Hírértékű bejelentésnek nem szánta, csak éppen elmondta a Magyar Magántulajdonú Vállalatok Klubja tagsága, illetve újságírók előtt Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter, hogy tárcája és a Pénzügyminisztérium már javában dolgozik egy új tőkepiaci törvényen. A cél, hogy nagyobb likviditású börze segítse az üzleti szférát, a tőkéhez jutást. A február 10-én szervezett találkozón a gazdasági tárca vezetője megnyugvással vette tudomásul, hogy vendéglátói egyet jelentenek a nagyvállalati kör azon részével, amelynek tulajdonlása magyar személyekkel és magyarországi cégbejegyzéssel, itthoni vállalatközponttal jelent egyet. És nyomban reflektálni tudott a fizikai értelemben is házigazda Transelektro-tulajdonos Székely Péter azon felvetésére, hogy jó lenne végre egyszer már nem a nulláról kezdeni a kommunikációt, érdekérvényesítést a hatalom, a gazdasági kormányzat szereplőivel, márpedig a kormányváltások mindannyiszor erre kényszerítették az üzleti élet szereplőit. Kóka János ugyancsak evidenciaként szólt arról, hogy társadalmi-politikai konszenzus szükségeltetik, hogy a fejlesztési programok politikai ciklusokon átívelhessenek.
Az igazán sikeres irányt vevő országokat elemezve az állapítható meg - érvelt a miniszter -, hogy a makrogazdasági környezet mindegyiknél rendben találtatott, nem különben a nagy rendszerek - az adó, az egészségügyi, a társadalombiztosítási, az oktatási - állapota. E két alapvetés nem sokat ér, ha az adott ország nem találja ki a sztoriját. Kóka negyedik tétele szerint az ír példa - azaz a már hivatkozott társadalmi-gazdasági konszenzus - is másolandó. A hosszú távú fejlesztéspolitika gyakorlatilag egyet jelent számos, több kormányzati ciklus alatt megvalósítható programmal, lásd a szennyvíztisztító beruházásokat, az autópálya-fejlesztéseket. A versenyképesség jövője azt is jelenti, hogy az oktatási rendszert ma úgy módosítja az ország, hogy három-öt-tíz év múlva pont olyan szakemberek kerülnek ki az iskolákból, egyetemekről, akikre például a Magyar Magántulajdonú Vállalatok Klubját is alkotó cégeknek akkor lesz szükségük.
Kóka János ehelyütt is felvázolta az adópolitikai elképzeléseit, változtatási céljait, miszerint a kormányzatnak mielőbb változtatnia kell a kevesen fizetnek sok közterhet állapoton, a helyi iparűzési adó hozzáadott-érték termelést büntető jellegén. A teljesen fölösleges, érdemi állami bevételt nem jelentő tíz-húsz adófajta csak bosszantja a vállalkozókat, akiknek ráadásul arra kell koncentrálniuk, hogy az APEH melyik számlájára fizessék be a pénzt, mert ha tévednek, akkor - bár fizettek - mindenféle indokolatlan, drága büntetést kapnak. Lehetne ezen az államigazgatási tehetetlenségen gyorsan és egyszerűen változtatni. A gazdasági tárca vezetője olyan megoldásokra vár javaslatot az üzleti szféra szereplőitől, amilyenek megvalósításával megszüntethetők a vállalkozókat idegesítő problémák úgy, hogy azok eliliminálásához ne kelljen költségvetést módosítani. Ebből már tavasszal lehet parlamenthez benyújtható változtatási csomag. Az őszi ülésszakra is készít egy csomagot a kormányzat, remélve az üzleti szféra tevőleges beleszólását. Az áfát, a helyi iparűzési adót, a személyi jövedelemadót, a bürokrácia csökkentését sorolja ide a miniszter. Hosszú távra adópolitikai chartát gondol a gazdasági és a pénzügyi kormányzat, világosan felvázolva benne 3-5 évre a vállalkozók számára fontos trendeket, változtatásokat. Mindez persze csak akkor működik, ha a mai nagy rendszerek - az egészségügyi, az önkormányzati, a regionális finanszírozás - szerkezete is megváltozik, mert csak így csökkenhetnek érdemben az adók, a társadalombiztosítási hozzájárulások. Ameddig ma az 1000 milliárdos gyógyító-megelőző és gyógyszerkasszából legalább 200 milliárd forintot kilopnak, elpazarolnak, addig hiába "trükközget" a kormányzat pár százaléknyit a büdzsé terhére. Ezért elengedhetetlen a tb. szerkezetét érintő érdemi változás. A költségvetést valódi szigorral igyekszik betartani a kormány - szögezte le Kóka János, de ettől még a rendszer maga, a hihetetlen méretű bürokrácia komoly változtatást igénye. Az államigazgatás hatékonyságán - kivált, ha a jelen kormány 2006-ban is hatalomban marad - alapvető módon kívánnak változtatni.
Addig pedig a gazdasági tárca - mivel számos gazdaságfejlesztési eszközt felügyel - a pályázati lehetőségeket, a hitel- és tőkeprogramokat kezelhetőbbé, eléérhetőbbé teszi az üzleti szféra számára. Kóka János bejelentette, hogy a gazdasági versenyképesség operatív programjának 2005-ös csomagja napokon belül megjelenik. Mégpedig úgy, hogy az összes e célú maradék pénzt meg lehet pályázni. A korábbi túlzott védelmet és túlzott biztonságot kifejezetten káros eredményt hozó folyamatnak ítéli a miniszter, az adminisztratív szankciók egyszerűen gátolták a gazdálkodók pénzhez jutását. Fel kell vállalnia a minisztériumnak a pályázati rendszer működését segítő bizonyos mértékű kockázatot, s érdemes egyfajta biztosítási rendszer bevezetésén is gondolkodni, amely bizonyos mértékű fedezetet jelenthet esetlegesen elbukott pénzek esetén.
Az elmúlt fél évben 85 milliárd forinttal emelte a piacon lévő hitelállományt a gazdasági kormányzat, s a miniszter információi szerint további 100 milliárd forintnyi hitel jelenti a folytatást a közeljövőben. A tárca várja az üzleti szféra visszajelzését, hogy a finanszírozás milyen módon működjön, hol van rá leginkább szükség. A tőkepiac minden részterülete is ilyen "beleszólással" fejlesztendő, Kóka János szerint akár a magvető, akár a kockázati tőke hatékonyabb működtetése célja a tárcának. Nem különben az, hogy a tőzsdére menetel feltételei is javuljanak, azaz - ehelyütt utalt rá a miniszter - a fiskális tárcával együtt megkezdték a tőkepiaci törvény korszerűsítésének papírra vetését.
