1991 és 1999 között az önkormányzatok állami támogatása reálértéken csaknem a felére esett vissza; ezen belül a szabadon felhasználható normatív támogatások 46 százalékkal csökkentek, az egyéb juttatások 2 százalékkal növekedtek. A szabad forrásokról a „pántlikázott” pénzekre helyeződött át a hangsúly.
Kiszámíthatatlan környezet
A legnagyobb különbség az egyes települések között a személyi jövedelemadóból (szja) és az iparűzési adóból származó bevételi lehetőségekben mutatkozik. A helyben maradó szja lehetne a legkiszámíthatóbb bevételi forrás – miután a törvény szerint a két évvel korábbi ténylegesen összegen alapszik –, ha nem lenne más évente a megosztás mértéke. A problémát súlyosbítja, hogy az önkormányzat ellátandó feladatai évről évre változnak, változik a hozzájuk rendelt normatív támogatás mértéke és jogcíme s a cél- és címzett támogatások aránya is.
Az önkormányzatokra rótt újabb és újabb feladatok (okmányiroda, iparengedély, gépjármű-forgalmi engedély és jogosítvány kiadása, útlevélkérelmek kezelése) növelik a finanszírozási nehézségeket, az egyszeri támogatások nem fedezik a megemelkedő kiadásokat. Pesszimista vélemények szerint idővel e feladatok támogatása is beleolvad a normatívába – ahogyan ez a kötelező pedagógusbér-emelés esetében is történt –, egyre áttekinthetetlenebbé téve azt, hogy az állam mire és mennyit ad.
Miniszteriális vélemény
Sem a Pénzügyminisztérium, sem a Belügyminisztérium önkormányzati osztályán nem tudtak még információt adni az ez évi változások eddigi hatásáról. Az szja-ból szabad felhasználásra visszajuttatott rész öt százalékra csökkentésének makrogazdasági hatásait is csak a féléves önkormányzati beszámolók benyújtása után lehet majd vizsgálni – mondták. (Ez lapzártánkig nem történt meg).
A Pénzügyminisztériumban megerősítették a lapunknak múlt év végén elmondottakat (Piac és Profit 1999/11. szám), miszerint csak átcsoportosításról és nem önkormányzati forrás elvételéről van szó. Azt, hogy egyes önkormányzatok pluszbevételt, mások viszont kevesebb állami támogatást könyvelhetnek el, mint korábban, az oktatás adott településen betöltött szerepével magyarázták.
Móré László, a Belügyminisztérium főosztályvezetője szerint bár jelentősen megnövekedett a cél- és címzett támogatásokra benyújtott pályázatok száma, ez nem hozható egyértelműen kapcsolatba a lecsökkentett szja-résszel, már csak azért sem, mivel ezeknél a pályázatoknál az önkormányzatok csupán a beruházáshoz szükséges összeg egy részét nyerhetik el, a fennmaradó hányadot saját erőből kell biztosítaniuk.
A minisztériumok arról sem tudnak felvilágosítást adni, hogy milyen változás várható jövőre, mivel a kormány még nem tárgyalta a módosító javaslatokat.
Mit hoz a jövő?
Gödöllő polgármestere, dr. Gémesi György értékelése szerint a települések körülbelül 40 százaléka vesztett, 60 százaléka nyert az új elosztási rendszerben. Az, hogy ki melyik oldalra került, függ a település lakosságának számától, a működtetett intézményhálózattól. Nyíregyháza és Miskolc jobban járt, míg Székesfehérvár és Gödöllő egyértelműen kevesebbet kapott. Véleménye szerint egyáltalán nem baj, hogy a kormányzat próbál segíteni a rosszabb helyzetben lévő településeken, akár azon az áron is, ha a mára jobb körülményeket megteremtett városokban emiatt valamelyest nehezebb lesz a helyzet.
Gémesi azért örömmel látná, ha az elvonás jövőre differenciáltabb lenne, és a település infrastrukturális fejlettsége, valamint az ellátott feladat mennyisége is számítana. Javaslatként fogalmazta meg, hogy az szja visszaosztott része ha nem is abba a városba, de abba a kistérségbe jusson, ahol keletkezett, s az öt százalék is tízre növekedhetne.
A Magyar Polgármesterek Világtalálkozója apropójából nyilatkozott június végén egy nyírségi kistelepülés polgármestere; ő üdvözölte a jelenlegi elosztási formát, faluja ugyanis jól járt a kiegyenlítő politikával. Rajta kívül valószínűleg mások is vélekednek hasonlóan, de felmerül a kérdés: hol van az állami beavatkozás határa? Kényszeríthetők-e a jobb helyzetben lévő városok a rászorulók „segélyezésére”?
Ma még a helyi adók némi mozgásteret jelentenek a városok számára, de mi lesz, ha ezt is eléri a centralizációs hullám? – fogalmazza meg nem alaptalan félelmeit Dióssy László veszprémi polgármester.
Sebők Orsolya
Normatíva
A települések bizonyos feladatok ellátásához normatív támogatást kapnak a központi költségvetésből. 1997-ben 266-féle normatíva volt, számuk 1998-ban már csak 100 körüli volt, jelenleg nem haladja meg a 40-et.
A támogatás mértéke függ az igénybevételtől: az intézményeket maximális mértékben kihasználó önkormányzat jár jól. A kalkuláció átlagos körülmények feltételezésén alapszik, ahol ettől eltérőek a feltételek, ott finanszírozási nehézségek merülhetnek fel.
A normatíváknak folyamatos, azonos szintű feladatellátást kellene lehetővé tenniük, reálértékük azonban évről évre csökken, amit az önkormányzatok lényegében az intézményekre hárítanak. A feladatok összetételében bekövetkező változások azonban nem átháríthatók.
