Kényszerhelyzet, tenni kellett valamit – hangsúlyozta egyöntetűen négy vezető közgazdász, kommentálva a kormányzat megszorító intézkedéseit. A Magyar Közgazdasági Társaság hagyományos, évenkénti, a költségvetés elfogadása utáni időszakhoz időzített rendezvényén Belyó Pál, az Ecostat vezérigazgatója, Palócz Éva, a Kopint-Datorg tudományos vezérigazgató-helyettese, Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa és Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke ezúttal is évértékelésre, illetve előrejelzésre vállalkozott. De az élet közbeszólt, az aznapi, december 10-i kormányülés döntéseire ugyanis nem lehetett nem reflektálni.

Meglehet, kicsit hasonlít a nyáron elhatározott szigorításhoz a mostani, amennyiben nem igazán létező – maradvány – pénzeket von el. Ezt a megállapítását Palócz Éva azzal egészítette ki, hogy jelezte, az ugyancsak nyáron született lakástámogatási korlátozás nem járt elégséges eredménnyel, az időzített bomba tovább ketyegett, s valóban komoly mértékű összeg az a 150 milliárd forint, amit az államnak az idén lakástámogatásra kellett fordítania. Emellett a használt lakások ilyetén segítése eleve elhibázott lépésnek bizonyult, kézenfekvőbb megoldás lett volna a jelzáloghitelezés piaci lehetőségeinek kihasználása. A lakástámogatási szisztémát, elindítását – folytatta Petschnig Mária Zita – Járai Zsigmond annakidején támogatta, nota bene: jegybankelnöki minőségében a következményeket immáron komoly gondként olvassa a kormányzat fejére. A kabinet minapi döntése jó irányt jelent, s szerencsés megoldás az is, hogy a Pénzügyminisztériumnak negyedévenkénti beszámolási kötelezettséget írt elő. Az MNB kamatemelését Petschnig Mária Zita nem is annyira a közvetlen, hanem a jelentős számú közvetett hatása miatt tartja veszélyesnek, kiszámíthatatlan „hozadékúnak”, ezért hiszi, mielőbb a mérséklésről dönt a jegybank. Nem az alapkamatról, hanem a lakásvásárlást támogató kamatplafon kormányzati felmondásáról, mint helyénvaló kormányzati döntésről emlékezett meg Vértes András. Kifejtette, hogy a régi hitelszerződésekre nem vonatkozik a most kihirdetett szigorítás, amelynek jövőre 10-20 milliárd forint lehet a költségvetési megtakarítási vonzata, a valódi haszon hosszú távon jelentkezik. Az új lakások piaca maholnap egyébként is telítődik – érvelt Belyó Pál –, így ugyan lesz mérséklő, megtakarító hatása a kormány takarékossági intézkedésének, de túl nagy tömegeket már nem érint. Most viszont a valóban rászorulók helyzete romolhat, így számukra érdemes lenne hatékonyabb segítséget nyújtani. Belyó Pál szerint a lakástámogatás igazi haszonélvezői a hitelintézetek voltak, már csak azért is, mert nyolc-tíz kamatemelő mutatót találtak ki és alkalmaztak.

