Teljessé vált az energetika liberalizálása, január 1-től ugyanis engedi a törvény a földgáz szektorban is a szabadpiacra való kilépést a nagyfogyasztóknak. Az egy éve hasonló jogokkal működő villamos energia törvénynél a gáztörvény annyiban mindenképpen korszerűbb, hogy az európai uniós új irányelveket is beépíthették a jogalkotók.

A piacnyitás és a piacnyílás nem ugyanaz a kategória, az előbbi jogi, az utóbbi pedig üzleti, kínálati terminológia. E kettővel január eleje óta mégis egyszerre ismerkedhetünk, ekkortól teszi szabaddá a földgázkereskedelmet Magyarországon a múlt esztendőben megalkotott törvény. Erre 12 hónappal azt követően került sor, hogy a honi jogalkotás liberalizálta a villamos áram piacát. Az időbeli közelség ellenére mégsem mondható egyformának a két energetikai szektor szabályozási környezete, ugyanis – fejtette ki a Piac & Profitnak Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium energetikai helyettes államtitkára – a gázpiacról szóló törvénybe gyakorlatilag már teljes egészében be lehetett építeni az európai uniós új irányelvek szerinti előírásokat. Ez azért lehetett, mert a jogalkotással szinte megegyezően készültek el az EU-s tervezetek, s a brüsszeli információk alapján már adaptálni lehetett az uniós kötelmeket. A mai magyar gáztörvényben tehát az összes lényeges elem megtalálható az európai uniós irányelvekből. A villamos energiára vonatkozó jogszabály három évvel ezelőtt született, így 2004-ben esedékes az aktualizálás. Az azonban így is igaz, hogy elveiben mind a két energiahordozóra vonatkozó piacnyitási szabályozás azonos jellegű. A végeredmény pedig az, hogy 2004. január 1-től teljes mértékben liberalizált alapokon, piaci elven működik a hazai energiaszektor.

A gázra vonatkozó jogszabály rendszer lényegén az sem változtat, hogy a villamos energia rendszerétől eltérő szolgáltatási struktúra feltételeihez igazodik. Ez azt jelenti, hogy értelemszerűen kitérnek az előírások a termékszállítás és készletezés, tárolás speciális feltételeire, azok fenntartásának, fejlesztésének finanszírozására, s az ezekkel összefüggő árképzés módjára. Hatvani György azonban nem ért egyet azzal a felvetésünkkel, hogy – ellentétben a villamos áram kereskedelem szereplőivel – a földgáz szektorban egyelőre nehezebben lehet „látni” a piacra kilépő nagyfogyasztók partnereit. Az energetikai helyettes államtitkár nem talál abban semmi különöset, hogy sem a BorsodChem, sem a TVK nem nevezte meg azon cégeket, amelyekkel kapcsolatba léptek. Egy évvel ezelőtt a villamos energia piacra kilépő vállalatok sem hozták nyilvánosságra azokat a társaságokat, amelyektől vásárolni tervezték az áramot. Az azonban igaz, hogy a jogi értelemben kinyitott gázpiac üzleti kinyílása sokkal inkább függ a meglévő műszaki, technológiai feltételektől, mint a másik energiahordozó esetében. A kérdés az – fogalmazza meg Hatvani György -, hogy van-e, lesz-e elég olcsó gázkínálat, illetve lesz-e elég olyan fogyasztó és kereskedő, akik vállalják e piac esetleges kockázatait, otthagyva a fix, jól szabályozott közüzemet? Vagyis: ha a jogszabály megengedi a piac kinyitását egy előre meghatározott százalékig, az nem jelenti automatikusan, hogy a piac annyira valóban ki is fog nyílni. Közhely, de valós, a piacnyílás attól függ majd, hogy milyen lesz a kínálat. Az energetikai kormányzati vezető tisztségviselő biztos benne, ebben a szektorban a kínálat nehezebben „kerül ki” a piacra, mint ahogyan az történt az elmúlt év során a villamos áramnál. Ugyanis sokkal kevésbé diverz a forrás: a hazai gázfelhasználás struktúráját 75 százalékban az import alkotja, s a behozatal több mint 80 százaléka a Gazpromtól érkezik. De a „maradék”, a nyugati irányból érkező gáz sem különbözik a közvetlen oroszországitól. Ez a körülmény – adottság – megnehezíti azt, hogy a kereskedők beszerezzenek árut, amit aztán értékesítenek is a piacon. Megnehezíti, de ki nem zárja, oly annyira nem, hogy a piacnyitási startnál hét engedélyt kapott kereskedő cég már ott lehetett. A szabadpiaci kilépést bejelentő két nagyfogyasztó – utalt a mértékekre Hatvani György – az éves hazai összfelhasználás öt százalékát képviseli. S ez kezdetnek nem is rossz. A két vegyi cég ráadásul Észak-Magyarországon található, ott, ahol nem véletlenül gondolkodtak már korábban is abban, hogy a Szlovákiát átszelő nemzetközi gázvezeték úgymond „megcsapolható” a fizikai közelsége miatt.

Magyarország körülbelül 13 milliárd köbméter földgázt használ fel évente, s számítások szerint viszonylag hamar – pár év leforgása alatt – legalább 2 milliárd köbméternyivel bővülhet az igény. A tároló kapacitások bővítése pár esztendő múlva ugyancsak evidencia lesz. A rendszer fejlesztése egyet jelent az ellátás biztonságával. Hatvani György a Piac & Profitnak kijelentette, hogy a gázrendszer technikai állapota alapján napjainkban képes a hazai igények maradéktalan ellátására, de belátható időn belül elérünk a technikai határhoz. Azaz mind a szállító-vezetékek, mind a tározókapacitások fejlesztése elengedhetetlen. A korábbiakban a Mol Rt. az árszabályozás furcsaságai, problémái révén ezen az üzletágon – annak fejlesztésén – inkább veszített, mint nyert. Nem képződtek nála olyan eszközök, amilyenek a szükséges fejlesztések finanszírozására elegendők lettek volna, sőt gyakran még a szinten tartó fejlesztésekhez sem volt elegendő a pénz. Az új gáztörvény elfogadásával olyan árszabályozás jött létre, amilyennel a vertikum szereplőinek – termelőknek, szállítóknak, kereskedőknek – a költségei fedezhetők, s a tisztes polgári hasznuk is keletkezik. Mindettől azt is remélni lehet, hogy megnőhet a befektetői kedv. Így például a piaci szereplők – bizonyos alkumechanizmusnak megfelelően – hozzáférhetnek a tározókhoz, s időnek utána lukratívvá válhat ez az üzletág, megnövelve a befektetők fejlesztői, kapacitásbővítői érdekeltségét. A Magyar Energia Hivatalnak törvényben előírt kötelessége, hogy figyelemmel kísérje a rendszer technikai állapotának alakulását, s amennyiben szükségét látja, beavatkozhat a fejlesztés érdekében. Azaz kiírhat például tendert új vezeték létesítésére alkalmasint piackonform támogatásokkal, preferenciákkal. Hatvani György ennek kapcsán jelezte, hogy a gáztörvény alapvető módon veszi figyelembe a fejlesztési lehetőségeket, irányokat úgy is, hogy azok ne függjenek kizárólagosan a befektetők kedvétől. Vagyis rendelkezésre állnak azok az állami beavatkozási módozatok, amelyek az ellátás biztonságát folyamatosan garantálják.