Pró és kontra
Polgármesterek városuk helyzetéről
Orosháza – átlagosnak mondható alföldi település, MSZP-s vezetéssel – kifejezetten nehéz helyzetbe került a központi elvonások hatására, állítja Haklik Józsefné, a város pénzügyi vezetője. Szerinte esetleg a megyei központok jártak jól a megemelkedett normatív általános és középiskolai támogatással, de a 190 millió forintos kiesést a megemelkedett támogatás a városnak nem hozta vissza. Az emelt normatíva és a csökkentett helyben maradó szja eredője ugyan pozitív, de nem éri el az infláció szintjét.
A képviselő-testület 88 millió forintos hiánnyal fogadta el az idei költségvetést, amit továbbront az árvízkárok miatti újabb központi elvonás. A város egyelőre az úgynevezett stratégiai tartalékait éli fel. Az idén kifutó nagyberuházásokat (például szennyvíztároló építése) még befejezik, de újabbak beindítására nem is gondolhatnak. Jövőre sem tervezhetnek újabb invesztíciót, mert a stratégiai tartalékot kell ismét feltölteni.
Orosháza már minden lehetséges adónemet kivetett. Az iparűzési adó idén kéttized ponttal nőtt – a számítások szerint ez csak az anyagköltség leírásából eredő kiesést fogja pótolni –, s jövőre valószínűleg a maximumra, azaz 2 százalékra emelkedik. Készülnek számítások egyes, a lakosságot érintő adók átszervezésére is.
A beszedés szigorítása, a hátralékok csökkentése is bevételhez juttathatja az önkormányzatot. Persze a bírósági eljárásnak komoly költségvonzata is van, s az eredmény kétséges. Megoldást kínál a csökkenő források kompenzálására az is, ha intézményeket összevonnak, vagy ha egy intézmény kikerül a költségvetésből, és önálló gazdasági társaságként, kht. vagy kft. formájában működik tovább.
Orosháza minden erejével a hitelfelvétel elkerülésén dolgozik, de további elvonások esetén nem marad más megoldás – állapítja meg Haklik Józsefné.
Dr. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) elnöke Gödöllő város MDF-es polgármestereként, saját városa költségvetésén keresztül, maga is tapasztalja a csökkentett szja okozta nehézségeket. Az átcsoportosítás Gödöllőn például 150 millió forint kiesést jelentett.
Mindenesetre nem csak a kistelepülések lehetnek nyertesei a kiegyenlítő politikának – állítja. Az elvonást a kormányzat a megemelt cél- és címzett támogatásokkal kompenzálja. Ha Gödöllő megkapja az egymilliárd forintos céltámogatást – az szja-ból származó veszteségét kompenzálva –, megkezdheti a csatornaberuházást. Az is nagy eredmény, hogy a normatíva az idén reálértéken nem csökkent – teszi még hozzá Gémesi.
A polgármester nem szándékozik a lakossági adókat emelni, sem újabbakat kivetni. A jelenlegi, nem lakás célú ingatlan- és a telekadó a jövőben sem változik. A lakóingatlanok megadóztatása alternatíva lehet a jövőben, de semmiképpen sem 2002 előtt (az EU-csatlakozás amúgy is kikényszerítheti az értékalapú ingatlanadó bevezetését).
Gödöllő nem zárkózik el a hitelfelvételtől. Dr. Gémesi György úgy gondolja, hogy a saját források lekötése helyett – Széchenyi óta – a hitel a megfelelő eszköz a fejlesztési célú beruházások finanszírozására.
Máshogyan ítéli meg a helyzetet Dióssy László, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke, Veszprém SZDSZ-es polgármestere. Több, általa tavaly év végén előre jelzett veszély (Piac és Profit 1999/11. szám) bekövetkezéséről számolt be lapunknak.
A nagyobb városok, amelyek számos térségi feladatot is ellátnak, most komoly intézményfinanszírozási gondokkal küzdenek. Ez a nyugat-európai gyakorlattal ellentétes finanszírozási politika a regionális együttműködések gátjává vált – mondja. A városok nem tudják ellátni kistérségi feladataikat: az általános vagy középiskolák egyre kevesebb bejáró diákot fogadnak, és veszélybe kerültek a térségi szinten ellátott kommunális feladatok is.
Veszprém város 50 másik településsel adna be közösen pályázatot hulladéklerakó megépítésére, de a szükséges önerő biztosításának lehetősége most veszélybe került. Az EU-gyakorlat szerint a nagyvárosok inkább többletforráshoz jutnak annak érdekében, hogy a kisebb településeknek ne kelljen vállalniuk olyan feladatokat, ami meghaladja az erejüket.
A visszaszoruló (valójában még meg sem indult – a szerk.) regionális együttműködések az EU által megnyitott források lehívását is veszélyeztetik, hiszen akár a SAPHARD, akár az ISPA program keretében benyújtott pályázatok alapfeltétele a kistérségi, illetve regionális együttműködés.
Közmunka, de mire?
Csökken az önkormányzatoknál a közmunka mennyisége és értéke – derül ki a GKI Rt. és a TÖOSZ idén május–júniusban készített felmérésből. Hiába jelentette ki tavaly ősszel Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a munkanélküli-segély csak azoknak jár majd, akik (köz)dolgoznak, hiába léptek érvénybe 2000. június 1-jétől a segélyezés feltételeit megszigorító jogszabályok, a községekben, ahol sokkal inkább jellemző a munkanélküliség, mint a városokban, mintegy 26 ezerről (ennyi volt 1999-ben) 21,5 ezerre (ennyi várható 2000-ben) csökkent a foglalkoztatott közmunkások száma, a közmunkára fordított kiadásoké pedig 6,1 millió forintról 5,8 millióra.
Eller Erzsébet
