Legalábbis ezt állítja a Policy Agenda, amely az általuk készített korábbi felmérésben már bemutatta, hogy a magyar kis- és középvállalkozások vezetői a nyugdíjkorú munkavállalókat (ebbe nem csak a nyugdíjasok értjük bele) a hiány pótlása során az egyik legkevésbé elutasítandónak vélik, mint olyan potenciális társadalmi csoportot, amely bevonható a munkaerőpiacra.

Nyugdíj melletti munkavégzésre a törvény most is teremt lehetőséget, igaz, ez csak a versenyszférában lehetséges (közszférában a nyugdíj kifizetését szüneteltetni kell a munkavégzés időtartama alatt). De a versenyszférában is van azért egy kisebb korlátozás, ha valaki a nőkre alkalmazott kedvezményes nyugdíjazást vette igénybe (azaz nem életkor alapján, hanem 40 év szolgálati idő alapján ment nyugdíjba), akkor a minimálbér 1,5-szereséig kaphatja a nyugdíját és a munkabérét egyszerre, mert e fölött már felfüggesztik a nyugdíjának a kifizetését.

Az adatok azt mutatják, hogy átlagosan 42 ezren dolgoznak 65 éves koruk felett. A nyugdíjkorhatár környékén lévők (60–64 év) esetében ez a szám 232 ezer fő. Azaz jelenlegi becsléseink alapján 100 ezer nyugdíjas lehet, aki nyugdíja mellett is dolgozik.

A nyugdíj melletti munkavégzést csak annyiban ösztönzi az állam, hogy a versenyszféra esetében azt nem bünteti. Ezzel együtt nincs is jutalmazás a rendszerben, hiszen nyugdíjas évenként csak a megkeresett összeg 0,5 százalékával emeltetheti meg nyugdíját, és a szolgálati időbe – azaz a leginkább fontos részébe – már bele sem számítják a pluszban ledolgozott éveket.

Jöjjenek a nyugdíjas szövetkezetek!

Az erre vonatkozó kormánypárti javaslat alapja, hogy bizonyos időszakos munkákra, pár óra erejéig bevonható lenne nyugdíjas többlet munkaerő. Nem titkoltan a működési javaslat alapja az iskolaszövetkezet, ahol főként a tanulók az iskolai tanulmányaik mellett munkát végeznek. Ezt a munkát számukra az iskolaszövetkezet szerzi, valamint fizeti a bérüket, Az elvégzett munka kialkudott árát az iskolaszövetkezetnek a munkáltató (megbízó) fizeti ki.

A nyugdíjas szövetkezet ezen az elven tud működni, még akkor is, ha a kormánypárti előterjesztők, ezt valamilyen laza együttműködésként is akarják bemutatni. Amikor egy cég egy feladat ellátására megbíz egy nyugdíjas szövetkezetet, akkor biztos akar abban lenni, hogy a szerződésben foglalt feladatokat ténylegesen, a meghatározott szempontok szerint végzik el. Amennyiben ez nem történne meg, abból a megbízónak kára keletkezne, amit érvényesíteni szeretne a szövetkezettel szemben.

Ezzel együtt a szövetkezetnek elemi érdeke lesz, hogy ne ad-hoc alapon tudjon csak teljesíteni, hanem a tagjai garanciát adjanak – legalább személyükben – arra, hogy a megbízónál időre megjelennek, a vállalt munkát elvégzik. Ez pedig egy professzionális működést feltételez, amelynek része pl. az is, hogy legyen tartaléklétszám.

Nem egy win-win szituáció

A nyugdíjas szövetkezetek amellett, hogy egyes területeken enyhíthetik a munkaerőhiányt, egyúttal bérlenyomó hatásuk is lesz. A kedvezőbb adózás miatt a nyugdíjas szövetkezeti tag ugyanakkora bruttó bérből többet visz haza, mint egy nem szövetkezeti tag.

A munkáltatónak kifejezetten érdeke lesz keresni ezeket a szövetkezeteket, ha azok garantálni tudják a biztos munkaerőt. Ez ugyanakkor a normál foglalkoztatottak számára kedvezőtlen bérhelyzetet vagy akár elbocsátást is jelenthet.