– Nem lesz sem adóreform, sem komolyabb gazdasági szerkezeti változtatás jövőre, s a rákövetkező, immáron teljes egészében uniós esztendőben, alig egy évnyire a választásoktól ugyancsak nem várhatók ilyenek. Mi lehet a hozadéka ennek?

– Az látható, hogy 2004-re nem foglalkoztak az adórendszer érdemi változtatásával. Csak a kötelező ujjgyakorlatokra került sor: az áfánál megszüntetik a nulla kulcsot, illetve meghagyták a 25 százalékot, és a 13 százalékot felemelték 15-re. Ez egyfajta kompromisszum, nincs üzenete, hogy merre kellene, lehetne haladni. Ami felé el kellett volna mozdulni, az a fogyasztás adóztatása, beleértve a környezeti fogyasztást. A kedvezményekkel pedig – ha akarunk ilyeneket az adórendszerben – elsősorban a megtakarítást, a hosszú távú befektetést kellene ösztönözni. Elmondani persze egyszerű ezeket az elveket, megvalósítani annál nehezebb. Ugyanis a kiadások túlzottan idomulnak a kialakult adóstruktúrához. A kiadásokat úgy lehet csökkenteni, hogy a kormányzat megállapítja: mit akar állami körben ellátni és finanszírozni, mi az, amit kihelyez nonprofit körbe, és részben finanszírozza, s mi az, amit a vállalkozói szektorra bíz. Legalább el kellett volna indulni ezen az úton. Ám a valóban komoly probléma az, hogy talán még csak nem is gondolkodtak arról az uniós jövőről, amely megkövetelné a központ és a régiók közötti újszerű jövedelemelosztást, mégpedig úgy, hogy a régióknak belátható időn belül saját bevételük, saját jövedelmük legyen, alanyi jogon. Az egyik oldalon ezen kellene nyugodnia az adóstruktúra-változásnak.

A teljes cikk a Piac és Profit off-line 2003. októberi számában