A külföldről érkező magyar munkavállalóknak sok negatív előítélettel kell megküzdeniük és számos kudarcélményt kell elszenvedniük, míg sikerül megtalálni helyüket Magyarországon. Hogy az átállás könnyebb legyen, Saphier Regina Project Retour néven civil szervezetet hozott létre.
Budapest, péntek este egy belvárosi, füstmentes teaház a Madách téren. Míg a pult előtti ideiglenes színpadon táncosok ünneplik a Föld napját afrikai ritmusra, addig a terem másik felében a félhomályban egy zömében fiatalokból álló társaság ül körbe egy asztalt. Álláskeresési problémák és beilleszkedési nehézségek hozták őket össze. Olyan fiatalok, akik külföldön dolgoztak, bebizonyították, hogy megállják helyüket a munka világában, ám Magyarországra visszatérve nem tudnak elhelyezkedni.
Amerikai pénzügyi tapasztalattal: nem megy
Dömötör Zsófia is rendszeres látogatója a péntek esti kötetlen, baráti beszélgetéseknek. 2001-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetem (közismert nevén Közgáz) pénzügy szakán, utána egy ösztöndíjjal az Egyesült Államokba, a Georgia State University-re MBA-végzettséget szerezni. Ezt követően pénzügyi területen dolgozott egy multinacionális cég észak-amerikai központjában. Munkája során a vállalat kontrolling tevékenységében, a menedzsment számára készülő jelentések összeállítása és elemzése folyamatában vett részt, ám úgy döntött, februárban visszajön Magyarországra: "Nem akartam letelepedni az USA-ban, érzelmileg Magyarországhoz kötődöm, ezért jöttem haza", meséli Zsófia.
Azt hitte, amerikai tapasztalatával, pénzügyi, egyetemi és MBA diplomájával gyorsan talál magának állást, ám csalódnia kellett. Két hónapja intenzíven keres, kontrolleri, pénzügyi elemzői és tanácsadói területen pályázik pozíciókra, ám eddig nem járt sikerrel.
Diploma a Columbia Egyetemen: túlképzett
A külföldről visszatérők beilleszkedési nehézségeit erősíti meg az asztal túlsó oldalán ülő Saphier Regina, aki a probléma kezelésével másfél éve kezdett el foglalkozni. Egy éve pedig Project Retour néven közhasznú társaságot hozott létre
"Sok kívülállónak furcsának tűnik, hogy a külföldről visszatérőknek nagyon nehéz megtalálni helyüket a magyar munkaerőpiacon", kezdi az alapító, aki ausztriai, angliai és amerikai munkája és tanulmányai után a saját bőrén is megtapasztalta, milyen távolról jött emberként harcolni a munkaadók előítéletei ellen: "Hosszú ideig nem találtam állást a Columbia Egyetemen szerzett oktatáskutató és tehetséggondozó diplomámmal. Visszatérésem után nem volt ismeretségem, a HR-esek nem tudtak mit kezdeni amerikai diplomámmal. Túlképzettnek tartottak, külföldinek néztek, sokan válaszra sem méltattak.
Miután egy internetes fórumon leírtam a problémámat és kértem, aki hasonló gondokkal küzd, jelentkezzen, meglepetésemre nagyon sok e-mailt kaptam. Ekkor láttam, nem vagyok egyedül ezzel", meséli a kezdetekről Regina.
Előítélet: hatalomféltés, arrogancia, magas fizetési igény
Az alapító a HR-esek előítéletei között említi azon hiedelmeket, hogy az Amerikából vagy Nyugat-Európából jöttek nehezen illeszkednek be a magyar csapatba, arrogánsak, a vezető hatalmára törnek, a nyugati fizetéseket várják el valamint valamilyen szakmai kudarc miatt próbálkoznak itthon.
"A visszatérőket nem a kinti sikertelenség hajtotta vissza, hanem legtöbbször érzelmi-családi okok. Általában nagyon értékes tudással rendelkeznek, és egy idő után tisztában vannak az itteni keresetekkel; csak dolgozni szeretnének. Jól beszélnek egy idegen nyelvet, telefonban tolmács nélkül tudnak tárgyalni, megismertek egy professzionális munka- és szervezeti kultúrát, beilleszkedtek, külföldiként bizonyítottak egy más kultúrájú országban", mondta el Regina az erényeket.
