Az uniós rendelkezések bizonyos jövedelmekre teljes mértékben adómentességet biztosítanak. Így például adómentes jövedelemnek minősül az anya-leány vállalati irányelv alapján, amikor az EU egyik tagországában bejegyzett anyavállalat kap osztalékot más uniós államban levő leányvállalatától.
Az ilyen jogcímen kapott összeget a hazai társaságiadó-törvény ehhez hasonlóan kezeli, ám a minimumadó alapjába be kell majd számítani, vagyis az uniós joggal ellentétben adót kell utána leróni.
Az átalakulási direktíva pedig úgy rendelkezik, hogy egy cég átalakulása során a tulajdonosnál keletkezett, de nem realizált nyereség után halasztott adófizetést kell alkalmazni, vagyis csak a szóban forgó vállalkozásban való részesedés értékesítésekor kell a terhet az államkasszába utalni.
Az említett "elvárt" társasági adó esetében azonban beletartozik az adóalapba a nem realizált nyereség is, ráadásul a szolidaritási adóként elhíresült, a vállalkozások adózás előtti eredménye után fizetendő 4 százalékos elvonás ez utóbbi ok miatt a szakemberek szerint szintén sérti a közösségi jogot.
A minimumadó egy másik ok miatt problémát okozhat az állami vállalatok bizonyos körének. A helyi adókról szóló törvény értelmében nem kell például iparűzési adót fizetnie annak a közszolgáltató szervezetnek, amelynek a megelőző adóévben nem keletkezett társaságiadó-fizetési kötelezettsége, vagyis veszteséges volt. Így a tömegközlekedési vállalatok eddig jellemzően "megúszták", hogy iparűzési adót kelljen fizetniük.
A minimumadó életbelépésével a jövő évtől a társaságiadó-alapjuk nekik is mindig pozitív lesz (néhány esettől eltekintve, például ha elemi kár éri a gazdálkodó szervezetet), ezért a továbbiakban a közlekedési cégek akár évi néhány milliárd forintot is kénytelenek lesznek fizetni.
