A parlamenti választásokat Olaszországban az Öt Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle) nyerte, összességében azonban a Hajrá Olaszország (Forza Italia) és az Északi Liga (Lega Nord) jobbközép pártok koalíciója. Jelentős mértékben megerősödtek az euróval és az Európai Unióval szemben fellépő pártok, és komolyan gyengült az eddig kormányzó Szociáldemokrata Párt (Partito Democratico).
A választást egyértelműen az euróval szemben fellépő pártok nyerték meg. Azonban Olaszország kilépése az euróövezetből – a választási eredmények után – sem túl valószínű, hiszen az Északi Liga az egyetlen olyan párt, amelynek programja egyértelműen tartalmazza az euró kivezetését. Olyan pártok nyertek, amelyek programjai expanzív fiskális politikával számolnak. Ez jelentősen növeli annak kockázatát, hogy az olasz államháztartás negatív irányban fejlődik a következő években. Vannak olyan nyertes pártok, amelyek nem rendelkeznek jelentős tapasztalattal az országos szintű kormányzás terén, kivéve Berlusconi Forza Italiáját. Így viszonylag nagy a valószínűsége, hogy a létrejövő olasz koalíció nem sokáig marad életben, és előrehozott választásokra kerül sor.
Az ország gazdasága ugyan az elmúlt három évben nőtt, de ez az előrelépés lényegesen gyengébb, mint az euróövezeté, és nagyon gyenge a közép-európai régióval összehasonlítva. A gazdaság jelenlegi helyzetét a következők írják le a leginkább: alacsony a tényleges és potenciális gazdasági növekedés, magas a munkanélküliség (különösen a fiatalok körében), továbbá nagyon gyenge a bankrendszer a minősített hitelek magas arányával szemben. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy az államadósság meghaladja a GDP 130 százalékát. A negatív demográfiai trend előszele, ami az elkövetkező években egyre nagyobb nyomást gyakorol majd a nyugdíjrendszer és az államháztartás fenntarthatóságára (Olaszország esetében fenntarthatatlanságára) is, a jelenlegi állapotot tükrözi.
Az olasz pártok és blokkok sok tekintetben eltérő elveket vallanak, azonban akadnak – szép számmal – közös tulajdonságok is. „A paradoxon az, hogy vesznek egy nagy levegőt, majd ugyanazok a politikai pártok megígérik az olasz államadósság jelentős, akár 20–40 százalékos csökkentését a következő évtizedben, ami teljességgel lehetetlen. Nehéz tehát megmondani, hogy e tekintetben mi várható tulajdonképpen a jövőbeli koalíciótól (ha egyáltalán sikerül létrehozni). Valóban mélyreható, strukturális reformok aligha” – mondta Filip Přibáň, az AKCENTA CZ szakértője.
