A biztosítók versenye a szolgáltatókra, a kórházakra is rákényszeríti a versenyt, és így minőségi javulást eredményez az ellátás színvonalában, állítja saját tizenhat-tizenhét éves intézményvezetői gyakorlati tapasztalata alapján is dr. Kovács Attila egészségügyi államtitkár, akit arról kérdeztünk, hol tartunk most, 2007 nyarán az egészségügyi reform folyamatában.

- Bízom benne, hogy a most megkötött koalíciós megállapodással felgyorsul az egészségügyi reform, ami a tavaly ősszel megalkotott egészségügyi törvényekkel kezdődött. Ugyan mindenki azt mondja, hogy túl gyors, szerintem azonban túl lassú, hiszen a betegeknek drága az idejük. Természetesen mást éreznek a betegek, akik mindenfélét hallanak, akiknek meg kell szokniuk a struktúraátalakítást, a vizitdíjat, a patikán kívül kapható gyógyszereket, egyebeket. De a rendszer minősége szempontjából a finanszírozási rendszer átalakítása a lényeg, amit - főként politikai okokból - szinte még el se kezdtünk.

Holott ezt kellett volna legelőször meglépni, majd a finanszírozási reform által megrajzolt pályán kezdődhetett volna el a struktúra átalakítása. A kérdésére válaszolva: úgy vélem, hogy most érkezünk a reform döntő szakaszához. Lezárulni pedig akkor fog, ha a mostani elképzelések szerint 2009-től beindul a több-biztosítós egészségügy, és addigra természetesen ehhez hozzá kell alakítani a járóbeteg-, a kórházi és a sürgősségi alapellátást.

- Az SZDSZ kezdettől fogva ragaszkodott a több magánbiztosítós rendszerhez. Az MSZP nem akarta. Majd a júniusban bejelentett kompromisszumos javaslat kapcsán ön azt nyilatkozta laptársunknak, hogy "a több magánbiztosítós modell azért előnyös, mert a biztosítók versenye a szolgáltatókra, a kórházakra is rákényszeríti a versenyt, és így minőségi javulást eredményez az ellátás színvonalában". Illetve hogy a vegyes modell igazságosabb, mint a jelenlegi felállás, mert a több-biztosítós modellben megszűnhet a hálapénz, és mindenki azonos színvonalú ellátást kaphat, miközben többletforráshoz jutnak az intézmények. Ismerve a szakmai - a politikait hagyjuk - vitákat, miért ilyen biztos ebben?

- Ezt az állításomat most is fenntartom, mégpedig nem csak, sőt nem is elsősorban az ismert külföldi példák, hanem a saját tizenhat-tizenhét éves intézményvezetői gyakorlati tapasztalatom alapján. Budaörsön ugyanis, ahol az államtitkári kinevezésemig dolgoztam, az országban elsőként privatizáltuk funkcionálisan az egészségügyi központot, tehát a létesítményt nem, csak annak a működtetését vettük meg az önkormányzattól. Mára pedig a szolgáltatások színvonalának a fejlesztésében közel mindent elértünk, amit lehet. Ám a további fejlődésnek éppen az az akadálya, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) képtelen volt a finanszírozás oldaláról az igényeket követni.

#page#Meggyőződésem, hogy az OEP nem tud semmilyen szempontból biztosítóként viselkedni, nem képes a többletminőséget díjazni, a pluszt nyújtó intézményeket előnyben részesíteni, és nekik több lehetőséget adni a nem hatékonyan működőkhöz képest. Erre megoldás a több-biztosítós rendszer. Az a tizenhét év, ami a rendszerváltás óta eltelt, engem meggyőzött arról, hogy bármely területen, ahol megjelenik a verseny, és erősödik a magántulajdon, megindul a fejlődés.

- De vajon ami Budaörsön kicsiben működött, az országosan is fog?

- Nagyban sem más. Ráadásul mi kísérletképpen részt vettünk az úgynevezett Irányított Betegellátási Rendszer bevezetésének négy évig tartó kísérleti programjában, aminek révén a kistérség százötvenezer lakosának az egészségügyi ellátásáról rendelkezünk tapasztalati adatokkal. És ez is a meggyőződésemet támasztja alá.

- Bár beszélgetésünk időpontjában, július elején még nagyon sok a nyitott kérdés, milyen egészségbiztosítási modell bevezetése a legvalószínűbb?

- A kormány által támogatott tervezet lényege, hogy öt-nyolc egészségbiztosító indulhat el egy hat-tizenkét hónapos országos versenyben az ügyfelek megszerzéséért. Ezekben az állam tulajdoni aránya ötvenegy, a szakmai befektetőé negyvenkilenc százalék lesz. És amikor az országos versenyidő lejár, akkor azokat az embereket, akik nem választottak maguknak egészségügyi biztosítót, területi alapon szétosztjuk közöttük. Az eredeti javaslatunk az volt, hogy ezek az emberek megmaradnak az OEP-nél, de ezt végül elvetettük. A biztosítóknak, illetve az abba befektetőknek szigorú feltételrendszernek kell majd megfelelniük. (Még többet az egészségbiztosítási modellekről itt olvashat...)

Azt persze nem tudom megjósolni, hogy kik licitálnak majd a tulajdonrész megvásárlásáért, de az érdeklődés, elsősorban az üzleti biztosítási piac résztvevői köréből, jelentős. Sokan kérdezik tőlem azt is, hogy a több-biztosítós rendszerben miért lesz több pénz az egészségügyben. A mi kalkulációnk szerint már az induláskor, a tulajdonrészek megvásárlása révén, több tízmilliárd forint folyik be az államkasszába, amit szigorúan egészségügyi fejlesztésre kell fordítani. A mai tervezet szerint a biztosítók között az ügyfelek évente válthatnak majd. Így hosszú távon lesz olyan, amelyik megerősödik, és esetleg olyan, amelyik beolvad egy másikba.

- Mikor ismerhetjük meg a finanszírozási modell részleteit?

- A nyár folyamán egyeztetünk minden érintett szakmai szervezettel, és szeptember elejére lesznek kész a részletesen kidolgozott törvénytervezetek. Azt azonban - inkább mint gyakorló orvos és intézményvezető, és nem mint államtitkár - szeretném leszögezni, hogy nagyon kicsi a mozgásterünk. Bár minden egyeztetés és megállapodás után vannak, akik győztesnek és vannak, akik vesztesnek érzik magukat, végül is a körülmények, az emberek egészséghez való viszonyulása, a szociális, a politikai helyzet és egy sor egyéb dolog adott, amihez alkalmazkodni kell.

Teljes cikk a Piac és Profit magazin nyári számában.