„Szolgálunk és védünk!” A rendőrségnek a szlogenjében is megfogalmazott és számos alkalommal deklarált feladata, hogy fenntartsa és javítsa a közbiztonságot. E szervezet – elvileg – ennek érdekében tevékenykedik, a bűnözők viszont – szemben vele – nyilvánvalóan a közbiztonság veszélyeztetői. Az utóbbiak a szervezett és a nem szervezett, a „magányos farkasok” bűnözői csoportjára oszthatók fel.
Témánk szempontjából a közbiztonság mellett a közbiztonság érzete is fontos tényező a társadalmi megítélésben. A közbiztonság érzetét alapvetően az befolyásolja, hogy a polgárok a véleményük meghatározásakor milyen súlyosnak tartják a szervezett és a nem szervezett bűnözés közbiztonságot romboló tevékenységét. Feltesszük, hogy a 90-es évek elején a közbiztonságról való gondolkodást alapvetően a nem szervezett bűnözés mértéke és elterjedtsége befolyásolta.
Alapítványok és korrupció
Nézzük meg ezek után alaposabban, az úgynevezett olajügyek kapcsán, hogy milyen tényezők segítették elő a szervezett bűnözés és a rendőrség közötti korrupt ügyletek elterjedését a 90-es években Magyarországon. Ebben két tényező játszott lényeges szerepet: egyfelől a rendőrség krónikus alulfinanszírozottsága, másfelől a kormányzat által elkövetett szabályozási hibák.
A rendőrséget közvetlenül a kormányzat finanszírozza, de az önkormányzatok is segítik anyagi gondjai megoldásában. Már a 90-es évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzati és önkormányzati források nem elegendők ahhoz, hogy a rendőrség hatékonyan fellépjen a közbiztonság érdekében. Mind a rendőrök, mind a helyi önkormányzatok képviselői, polgármesterei előtt világossá vált, hogy ehhez pótlólagos források szükségesek.
Az önkormányzatok így a 90-es évek elején rendre létrehozták a maguk „Y. kerület/város/megye Közbiztonságáért Alapítvány”-át. Ezek eredetileg azt szolgálták, hogy magánszemélyek, vállalkozók és vállalkozások adományaikkal segíteni tudják a rendőrség munkáját. Az alapítványalapítások mögött annak az elvnek az érvényesítése húzódhatott meg, hogy „az, akinek többet is megér a közbiztonság, az fizethet érte”.
Ezek az alapítványok azonban később nagyon jó szolgálatot tettek – és tesznek ma is – a korrupciós tranzakciók elleplezésére. Létrehozásukat követően ugyanis a korrupciónak a legritkább esetben kellett a közvetlen vesztegetés formáját öltenie. Kisebb kockázattal járt, ha kerülő utakon juttatták a pénzt a rendőrséghez: előbb „tisztára mosták” az alapítványokon keresztül, és csak azután került a korrupt rendőrökhöz. Az alapítványok kurátora leggyakrabban maga a kerületi/városi rendőrfőnök, az alapítványok pedig formálisan vagy a rendőrség vagy az önkormányzat épületében kaptak helyet. Ezt a helyzetet jól példázza egy, a Világgazdaság (1999. szeptember 20.) által leírt eset: „A házkutatás során egy másik levél is előkerült: ebben Árpád Zoltán ügyvezető arról tájékoztatta Berke Imre városi rendőrkapitányt, hogy az A and L Kft. (egy olajügyben érintett vállalkozás – a szerk.) működése szünetel, de – a Sárrét közalapítványon keresztül – a rendőri vezetők mobiltelefonjainak számláit továbbra is finanszírozza.”
A kormányzat adópolitikája, valamint a gyenge adóellenőrzés eközben – az elérhető extrém hasznok miatt – rendkívül vonzóvá tette az adócsalás bizonyos fajtáit. Ismert, hogy a gázolaj hamisításával kimagasló hasznot lehetett elérni, mivel a HTO és a gázolaj ára 1990–1995 között jelentősen eltért az utóbbiba beépített adó miatt. Ez az üzlet „fénykorában”, 1993–1994-ben akár 37–38 forint hasznot is jelenthetett literenként, ami tartálykocsinként 2,2–2,6 millió forintos többletjövedelemhez juttatta az ügylet szervezőit. Persze a „fekete” gázolajat csak olcsóbban adhatták el, mint a „tisztát”, és a bevételből még le kellett vonni az adalékanyag költségét, a közreműködő személyzet bérét és a rendőröknek kifizetett vesztegetési pénzt – vagy a rendőrségnek juttatott eszközök árát –, de belátható, hogy az utóbbiak mértéke elenyésző lehetett a remélt haszonhoz képest.
