Amit a magyar kormány csinál, az nem unortodox gazdaságpolitika, hanem az Amerikai Egyesült Államok republikánus pártjának iránya, vagyis a hagyományos New York-i konzervatív mezőny, megspékelve egy kis Szingapúrral - szögezte le Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-Magyarországi Egyetem tanára az Ökopolisz Alapítvány „Államcsőd, IMF - Veszély? Esély?" című vitaestjén. Pogátsa szerint az intézkedések a középosztály gazdasági teljesítményének növekedését helyezik a középpontba a szociális juttatások helyett, amire remek külföldi példák vannak. Ami szokatlan, az mindennek a távol-keleti autokratikus fejlődő államokhoz hasonló mázzal való leöntése.
Igaz, hogy Magyarország fiskális alkoholizmusban szenved (erről Surányi György is beszélt korábban), de a közgazdász véleménye szerint most már ennek megszüntetése esetén is lennének szerkezeti problémák a hazai gazdaságban. Például az a közkeletű tévedés, mely szerint a gazdasági növekedés okozná a foglalkoztatás növekedését, ami valójában fordítva igaz. Pogátsa szerint Magyarországon már megtörténtek azok a megszorítások, amelyeket az IMF kérni szokott a hozzá forduló országoktól, például a 13. havi juttatások megszűntetése. Ezzel egyet ért Bartha Attila az MTA PTI közgazdász kutatója is, aki szerint Magyarország annyiban unortodox tárgyalópartner az IMF-nek, hogy szemben a többiekkel (Görögországgal vagy Lettországgal például) nem küzd versenyképességi problémákkal, vagy éppen magas folyó fizetési mérleg hiánnyal.
Pogátsa véleménye szerint sokkal inkább a költségvetés bevételi oldalán lenne még mozgástér, a valutaalap azonban jellemzően nem ebbe az irányba mozdul. Véleménye szerint objektív adatok mutatják az egykulcsos adó kudarcát, ennek ellenére úgy tűnik, a miniszterelnök számára ez továbbra is nagyon fontos. (Évértékelő beszédében is szólt erről.)
Bartha felmérésre hivatkozva azt mondja, a magyarok többsége számára elfogadható a viszonylag magas aggregált adószint, ha cserébe magas minőségű szociális szolgáltatásokra számíthatnak - például a nyugdíj vagy egészségügy területén. Mivel ez a bizalom hiányzik az állampolgárok részéről, a rejtett gazdaság is virágzik, hiszen a többség nem látja, mit kap majd a befizetett adójáért cserébe. Véleménye szerint a befektetők számára sem a magas adók jelentetnek problémát, hanem a humánerőforrás romló állapota. Példaként Svédországot említi, ahol a magas adók mellett is egyértelműen érdemes befektetni. Ennek ellenére Magyarországon csökkent a humánerőforrásra fordított összeg. A Széll Kálmán Terv is hasonló hibákat tartalmaz a szakember szerint. A foglalkoztatás növelésének alapja például az, hogy lehetővé váljon a települések közötti ingázás. Ehhez képest a terv a közösségi közlekedésből von ki forrásokat, holott ezek azok a területek, ahol különösen fontos lenne a stratégiai előretekintés.
Mindenfelé meg kell felelni
Bartha hangsúlyozta, bizonyos, mostanában sokszor emlegetett problémák - mint például a jegybank függetlensége - nem az IMF-fel kötendő megállapodás miatt fontosak, hanem az Európai Unióban vállalt kötelezettségeink miatt. A törvényi szabályokon nyugvó, Magyarország ellen évek óta folyó túlzottdeficit eljárás következtében is vannak velünk szemben elvárások, illetve megítélésünk is rosszabb annál, mint amit a valós gazdasági helyzet indokolna. A fő probléma pedig éppen erősen negatív pénzpiaci megítélésünk, amelya szakember szerint leginkább a politika okozta bizonytalanságra vezethető vissza.
Egyetért ezzel Lydia Prieg, a New Economic Foundatuon korábban a Goldman Sachs-nál edződött elemzője is. Véleménye szerint a magyar miniszterelnök elvesztette a pénzpiacok bizalmát és azt a benyomást kelti, hogy a veszélyezteti a demokráciát. Nem hiszik, hogy a kormány lépései hosszú távon pozitív hatásokat okoznának, köszönhetően az egyszeri megoldásoknak és a „furcsa retorikai háborúnak". Bartha szerint éppen ez a rossz megítélés az oka annak, hogy olykor indokolatlan bírálatokkal és elvárásokkal szembesül Magyarország. Ugyanakkor érdekes újdonságnak tekinti, hogy a pénzpiacot érdekli egy ország demokratikus helyzete - pedig ezt mutatja a nem közgazdasági okokkal magyarázható hihetetlenül magas kamatfelár. Pogátsa szerint tévedés abban reménykedni, hogy a piacok védik meg a demokráciát, hiszen számos példa van arra, hogy remekül működnek együtt diktatórikus hatalmakkal - akár az éppen legvonzóbb befektetési célpontnak kikiáltott Szingapúrban. A piacok a pozíciót jelentő status quo veszélyeztetésére reagálnak ilyen határozottan, ezért, illetve piacellenes retorikája és a hazai nagytőke támogatása miatt vannak Orbán ellen.