert, az MVM Rt. elnökeként azonban – más érdekstruktúrában dolgozva – visszafogottabb, és a megfontoltabb döntés híve. A helyzet megítélését bizonyára árnyalja, hogy az eredeti időpont, a 2001. januári nyitás meghatározásakor még reálisnak látszott az ország 2002-es EU-tagsága. Akkor sürgető volt a piacnyitás előkészítése, hogy ne kelljen az országnak átmeneti mentességet kérnie az uniós szabályok alól. Ez a kényszer azonban oldódni látszik.

– Az árampiac teljes nyitásáig jó néhány év fog még eltelni – állítja Katona Kálmán. – A program szerint a jövő év második felében képzelhető el, mintegy próbaüzemként az a tízszázalékos piaci nyitás, amellyel a nagyfogyasztók élhetnek: a vállalatok maguk dönthetnék el, honnan vásárolják majd az áramot, s igényeik ötven százalékát importálhatnák is. Nekem, mint az MVM Rt. elnökének azonban az az álláspontom, hogy egy későbbi, de nagyobb léptékű, mondjuk két-három évi előkészítést követően a harminc százalék körüli piaci liberalizáció összességében előnyösebb lenne. Sőt 2003-ban akár az árampiac teljes megnyitása is megvalósíthatóvá válhatna.

– A folyamat már lelassult, ebben bizonyára közrejátszik az is, hogy a piacnyitás megannyi konfliktussal terhes.

– A nyitás nem odázható el, az európai energiaglobalizációs folyamatból nem szabad kimaradni. De olyan megoldást kell találni, amely egyrészt a legkevésbé sújtja a kisfogyasztókat, másrészt nem hozza hátrányos helyzetbe az MVM-et sem a leendő versenytársaival szemben. Én azt tekintem a feladatomnak, hogy felkészítsem a részvénytársaságot arra, hogy szolgáltatóként és kereskedőként egyaránt megfelelő erőnléttel bírjon... Kívánatos lenne például, ha az MVM mint szolgáltató áramtermelőként erőművet birtokolhatna, nem csak a paksit, s mint szállító és kereskedő terjeszkedhetne a határon túlra. Szeretném, ha a politika belátná, hogy ha nyitottá válik a piac, akkor az MVM számára is biztosítania a kell a versenyhez szükséges jogosítványokat.

– Mindeközben le kell mondania kizárólagos jogairól is...

– Az uniós csatlakozáskor ezek a jogok amúgy is megszűnnek, s én nem szeretnék, mert nincs értelme, addig várni. Ugyanakkor az is igaz, hogy többségük nemcsak előnyt, de terheket is ró a vállalatra, köztük is a legnagyobbat a hosszú távú szerződések... Hátrányos szerződések tömegét örököltem, és ha ezek a piacnyitáskor a nyakunkon maradnak, akkor az ebből fakadó kárt végül is az államnak kell viselnie. Ám ha kialakul a megfelelő szabályozói és árkörnyezet, valamint sikerül először jó megállapodást kötni a még meg nem kötött áramvásárlási szándékokról, majd később – ha megváltozik a szabályozói környezet – előnyösen újratárgyalni a korában megkötött hosszú távú szerződéseket, akkor egy nagyobb átfogó lépéssel lehetne kezdeni az árampiac szabaddá tételét. Ez a kisfogyasztók számára is kedvezőbb lenne. Késlekedő vagy hiányos helyzetben is hozzá lehet látni, de nagyobb terheket cipelve, mert a hátrányos szerződések következményein túl a kezdeti lassú, de szívós áremelkedéssel is számolni kell.

– Maga az átalakítási folyamat, technikájában, mennyire hasonlítható a távközlés piacnyitásban tapasztaltakhoz?

– Magam meghatározó szerepet játszottam a távközlési piac megnyitásában, de itt gyorsabb lesz az átalakulás, mert előnyösebb az alaphelyzet, és jobb a hálózat állapota is. Alapos és körültekintő előkészítés mellett két-három év elegendő lesz azon teendőkre, amelyekhez a telefóniában hét-nyolc év kellett. Most az a feladatom, hogy felkészítsem a vállalatot és a dolgozóit az igazi kereskedelemre. Döntésre kell vinni a villamos-teherelosztás kérdését is, nevezetesen azt, hogy az Elosztó kormány közeli kézbe kerül-e, vagy a független nagy áramszolgáltatók és a mi közös kezelésünkbe. Mi magunk az utóbbi megoldás pártján állunk. Ki kell dolgoznunk azt is, hogy miként s mennyiért juthatnak a piac résztvevői a hálózathoz, mert ez utóbbi természetesen nem kerülhet magánkézbe. A MVM távlati céljai között szerepel egy erőmű építése is. A Felső-Tisza vidékén létesítendő tározó és erőmű nemcsak az áramtermelést és árvízvédelmet szolgálná haszonnal, de a hajózást és az öntözést is. Csökkentené a felvidéki és kárpátaljai területek veszélyeztetettségét is.

– Elnök-vezérigazgató úr, az ön álláspontja és érvrendszere egyértelmű, a későbbi, de nagyobb léptékű vagy teljes piacnyitás híve. De mit tehet ennek érvényesüléséért?

– Mind a helyzetem, mind az eszköztáram korlátozott. Nem mondok s nem is mondhatok nemet a jövő évi tízszázalékos próbaüzem jellegű piacnyitásra, de azt vallom, hogy a kisfogyasztók és az állam számára egyaránt előnyösebb lenne a 2002-es harmincszázalékos vagy még ennél is nagyobb arányú nyitás. Én látok esélyt arra, hogy ez az álláspont megértésre találjon. Augusztus végére készülnek el azok a pontos számítások és az a körültekintő helyzetfelmérés, valamint hatástanulmány, amelynek birtokában világosabban megítélhető az ésszerű arány és kedvező időpont.