Közös érdekek
A képződő addicionális haszon lehetővé, sőt szükségessé tette azt, hogy tevékenységük zavartalansága érdekében a szervezett bűnözői csoportok pénzt juttassanak a rendőrségnek, megvásárolva ezzel az utóbbi „elnéző magatartását”. A vesztegetés azonban nemcsak rövid távú célokat szolgált, hanem azt is, hogy hosszú távon biztosítsák a rendőrség „jóindulatát”.
Furcsán hangzik, de ekkor – költségeiket csökkentendő – a szervezett bűnöző csoportoknak érdekük volt az, hogy segítsenek stabilizálni a rendőrség szervezetét. Jobban megéri ugyanis hosszú távra egy-egy rendőrt lefizetni, mint a rendőrségi vezetők kicserélődéséhez igazodva időről időre új rendőrt megkörnyékezni és megvesztegetni.
A szervezett bűnöző csoportoknak ezenkívül is jó okuk van együttműködni a rendőrséggel a szervezett bűnözésen kívüli bűnözők „lefülelésében”. Hiszen ezzel végső soron nemcsak a már lefizetett rendőrök érdekeit szolgálják (ha az utóbbiak eredményeket tudnak felmutatni a bűnelkövetők felderítésében, nem áll elő olyan helyzet, amely veszélyeztetné pozíciójukat), hanem saját érdeküket is követik: semlegesítik a területükön mozgó „magányos farkasokat”, esetleg saját szervezetükbe integrálhatják őket.
A szervezett bűnözés és a rendőrség viszonyában tehát – a kimondott konkurencia és konfrontáció mellett – rejtetten a kooperációnak is vannak ésszerű alapjai.
Nyertesek és vesztesek
A rendőrség a vesztegetési ügylettel pénzt, eszközöket nyer és azt is, hogy a közbiztonság hosszú távon nem romlik. A lefizetett rendőrök munkakörülményei javulnak (gépkocsikat, számítógépeket kapnak, mobiltelefont vehetnek, vagy használhatnak), jövedelmük nő, és a szervezett bűnözés által is segített felderítő tevékenységük színvonala sem csökken bizonyos szint alá. Ez utóbbi biztonságossá teszi állásukat, és megalapozza előmenetelüket. Vagyis „elnéző magatartásukért” cserébe a rendőrök nemcsak pénzt, eszközöket kérnek, hanem bizonyos körülmények esetén a szervezett bűnöző csoportok együttműködését is, és ezt meg is kapják.
Az önkormányzatok érdekeibe sem ütközik – egy bizonyos szintig – a rendőrség és a szervezett bűnöző csoportok együttműködése. A szervezett bűnözés ugyanis nincs annyira szem előtt, s a választók közbiztonságérzetét sem rontja annyira, mint más bűnözési formák (rablás, betörés, autófeltörés). Miután az együttműködés eredményeként javul a bűnesetek felderítési aránya, az önkormányzat is hasznot könyvelhet el: a rendőrség anyagi helyzete jobb lesz, a közbiztonság pedig nem romlik olyan mértékben, ami veszélyeztetné az önkormányzat újraválasztását a következő ciklusban.
A nem szervezett bűnözés lehetőségei viszont csökkennek, miután növekednek a bűnelkövetéshez kapcsolódó költségei (nemcsak a rendőröktől kell ezek után e bűnözőknek tartaniuk, hanem a szervezett bűnözés képviselőitől is). Vagy korlátozza tevékenységét, vagy betagozódik a szervezett bűnöző csoportok egyikébe, alávetve magát azoknak a „kialkudott” normáknak, amelyeket mind a rendőrség, mind a szervezett bűnöző csoportok elfogadnak, növelve ezzel az utóbbiak hatalmát.
