Megérkeztünk tehát, a kormányzat végre azt teszi, ami a dolga: átalakítja a nagy elosztó rendszerek azon darabját, amelyiket egészségügynek, társadalombiztosításnak hívunk, s elgondolása szerint ár-, minőség- és szolgáltatási versenyre kényszeríti a gyógyszerszakmát úgy, hogy közben az ellátatlan területek helyzetén is segíteni igyekszik. Illetve: a szakmai és pénzügyi döntések meghozatala érdekében elégséges számú, egységes tartalmú és azonos személetű értékelésre alkalmas információk előállíttatásával "nyit" az orvosi rendelőkben. Amit a nézettségért lihegve küzdő tévés hírműsorok enyhén szólva leegyszerűsítenek: "sokat kell majd adminisztrálni a dokinak azért a kevés pénzért, amit jövedelemként kap". E közhely mellé jól fotózható váróhelyiségeket, vérnyomást mérető mamikat, gépis mozdulatokkal receptet író orvosokat láttatnak. A riporter boldog, mert adásba megy a "mozija", a körömpörkölt vacsora agyvérellátást mérséklő emésztése és a Bilagit beszedése közben, a szappanopera előtti hírműsort fél szemmel és negyed füllel látszólag figyelő család pedig a reklámokkal együtt bezabálja a hírműsor üzenetét: nincs pénz, van sor, drága a Bilagit, rövidebben: mindezt meg a Molnár miniszter kúrja el. A körömpörköltös-bilagitos mámort az információmentes információs műsorok segítségével hűen követte az ellenzéki fődoki. Így tehát abszolút precízen letudta ő is, a gyógyszerész- és az orvoskamara valamennyi bérletes nyilatkozója is: a most megtenni kívánt kormányzati reformlépés úgy rossz ahogy van.
A körömpörköltös-bilagitos mámor logikája szerint mindenki megtudta, a mai gyakorlathoz isten ments hozzányúlni, az úgy jó, ahogy van. A bérletes nyilatkozóktól pedig a sajtó nem tudja meg azt, hogy íme, elkészült, itt van az a reformjavaslat, amelyik a gyógyszerész kamaráé, az orvoskamaráé, netán a politikai ellenzéké, esetleg a trió közös terméke, s ezzel a reformjavaslattal is olcsóbbá, racionálisabbá alakítható a patikahálózat, a társadalombiztosítás finanszírozása, de nem következnek be azok a hibák, amelyek Molnár miniszter reformjaiból már most láthatók. A körömpörköltös-bilagitos logikában persze nincs hiba. Hiszen való igaz, működik a gyógyszerellátás, a legnyugdíjasabb nyugdíjasok már egyenesen kerekes bevásárlókosárral keresik fel a patikákat. Működik az orvosi rendelő is, ahol a beteg bemondására írják fel a szatyornyi ingyen pirulát "közgyógy" és töredék ár megfizetése ellenében. Működik, van, s lenne is minden további nélkül a jelenlegi gyakorlat, hiszen csak az az egy feltétel kell hozzá, hogy a költségvetés megfizesse a mind több és mind drágábban árult támogatott patikaszert, a mind több jövedelmet kérő receptírót. Az pedig nem a gyógyszerész- és az orvoskamara, netán a politikai ellenzék dolga, hogy nevén nevezze: ugyan miből is? Mert általános érvénnyel tudjuk is: a költségvetés pénzéből. A büdzsétől, amelyik - a változatlan viszonyok között - adót és járulékot mind kevesebb embertől szed be ugyan, de fokozatosan drágább hitelekhez még mindig vidáman hozzá tud jutni attól a nemzetközi piacról, amelynek biztosítóit, egészségügyi üzleti szolgáltatóit amúgy következetesen kitiltjuk a magyar egészségügyi szektorból.
A múlt hét szerdáján elfogadott kormánydöntést a patikákról és a gyógyszerárakról tehát a gyógyszerészkamara - az orvoskamara és a politikai ellenzék segítségével - gyökerestül kiírtani készül, hiszen a körömpörköltös-bilagitos mámorba segített népet maga mögött tudva a reform alternatívájaként a változatlant demonstrációkkal, félig zárt patikaajtókkal, utólag osztogatott virágokkal valamennyi hírműsorban tökéletesen képviseli. S még csak azt sem kell részleteznie, hogy miből: a változatlansága miatt kevesebb bevétellel rendelkező büdzsének ugyanis futja rá. Hiszen csak egy tollvonás és már át is csoportosítható a pénz a gyógyszerkassza idei 300 milliárdos túlköltését fedezendő.
A tollvonást nagyon könnyű megtenni, mert csak át kell terelni a kifizetéseket a társadalombiztosítás számlájára. Hogy honnan is? Egyszerű: az oktatásügy számlájáról. A pedagógusok mostanában amúgy is csöndesebben vannak, a rájuk vonatkozó újabb reformlépésekre csak az egészségügyiek után kerül sor. A körömpörköltös-bilagitos mámort a múlt heti hírcsatornákon nem az iskolák, hanem a gyógyszertárak nevében foglalták le a reformmentes nyugalomra vágyó érdekérvényesítő szervezetek. A patikusok egyébként is készséggel elkészítik a "közgyógy" nyugtatókat bármely közalkalmazott tanárembernek. Azoknak a pedagógusoknak, akiket zavar, hogy nem tudnak megélni a kevesebb bérükből csak azért, mert már megint a közösből - az ő meg nem kapott béremelésükből - fizeti ki a költségvetés a dráguló gyógyszerkasszát.
A "közgyógyért" amúgy is úgy fizet az állam, mint egy katonatiszt. Már csak azért is, mert amíg az ilyen patikaszámlákat állja, addig a katonatiszteknek nem fizet - mintha most meg a bakákkal telt volna meg a Kossuth tér. Nekik vajon ki adta be a keserű pirulát?
