A kezdeti időkre úgy emlékszem vissza, hogy egy kész rendszerbe csöppentem, melynek szabályozási részét később, sok vihart kavarva, evolúciós törvénynek neveztem. Rám lényegében két résztörvény hatott, a lét- és a fajfenntartás, fele-fele arányban. Az idő múltával, noha rengeteg változáson mentem keresztül, melyet, hogy elfogadhatóan magyarázzam a bizonyítványom fejlődésnek neveztem, a lényeg nagyon sokáig nem változott, kizárólag e törvények határozták meg életemet, legfeljebb arányaik változtak bennem.

Az „Élet a Földön” szimpózium jubileumi, 3 milliárd éves ünnepségsorozatán, az erdei tudósklubban előadást hallottam „Mi nyuszik már rég nem lennénk, ha a farkasok nem üldöznének állandóan” címmel, ahol még mindig kizárólag a lét- és fajfenntartás volt a központi kérdés.

Néhány, mindössze 10 000 évvel ezelőtt történt velem valami nagyon új. Azzal hogy a biomassza körülöttem már jó nagyra nőtt, az evolúciós törvények lehetőséget adtak szabadsági fokom növelésére, a lét- és fajfenntartásom mellett egy kis űr keletkezett bennem. Az evolúció 3 099 990 005 éves tapasztalatával a hátam mögött, tudva, hogy minden-mindennel ok-okozati kapcsolatban van, ezt az űrt sem hagyhattam szabályozatlanul magára. Kezdetben kőbe véstem tíz parancsolatot, majd később egyre többet. Mindezt hangzatosan a civilizáció törvényének neveztem. Látható, hogy az evolúciós törvénytől homlokegyenest eltérően itt nem kaptam semmit készen. Hogy miért nem, azt nem tudom. De ha már így alakult, egy dolgot a legelején megfogadtam: véletlenül sem lehetnek az általam alkotott törvények összhangban az evolúcióval! E fogadalmamnak logikus magyarázata az, hogy ha törvényeim egy kicsit is életképesek lennének, akkor azokat már az evolúció a maga 3 099 990 005 civilizáció előtti éve alatt megfogalmazta volna. Ebben az esetben meg hol lenne az én hozzáadott értékem?

Még egész az elején, éppen Föníciában sikerült meghatároznom a mindenkori legfelső szintjét civilizációs törvényeimnek. Ez a pénzről szól, amelyből a sokat tőkének becézem, a tőkével előállított még nagyobb tökét pedig biznisznek. Olyan szerepet kapott a pénz, mint snapszliban a piros ász. Mindent visz. Ma már a sokmilliomodik parancsolatnál tartok, és még messze nem vagyok a végénél, ráadásul folyamatosan mindent változtatok, egyedül ez a föníciai elv tartja magát eredeti formájában.

Az elmúlt 100 évben jutottam odáig, hogy jó becsléssel életem kétharmadát uralják még az evolúció törvényei, egyharmada pedig már a civilizációé. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen korunk nagy gondolkodó műhelyei is így látták jónak. Marx Károly még célként, de a Beatrice együttes már beteljesülésként említi a „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” életmodellt, aminek igyekszem statisztikai átlagban megfelelni. Mivel életem valamennyi problémája e civilizációs és evolúciós törvények együttes megfeleléséből, illetve meg nem feleléséből adódik, ezért tartottam fontosnak e felvezetést.

60 évvel ezelőtt kezdtem bíbelődni egy újabb parancsolattal, noha akkor még nem tudtam, hogy milyen komoly hatása lesz rám. Ez volt az informatika, lánykori nevén kibernetika.

Az 1940-es években még csak a több tízezer kutatási célterület egyike volt, az 50-es években már megtörtént a tudományos és katonai célú alkalmazása, a 60-as években bevetésre került az iparban és az oktatásban, a 70-es években már a leggyatrább alkotásaim egyike, az állam is megértette, hogy mire jó mindez, mígnem a 80-as években kitört a forradalom.

A tisztánlátás kedvéért, forradalomnak az evolúciós törvények teljes figyelmen kívül hagyását nevezem, de a marketing kommunikációmban a forradalom szinonimájaként a „felgyorsult fejlődést” használom, azzal a ki nem mondott feltétellel, hogy előre tekintve és visszamenőleg is bármikor megmondhatom, mit értek fejlődésen. Hogy világos legyen mondandóm, például a rák hátramenetelét is nevezhetem fejlődésnek, mert ahhoz az időszakhoz képest, amikor még nem tudott „rükvercbe” kapcsolni, bizony nagy előrehaladást ért el a hátrahaladásban. Természetesen ennek az ellenkezőjét is állíthatom bármikor, anélkül, hogy az általam felállított törvényekkel ellentmondásba kerülnék.

Visszatérve az informatikai forradalomhoz, azt lényegében egy szerencsétlen „P” betű katalizálta, a „PC” betűszóból. Ez a „P” ugyanazt jelentette a tőke számára, mint az eldobható pelenka, a zsilettpenge és a szárnyas betét egyszerre. Nem volt nehéz a tőkének megértenie, hogy e „P” betű miatt az informatika mindenkit érinteni fog, nemre, felekezetre, korra és hajszínre való tekintet nélkül. Ennél nagyobb bizniszt el sem lehetett képzelni, és ez már untig elég ok volt a forradalom kirobbantásához.

Az elmúlt 10 évben, beleértve a Britanica által figyelmen kívül hagyott utolsó 5 évet is, e forradalom megtette rám a hatását. A létfenntartás és civilizációs törvényeimben az informatika hatalmas tartalékokat talált, most ezeket próbálja kitölteni. Teljes sikerrel.

Igaz, hogy a fajfenntartási törvények még kimaradtak e csomagból, de már most mondom, hogy itt is forradalmi változások lesznek.

Kürti Sándor
[email protected]