Mitől aktív a rendőr?
A rendőrség közrend érdekében kifejtett aktivitása függ attól, hogy hogyan aránylik egymáshoz a szervezett bűnözés által juttatott és a rendőrség rendelkezésére álló összes pénz. Minél jelentősebb az első, annál inkább befolyásolja a rendőrség aktivitását a szervezett bűnözés: csökkenti a szervezett és növeli az egyéb bűnelkövetőkkel szembeni aktivitása mértékét.
A kormányzattól és az önkormányzattól kapott pénz nem szelektál: mindkét bűnözői csoporttal szemben növeli a rendőrségi aktivitást. Hozzá kell ehhez tennünk, hogy a játékelméleti modellek szerint ha a bűnelkövetők száma magas, az a rendőrségi aktivitás növelése irányába hat, ha viszont kicsi, az „lustít”, és kisebb aktivitást eredményez. A bűnüldözéshez kapcsolódó költségek alacsony szintje viszont nagyobb aktivitást tesz lehetővé; e költségek relatív (a hasznokhoz képest nagyobb mértékű) emelkedése csökkenti, csökkenésük pedig növeli az aktivitás szintjét.
A szervezett bűnöző csoportoknak a közrend védelmében kifejtett aktivitása elsősorban bűnözői aktivitásuktól függ. Minél aktívabbak, annál inkább fellépnek a közrend védelmében is. Ez a hatás azonban csak egy bizonyos szintig érvényesül, azon túl megszűnik: akkor, amikor a közrend érdekében kifejtett aktivitásuk már saját bűnözőtevékenységüket veszélyeztetné.
Kimutatható tehát annak elvi lehetősége, hogy – a kiinduló feltételek megléte esetén – ha a rendőrség és a szervezett bűnözés között megkezdődött az „együttműködés”, akkor elindul egy folyamat, amely a rendőrség bűnüldöző aktivitását tartósan a kelleténél alacsonyabb szinten tartja. Ez az aktivitás pedig lényegesen kisebb mértékben irányul a szervezett bűnözés ellen, mintha nem lenne ez az együttműködés (vagy egyáltalán nem irányul ellene). Mindeközben pedig a bűnözésen belül folyamatosan csökken a nem szervezett és nő a szervezett bűnözés súlya.
Fizetni kell
A szervezett bűnözésnek a közrend érdekében kifejtett aktivitása mindaddig növelhető, amíg a nem szervezett bűnözés súlya egy minimális szint alá nem süllyed; utána már nem éri meg a közrend érdekében erőfeszítéseket tenni. A lakosság pedig – a nem szervezett bűnözés térvesztésével – egyre kevesebbet nyer a rendőrség és a szervezett bűnözés közötti ügyleteken.
A rendőrségnek mindaddig megéri elfogadni a közvetett úton és közvetlenül érkező korrupciós pénzeket, amíg valamilyen hirtelen hatás, például egy botrány kipattanása nem kényszeríti ki a szituáció eredeti feltételeinek megváltozását. Azt például, hogy a lakosság átértékelje preferenciáit, és egyre fenyegetőbbnek érezve a szervezett bűnözést, a közbiztonság megítélésében növelje ennek jelentőségét a nem szervezett bűnözés rovására. Ezek után – különböző hatásokon keresztül – a rendőrség is érzékenyebbé válik a szervezett bűnözés bűnöző tevékenységére.
A szervezett bűnözés és a rendőrség közötti együttműködés önmagából adódó következménye – a kiinduló feltételek fennállása esetén – a szervezett bűnözés súlyának, szerepének növekedése és e szerep kiteljesedése. E folyamatot megállítani éppoly nehéz, mint amilyen könnyű elindítani. Nehéz, de nem lehetetlen. Ehhez azonban két dolgot mindenkinek be kell látnia.
Egyrészt azt, hogy a közbiztonságért az adófizetőknek így vagy úgy, de fizetniük kell. Ha egy bizonyos szint alatti összeget hajlandóak csak erre fordítani, az közvetlenül maga után vonja a közbiztonság romlását, és elősegíti a rendőri korrupció terjedését is. Ez utóbbi pedig, végső soron, ugyancsak a közbiztonság romlását idézi elő.