A decemberi kormányzati megszorító intézkedések is jól példázzák a 2003-as esztendő felemás voltát. A Magyar Közgazdasági Társaság rendezvényének eredeti témája – az évértékelés – a Pénzügyminisztérium tavaly közölt, 4-4,5 százalékos növekedési előrejelzéséből indult ki, illetve abból, hogy a PM 4,4 százalékos növekedéssel számolta ki az idei büdzsét. Ezt az adatot az esztendő folyamán értelemszerűen korrigálta a fiskális tárca. Gyógyír, hogy a második félévtől a 2001 óta folyamatosan csökkenő beruházás tendenciája megállt, s enyhe növekedést lehet kimutatni. Belyó Pál rámutatott, hogy az utóbbi hónapokban a feldolgozóiparban tapasztalható a kedvező változás, s ha ez lesz a hátterében a jövő évi változatlanul kedvezőtlen folyó fizetési mérlegnek, akkor az már elfogadható körülmény. Az Ecostat vezetője a jövő évi költségvetést kényszerpályaként jellemezte, mondván, jobbat nehezen lehetett volna készíteni. Ha nem is mondott ellent Belyó Pálnak Petschnig Mária Zita, azt azonban kifejtette az idei büdzséről, hogy a várt korrekciókra nem került sor, a szerkezeti problémák is megmaradtak, s a fogyasztás volt a növekedés húzóereje. De talán a legszembetűnőbb baj az, hogy mind a három jövedelemtulajdonos – a vállalati szféra, a lakosság, az állam – nettó hitelfelvevővé vált. A mélyponton az év második felében túljutott a gazdaság – állította Vértes András, s érvei szerint a korrekció is megtörtént, bár a hatása a későbbiekben jelentkezik. Az első nyolc hónapjának 13 százalékos reálbér növekedését a 9. hónapban már 0 százalékos követte, s a költségvetési deficit sem nő, ellentétben több környező országgal. A pénz- és tőkepiaci idei hullámvasút meghatározó részben a gazdaságirányítás hibás lépéseinek tudható be, bár – érvelt a GKI elnöke – a hullámok voltaképpen nem voltak nagyon nagyok, s a forint mindig az erős sávban maradt. Több bajt okozott az, hogy az ingadozást mindannyiszor sikerült túlreagálni, s azt tetézte, hogy a PM-MNB „szétbeszélése”. A 250-260 forintos sáv kijelölése hiba volt, de nem véletlen hiba – vélekedett Palócz Éva. Erre volt szüksége a kabinetnek, hogy meg tudjon egyezni az MNB-vel. Az elmúlt időszak történései alapján azonban felvethető, bármennyire is vitathatatlan a jegybank kormánytól való függetlensége, vajon függetlennek kell lennie a gazdaságpolitikától is? Palócz Éva szerint a Magyar Nemzeti Banknak is alkalmazkodnia kell a gazdaságpolitikához. Az más kérdés, hogy a kormány gazdaságpolitikája is hagyott kivánni valót maga után.

A Kopint-Datorg mérései is azt mutatják, hogy a költségvetés korrekciói megtörténtek. Az azonban rendhagyó, fejtette ki Palócz Éva, hogy az államháztartási hiány jövő évi 3,8 százalékát – a PM honlapján – úgynevezett eredményszemléletű adatként tüntetik fel, de a pénzforgalmi szemléletű, hagyományosnak mondható adat 4,5 százalékos deficitet jelez. (Vértes András erről azt gondolja, hogy az európai uniós támogatások megelőlegezése is okozhatja a másmilyen értéket, ami rendjén is van, hiszen az EU-tól időnek utána befolynak az összegek.) A GDP 3 százalékot elérő, meghaladó jövő évi növekedését a többi között az támasztja alá, hogy már nem terheli a gazdaságot a tavalyihoz, ideihez hasonló bérkiáramlás, a fogyasztás növekedési üteme ugyancsak lelassul. A kérdés csak az - fogalmazta meg Palócz Éva -, hogy az exportban, a beruházásban lesz-e annyi impulzus, hogy átvegye az eddigi fogyasztás generálta növekedés szerepét?

Az első negyedév 2004-ben a világos kommunikációról kellene, hogy szóljon. A forgalmi adók emelése miatt – fejtette ki Vértes András – egyáltalán nem mindegy, hogy milyen információkkal találkozik a társadalom. Az első három hónapban ténylegesen magas árindex lesz, de azt követően stabilizálódó feltételekkel lehet számolni, kivált, ha addigra valóban normalizálódik a jegybank kamatpolitikája is. A kommunikáció - Petschnig Mária Zita interpretálásában – azt is jelenti, hogy a „jobb lesz”-t akkor kell a társadalommal megértetni, amikor az rosszabbat értékel. Ez utóbbi ugyan érthető, de nem elfogadható – magyarázta Palócz Éva, s érveit két számmal támasztotta alá: az elmúlt években 30-35 százalékos reálbér növekedés, illetve ugyanezen idő alatt 9 százalékos GDP-növekedés után hallható mostanában a bérstop miatti felhorkanás. Pedig annyi történik, mint amikor a 200 kilométeres sebességgel száguldó autó 50 kilométeres sebességre lelassít: az utas úgy érzi, áll a kocsi, holott megy, csak lényegesen szerényebb tempóban.

A miniszterelnök bejelentése