A befektetések száma a két nagyhatalom, az USA és Kína részéről ugyan kevés a fekete kontinensen, de értékük dollármilliárdos nagyságú, mint például a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) rézbányái esetében.
2012 után a nyersanyagárak csökkenő tendenciát mutattak, az amerikai tőkekihelyezések visszaestek. Ekkor viszont a kínai a külföldi közvetlentőke-befektetések (FDI) Afrikába megnőttek.
Beruházásaikkal a mezőgazdasági, könnyűipari és szolgáltatási cégeket célozták meg. Az elmúlt néhány évben a járvány után az amerikai közvetlentőke-befektetések újra megjelentek, elsősorban az élelmiszer- és italiparban.
Mindeközben sok elemzés született Kína adósságcsapda-diplomáciájáról Afrikában, arra is van bizonyíték, hogy a közvetlen befektetések valójában nem járultak hozzá egy ország növekedéséhez.
Egy tanulmány megállapította, hogy a kínai befektetések nem esnek egybe „jelentős és tartós hatással a helyi növekedéssel 6–12 év után”. A helyi versenytársak kevesebb pénzt vettek fel és fektettek be a kínai befektetésekkel rendelkező cégek megjelenése után, míg az utóbbiak beszállítói kiterjesztették tevékenységüket és javították a logisztikájukat.
Az amerikai és kínai FDI célállomások Afrikában
Dél-Afrika a külföldi befektetések egyik legkedveltebb afrikai célpontja. A legnagyobb konkurenciaharc az Egyesült Államok és Kína között a 2003-2022- időszakban az egyiptomi piacért folyt. A felmérésből hiányzik adatközlési tilalmak miatt Algéria és Nigéria, Afrika legnagyobb olajtermelői, amelyek különösen Amerikából vonzották az FDI-t.