Másrészt pedig be kell látni azt is, hogy a kormányzat tevékenysége éppúgy mérlegelhető – és mérlegelendő – a költségek és a hasznok oldaláról, mint bármely más vállalkozásé. Egy hibás kormányzati döntésnek messze ható nem kívánt negatív gazdasági következményei és a jólétet csökkentő hatásai lehetnek. Ezek elkerülhetők, illetve minimalizálhatók, ha makrogazdasági, fiskális vagy szociális szempontokon kívül a kormányzati lépések várható hatásainak mérlegelésekor a gazdasági szereplőknek e lépésekre adott várható válaszait is elemeznék a döntéshozók. Esetünkben az adóbevételek növelésének fiskális és a HTO adómentességének szociális szempontjai mellett szükséges lett volna annak figyelembevétele is, hogy az alkalmazott adózási szabályok – az ellenőrzés adott szintje és hatékonysága mellett – mennyire jelentenek ösztönző erőt az adócsaló (és ennek nyomán a korrupt) tevékenységek számára.
Jávorka János
A teljesség igénye nélkül…?
A Belügyminisztérium kötelékébe tartozó „kis- és nagyhalak” 1999 második félévi kálváriájából
Útonálló. Röszkén videóra került, amint egy vámos készpénzt vett át, majd minden további vizsgálat nélkül beengedte az országba az őt megfizető külföldit.
Kiss Kálmán határőr tábornokot Pintér Sándor belügyminiszter felmentette megbízott országos parancsnoki tisztségéből. A bíróság ugyanis jogerős ítéletében 100 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta Kisst, mert üzlettársának kérésére egy panamai személy számára rendkívüli vízumkiadást tett lehetővé.
Zsebmetszők. Azonnali hatállyal felfüggesztették két Fejér megyei rendőr szolgálati viszonyát, akik a 8-as számú főúton a gyorshajtókat „zsebre bírságolták”.
Bandabukta. A Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata (RSZVSZ) Balassagyarmat, valamint Mosonmagyaróvár körzetében embercsempészbandákat segítő hivatásos határőr- és rendőrtiszteket is lebuktatott.
Gál László, volt Békés megyei rendőrfőkapitány, a BM belső ellenőrzési ügyekért felelős főosztályának volt vezetője: „Olajszőkítés minden megyében előfordult. Az a hiba, hogy azt hiszik, egy megyei főkapitánynak minden egyedi ügyet ismernie kell. Nem ez a dolga. Neki csak az esszenciát kell ismernie vagy a kirívóan durva eseteket.”
Rapsicok. Orvvadászat gyanújával vizsgálatot folytattak „Rapsic” fedőnéven Gál László Békés megyei főkapitány, Karakas Ferenc megyei közrendvédelmi osztályvezető, Tokai György sarkadi kapitány és Szántó Lajos szeghalmi közrendvédelmi osztályvezető ellen. Erről az azóta öngyilkossá lett Dénes Gábor, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának főrefense által jegyzett s mintegy véletlenül nyilvánosságra hozott akták tanúskodnak. Felmerült annak a gyanúja is, hogy Szántó egy másik szeghalmi tiszttel, Bernáth Péter századossal „a törvényesség határán álló intézkedést tett (tartozás behajtása árufoglalás útján)”. Ugyancsak a „Rapsic”-akcióban szerzett tudomást a rendőrség belső elhárítása arról is, hogy Karancsi 1995 májusában két, pénzbehajtásra készülő, kommandósruhába öltözött személyt tartóztatott fel. Egyikük Tyirják János nyugalmazott rendőrfőhadnagy volt, aki a helyszínről egy másik nyugdíjas rendőrt, Pacsika György őrnagyot, volt megyei osztályvezetőt hívta. „Pacsika felelősségre vonta Karancsit, hogy miért avatkozik bele a dolgokba, az úgyis le van beszélve Berkével (Berke Imre szeghalmi főkapitány), valamint Szántóval... A következő munkanap reggelén Berke Imre magához hívatta Karancsi Tibort, akit Szántó Lajos..., valamint Pacsika György jelenlétében számoltatott el.”Agyrém. Orbán Péter országos rendőrfőkapitány tavaly októberi sajtótájékoztatóján azt mondta: az Országos Rendőr-főkapitányság ötven szakértője nyolcezer munkaórán keresztül vizsgálta a békési botrányt, amit viszont találtak, az – kisebb szakmai hibáktól eltekintve – csak egy botrányosan rossz exrendőr és a sajtó agyréme. Összefonódás a megye rendőri vezetői és bűnözők közt nincs, a valótlanságokat terjesztők viszont számítsanak a retorziókra, akár százmilliós kártérítési igényre is.
