„Azok a munkáltatók, akik képesek alkalmazkodni a változó munkavállalói igényekhez, nemcsak a tehetségek bevonzásában, hanem a megtartásban is élen járhatnak. A home office nem minden munkakörben kivitelezhető, de ahol igen, ott a rugalmasság hiánya már hátrányt jelent az értékes munkavállalók megszerzésében” – emelte ki Horváth Ágnes, a WHC szellemi munkaerő kölcsönzés- és közvetítés üzletágának (WHC Heads) vezetője.
A WHC Csoport és az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány legfrissebb reprezentatív kutatása szerint az aktív korú munkavállalók 19 százaléka olyan munkakörben dolgozik, ahol lehetséges az otthoni munkavégzés, vagyis 81 százalék számára nem teljesül a feltétel, vagy azért, mert a jelenlegi munkahelyén nincs rá lehetősége, vagy a munkaköre nem alkalmas a home office-ra. Az otthonról dolgozók 68 százaléka meg van elégedve a jelenlegi otthoni munkanapok számával, többsége heti két napot tölt home office-ban. Ugyanakkor a munkavégzéshez szükséges támogatásban 39 százalékuk nem részesül, holott a hatékonyságuk növelhető lenne, ha rendelkezésre állnának az ehhez szükséges feltételek, legyen az anyagi (például rezsikompenzáció, internethozzájárulás) vagy eszközbeli támogatás.
Az Eurostat magyarországi adatai is hasonló tendenciát mutatnak, kis eltéréssel: a home office elterjedtsége 2021-ben érte el csúcspontját 13,5 százalékkal, majd ezt követően visszaesett: 2023-ban csupán 8,6 százalék volt. Ugyanakkor a fiatalabb generációk, különösen a Z generáció körében továbbra is jelentős az igény az otthoni munkavégzésre. A „digitális bennszülöttként” jellemzett korosztály számára a technológiai rugalmasság és időbeli szabadság ma már nem kiváltság, hanem alapelvárás.
