A gazdasági reklámok és üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló törvény - amelyet a magyar nyelv megóvása, az információ-szabadság alkotmányos joga nyelvi hátterének biztosításaként 2001 novemberében alkotott meg az Országgyűlés - teljes egészében 2003. január 1-jével lépett hatályba. A törvény értelmében 2002 februárjától a magyar nyelven kiadott sajtótermékben, magyar nyelvű rádió-, és televízió-műsorban, továbbá szabadtéri reklámhordozón közzétett gazdasági reklámban a reklám szövegét, ideértve a jelmondatot (szlogent) is - a vállalkozás neve, megjelölése, illetve az árujelző kivételével - magyar nyelven meg kell jeleníteni, függetlenül a közzététel módjától.

A törvény hatálybalépése előtt közzétett reklámokra, üzletfeliratokra és közleményekre csak 2003. január 1-jétől vonatkozik a törvény. Ennek értelmében az üzletek feliratain az üzlet elnevezését - a vállalkozás neve, a vezérszó és az üzletben forgalmazott árura utaló árujelző kivételével -, valamint az üzletben, illetőleg annak kirakatában a fogyasztók tájékoztatását szolgáló közleményeket magyar nyelven meg kell jeleníteni. A közterületen, a középületeken a polgárok tájékoztatását szolgáló, valamint a Magyarországon nyilvántartásba vett közlekedési eszközökön elhelyezett közleményeket magyar nyelven kell közzétenni.

Védett épületeken nem kell külön felirat

A követelményt nem kell alkalmazni a kulturális örökség védelméről szóló törvény alapján védett területeken, épületeken és építményeken lévő eredeti feliratok esetében, a felirat eredetiségének kérdésében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakhatósági állásfoglalást ad az eljáró hatóság megkeresése alapján. A törvényi előírások teljesíthetők úgy is, hogy ugyanazon feliraton az idegen nyelvű szövegen kívül annak magyar nyelvű megfelelőjének is szerepelnie kell legalább ugyanolyan jól érzékelhetően, valamint legalább ugyanolyan méretben, mint az idegen nyelvű szöveg.

Üzletek feliratainak helyességét az üzlet működési engedélyét kiadó jegyző, közérdekű közlemények esetében a felirat helye szerint illetékes jegyző, közlekedési eszközön elhelyezett felirat esetén a közlekedési eszközt üzemeltető szervezet székhelye szerint illetékes közlekedési felügyelet ellenőrzi. A magyar nyelven kiadott sajtótermék idegen nyelvű részeiben, mellékletében vagy különkiadásában, valamint az idegen nyelvű rádió-, illetve televízió-műsorban, továbbá azt közvetlenül megelőzően vagy követően közzétett reklámra a törvényt nem kell alkalmazni.

Nem kell cserélni a meghonosodott szavakat

A követelmények érvényesülését a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőség ellenőrzi, és jogkörében eljárva intézkedik a jogsértő állapot megszüntetéséről.

A törvényben szabályozott valamennyi esetre (gazdasági reklámra, üzleti feliratra, épületen, területen, járművön elhelyezett reklámra egyaránt) vonatkozik az a szabály, hogy a meghonosodott idegen nyelvű kifejezések nem minősülnek idegen nyelvű szövegnek, így ezeket a kifejezéseket nem kell magyarra cserélni vagy magyar szöveggel kiegészíteni. Ez ügyben a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által kijelölt tanácsadó testület állásfoglalása az irányadó, az állásfoglalást az eljáró hatóság szerzi be.

A törvényben meghatározott követelmények nem érintik a kisebbségi nyelven megjelenített gazdasági reklámokat és feliratokat azokon a településeken, ahol az érintett anyanyelvű kisebbségnek kisebbségi önkormányzata működik. A szabályozás ugyanis összhangban áll a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény rendelkezéseivel; ennek értelmében kisebbségek által használt nyelvnek számít a bolgár, a cigány (romani, illetve beás), a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán nyelv.

Forrás: MTI