Hogy is van ez? A Békés megyei főrendőrök állítólagos korrupciójával kapcsolatos rendőrségi vizsgálat hivatalosan bűncselekmény hiányát állapította meg. Ezt, egy felmérés szerint, a köznép 83 százaléka egyszerűen nem hitte el. A történet főszereplői közül két, alvilági üzleti kapcsolatokkal gyanúsított őrnagy, akiket a hivatalos vizsgálat végül ártatlannak talált, megvált a testülettől.
Tasnádi-tus. „Mióta itt vagyok Péter mellett, semmibe nem nyúlt bele, ami a szervezett bűnözéssel összefügghet” – állította Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőrtábornok, a Detektívszövetség tiszteletbeli elnöke, az előzetes letartóztatásba vett Tasnádi Péter üzlettársa és sógora.
Forrás: HVG, Népszabadság, Népszava
Orbán Péter szókincstára
Mottó:
„A port letöröltem, a szőnyeget kiráztam, majdnem készen vagyok”
(Orbán Péter, országos rendőrfőkapitány, 1999. december)
Három a magyar igazság dr. Orbán Péter dandártábornok, az új országos rendőrfőkapitány a belső korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépést tartja legfontosabb tennivalójának, s mindenképpen véget kíván vetni a rendőrségi belvillongásoknak. (1998)
Hogy az a nehézség… „Kétségtelen, tapasztalhatók bizonyos válságjelenségek a rendőrség működésében. Nem törvényszerű azonban, hogy a megélhetési nehézségek a szakma szabályainak megszegéséhez, korrupcióhoz, morális vagy szakmai válsághoz vezessenek.” (1998)
Kérdés és válasz (1)
Ön mit kíván tenni a rendőri korrupció visszaszorítása érdekében?
„Tapasztalataim szerint az állomány igényli is, hogy felettesei ťfoglalkozzanak veleŤ. Ha egy rendőri egységben jó a közhangulat, hamarabb kiderül (…), felmerül-e valakiben a zsebre bírságolás vagy más korrupciós cselekmény elkövetésének a gondolata.” (1998)
Derék/had „Minden híreszteléssel szemben, nem az alvilág állítólagos keresztapái ellen indítottuk el az akciót, hanem azok ellen, akik a polgárokat leginkább irritáló, nagyszámú vagyon elleni bűncselekményt követik el. Ha úgy tetszik: az alvilág derékhadát céloztuk meg.” (1998)
Kérdés és válasz (2)
A szóbeszéd szerint egyes helyeken az alparancsnokok is részt vesznek a korrupciós ügyekben; állítólag vannak olyan rendőri egységek, ahol a beosztottak százalékot adnak feletteseiknek, amiért elnézik a törvénysértéseiket.
„Valóban fordultak elő ilyen esetek is… Tapasztalataim szerint korrupt munkatársaink gyakorta azzal védekeznek, azzal próbálják menteni magukat, hogy náluk magasabb beosztású személyek is követnek el hasonló bűncselekményeket.”(1998)
Mutatós „Szakítani szeretnénk az eddigi gyakorlattal, amikor is egyetlen számmal, az eredményességi mutatóval írtuk le munkánk hatékonyságát.” (1998)
Bemutatós Orbán Péter vezérőrnagy arra hívta fel a figyelmet, hogy a közös munkacsoport létrehozásának eredményei már látszanak: hatékonyabban vették fel a küzdelmet a szervezett bűnözés ellen. Ezt mutatja a bűnügyi statisztika javulása is, ami stagnálás után csökkent. (1999)
Limit „Nem hinném, hogy kozmetikáznánk, nálam legalábbis ezzel nem lehet operálni. Minden parancsnoknak elmondtam, mit követelek, s aki ezt az általam felállított limitet nem teljesíti, attól megválunk.” (1999)
Kérdés és válasz (3)
Hogy áll a rendőrségen belül meghirdetett tisztulási folyamat?
