Gyurcsány-féle káder-, avagy jutalmazáspolitikának - és mint ilyen, elítélendőnek - kiáltotta ki a Fidesz ráállított politikusa a januártól felálló Kormányzati Személyügyi Szolgáltató Központot. A Klubrádió a minap mindenesetre nem csupán az ellenzék megelőlegezett zsörtölődését ismertette, hanem magát a tényt is, így a szerencsétlen hallgató kétségek közé eshetett, hiszen a jó magyar szokásnak - tűntetek ellene, bár gőzöm nincs, mi az - kapásból nem tudott eleget tenni: kénytelen volt előbb elgondolkodni.
Új, egységes teljesítmény-értékelő rendszer startol tehát január 1-én, s feláll mellé a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató Központ. Ez utóbbit segítünk átkeresztelni a Fidesznek, ne legyen már övé a névadás dicsősége. A hivatal nevének már használt rövidítése - KSZSZK - ellenzékileg ennek felelne majd meg leginkább: Kormányzati Szovjet Szocialista Köztársaság. Akár így hívják, akár úgy, a lényeg: az új intézmény az egységes, átlátható, visszajelzésre késztető teljesítményértékelés rendszerét fokozatosan terjeszti ki a kormányzat egészére. Teszi ezt úgy, hogy az objektivitásra törekedve méri a célok és az elvárt eredmények egymáshoz való viszonyát, illetve levezeti a vezetői kompetenciák egységesen mérlegeléséből a teljesítményt. Ígéri, így, szubjektivitástól mentes mérce alapján mondja majd ki, hogy a köztisztviselők mekkora pénz-, vagy munkakönyv-jutalmat érdemelnek. Hát ez az, ez nem olyan, mint amilyen volt például a Fidesz-kormányzás idején, amikor vélelmezésünk szerint leginkább a hűségnek, szervilizmusnak volt tetten érhető mércéje, a minisztériumi kormányzásnak pedig a MEH-hez telepített másod-, vagy inkább első körös kontrollja, amelyik bármikor - azaz: mindig - átírhatta a tárcák feladatait és döntéseit. Ezt segítette a kétéves költségvetés, amelyen belül a gumiszabályokat is gumiszabályokkal szabályozták, s a teljesítménynek pontosan egy objektív mércéje volt, a kormányfő maga. A kézi vezérlésesre emlékeztető módszert ugyan az ország öregebb polgárai és elvtársai ismerték valahonnan, el is nevezték volna Kormányzati Szovjet Szocialista Köztársaságnak, de névadási joguk akkor nem volt.
De majd most.
Jön egy korszak, amelyik mérni, összehasonlítani, szellemimunka-teljeítményeket előre megfogalmazni igyekszik. Nem is könnyű látni, hogy milyen lesz ez a módszer, elvégre sokkal régebbihez szoktunk hozzá - de nagyon. A darabbéres, szocialista időkből ismert javadalmazási metódus alapján a legkönnyebb megítélni még ma is minden munkateljesítményt ott, ahol az elvégzendő feladatokat előre nem akarják pályázati paraméterekbe átírni, majd igen jó kondíciókat felajánlva megpályáztatni, s persze a legjobb megoldást ajánlónak odaítélni. Ott tehát az utólagos elismerés dukál változatlanul, melynek a legautentikusabb mércéje, a párthűség és a szolgalelkűség. Ilyenkor könnyedén születhetnek sok évre előre garantált főtisztviselői jutalomjövedelmek és státuszok, függetlenül attól, hogy a főtisztviselők munkahelye éppen úgy eltűnt, mint a közhatalomból az a politikai erő, amelyet kiszolgáltak.
Január 1-től mindenesetre jön a - fideszesen - Gyurcsány-féle káder- és jutalmazáspolitika, a KSZSZK, a Kormányzati Szovjet Szocialista Köztársaság. Nehéz lesz megszokni, hogy remélhetőleg tényleg nyilvános, tényleg átlátható, tényleg teljesítményelvű lesz, leginkább olyan, mint amilyen egy tényleges köztársasághoz illik. Gyurcsányéktól teljesítményelvű elismerés persze dukálhatna az ellenzéknek is, hiszen már előre borítékolják teljesítményelvű bírálataikat, annak is legmodernebb változatát például: a darabbéres anyázást. Mert hát náluk is objektivitásra törekedve mérik a célok és az elvárt eredmények egymáshoz való viszonyát: ahány darab KSZSZK-bírálat, annyi darab pártdicséret, mely - vélhetően a jutalmazók legnagyobb fájdalmára - sajnos nem munkaérdemrend lesz ezúttal sem. Elvégre az még mindig túl szocialista.
