Elég régen volt párválasztási, családbiztonsági szempont, hogy vasutashoz menjen férjhez a leánygyermek, mert az nyugdíjas állás. A szocializmus pedig - mely ugyebár csak a félmúlt - most kezd elmúlni, mert, hála Kóka miniszternek, fokozatosan megvonja a különböző iparágak különböző dolgozóinak és nyugdíjasainak kedvezményét.  Legújabban a villamosenergia-ipari szakma kezdett el leértékelődni párválasztási, családbiztonsági szempontból, hiszen annyi előnye sem lesz az erőmű-alkalmazott férjet választó fruskának a tetőfedővel egybekelő fruskához képest, hogy nálánál például olcsóbban vasalhatna inget-gatyát az urának.

Min fog röhögni vagy jajveszékelni, sajnálkozni a magyar villamosenergia-ipar zömét privatizáló Ruhrgas, RWE és E.ON, amikor Kóka miniszter be is váltja fenyegetését és nem engedi a magyar delejeseknek, hogy mások, azaz a többi adófizető pénztárcájában turkáljanak. A németek cégek Magyarországon dolgozó munkatársai pedig kezdik otthon, például az esseni RWE-központban érezni magukat, ahol a helyi pékekkel azonos áron vesznek villanyt, miközben a helyi sütödékben sem adják el féláron maguknak a kifliket a készítőik. 

Majd még eljön nálunk is az idő, hogy a pályaválasztó, továbbtanuló gyerek háta mögött a papa meg a mama nem aszerint fog diktálni, hogy a munkaerőpiacon hol és milyen kedvezmények dukálnak, hanem aszerint, hogy mihez van tehetsége, kedve, vonzódása a gyereknek. Talán eljön az az idő is, amikor egy-egy munkahely munkaerőpiaci versenyképességét nem az államtól kapott, a többi adófizető kárára folyósított, teljesítmény-független előnyök, kedvezmények határozzák meg.  Bár ez azért ma még eléggé kétesélyes remény, hiszen a gazdasági miniszter ugyan elszánt, de a szakszervezet is az, s ragaszkodik előjogaihoz. Teszi ezt akkor, amikor az állam végre felhagy a másik energiahordozó, a földgáz árának torzításával, s most már vannak olyanok, akik életükben először éppen annyit fizetnek ezért a fűtését, amennyibe az kerül. Vajon miért alkalmazna más logikát az állam a villamos áram esetében? Ha nem lesznek torz árak ebben a szektorban sem, akkor persze dönthet majd úgy a Ruhrgas, az RWE és az E.ON, vagy éppen az állami MVM és a Paksi Atomerőmű, hogy saját nyeresége terhére megajándékozza az alkalmazottját árammal. De az egy másik történet, s akkor a Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke nem a magyar államot, a gazdasági tárcát és a többi adófizetőt lesz kénytelen sakkban tartani úgy, mint most, a bejelentett sztrájkfenyegetéssel, hanem a munkaadókat: mondjanak már le a haszon egy részéről.

A kedvezmények köztársaságát egyszer majd persze berendezhetik maguknak unokáink, de hogy ezt ők megtehessék, nekünk itt és most reális piaci árakat, reális, piaci jövedelmeket, s nem állami szociális juttatásokat, hanem valós teljesítményeket megfizető cégeket kell működtetnünk. Különben unokáinknak a világ legdrágább köztársaságára lesz csak esélyük, s egyáltalán nem biztos, hogy tudnak majd hozni gyertyát nagyszüleiknek az áramtartózás miatt tök sötét szociális otthonba.