„Sajnos, a testületen belül sem igazán jó a helyzet. Hosszú éveken keresztül szép lassan ide is behatolt a korrupció, amelyet nagyon nehéz kiirtani. Eredményeink azért vannak: egy éven belül csaknem háromszáz parancsnokot váltottunk le, több száz rendőrt azonnal elbocsátottunk. Volt olyan időszak, amikor néhány hónap alatt száznál több rendőrt vettek őrizetbe. (1999)
Ki a főnök? „A magyar rendőrség létszáma majdnem ideális. Mindössze ezerötszáz 45 és 50 év közötti férfi hiányzik, de ők nagyon, mert a kapitányságokon egymást tanítgatják a huszonéves újoncok. Abból lesz főnök, aki két esztendeje jött ki az iskolából.” (1999)
Zab és ostor „Tavaly 4,2 milliárdos tőkeinjekciót kaptunk a belügyminisztertől. A parancsnokok végre pénzzel is tudnak ösztönözni. A zab hajtja a lovakat, nem csak az ostor. (1999)
Karancsi „Ő ügyetlen. Ráakadt néhány tartálykocsi illegális olajra, és örömében fel-alá futkosott, telefonálgatott — talán még az ENSZ-hez is beszólt —, hogy mekkora fogása van. Csak közben elfelejtette biztosítani a helyszínt. Mire visszament, egy vagon maradt.” (1999)
Kérdés és válasz (4)
Mikor ér a nagytakarítás végére?
„A port letöröltem, a szőnyeget kiráztam, majdnem készen vagyok. Ha maradt köztünk olyan, aki hajlik arra, hogy a zavarosban halásszon, mára valószínűleg elgondolkodott azon, érdemes-e kockáztatnia.” (1999)
Ki mit tud? A közelmúltban bejelentette a belügyminiszter, Pintér Sándor, volt országos rendőrfőkapitány, hogy rövidesen elkezdődik a bandák közötti leszámolás. Nem sokkal e bejelentés után kissé árnyaltabban fogalmazott: lesz ugyan bandaháború, de hogy mikor, azt nem tudja. Ez időben az országos rendőrfőkapitány, Orbán Péter viszont azt jelentette ki, hogy egyáltalán nincs szó semmilyen bandaháborúról, leszámolásról. (1999)
Kérdés és válasz (5)
Egy közelmúltban készült felmérés szerint csak a pártok és a szakszervezetek népszerűtlenebbek a rendőrségnél. A polgárok nyolc százaléka bízik maradéktalanul a ťcégbenŤ, negyedük egyáltalán nem hisz a rendőrségnek. Minden hetedik megkérdezett szerint az összes rendőr megvesztegethető. Hogy van ez?
„A rendőrség — egyetlen állami szervezetként Magyarországon — bevallotta magáról, hogy gondjai vannak a korrupcióval. Erre mindenki ránk mutogat.” (1999)
Forrás: Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Napi Magyarország, 168 óra
Fő a folytonosság
Jelige: Jöjj vissza hozzám…
• A Horn-kormány idején menesztették Pintér Sándor országos rendőrfőkapitányt, Bodrácska Jánost, Budapest rendőrfőkapitányát, valamint Turós Andrást és Valenta Lászlót, az ORFK közbiztonsági, illetve gazdasági főigazgatóját. Távoztak a szóvivők is. Önként távozott a testületből Kacziba Antal, aki ezt követően a BM rendészeti, helyettes államtitkáraként tért vissza.
• Az Orbán-kormány hivatalba lépésekor Pintér Sándor belügyminiszter leváltotta az addigi, a Horn-kormány által kinevezett legfelsőbb rendőröket. Távozni kényszerült Forgács László országos rendőrfőkapitány, Bános Ferenc közbiztonsági és Ignácz István bűnügyi főigazgató, valamint Berta Attila, Budapest rendőrfőkapitánya.
