A gyakorlatban nem kizárólag az a kérdés, hogy az exportőr kifejezetten Oroszországba akart-e szállítani. Legalább ilyen fontos, hogy voltak-e olyan körülmények, amelyek alapján észszerűen fel kellett volna ismernie a reexport-kockázatot, és ezekre milyen dokumentált compliance-lépésekkel reagált.
Mi változott?
Az első az EU anti-circumvention eszközének aktiválása. Az EU 20. szankciós csomagja első alkalommal alkalmazta ezt az eszközt, és megtiltotta bizonyos magas kockázatú termékek, különösen CNC-gépek és rádiók Kirgizisztánba történő exportját, arra tekintettel, hogy a kereskedelmi adatok szerint ezek reexportja Oroszország irányába jelentősen megnőtt.
A második a büntetőjogi keretrendszer egységesítése. Az EU 2024/1226 irányelve minimumszabályokat állapít meg az uniós korlátozó intézkedések megsértésének és megkerülésének büntetőjogi szankcionálására. Magyarországon a szankciós jogsértések büntetőjogi relevanciája korábban sem volt ismeretlen, hiszen a nemzetközi gazdasági tilalom megszegése a Btk.-ban már régóta önálló tényállás. Az új uniós keret jelentősége inkább abban áll, hogy a szankciós jogsértések és megkerülési magatartások egységesebb, szigorúbb és a jogi személyek felelősségét is jobban érintő rendszerbe kerülnek.
A harmadik a jogérvényesítés erősödése. Az OLAF 2026 januárjában több mint 760 jármű feltételezett szankciómegkerüléssel érintett exportja miatt koordinált nemzetközi vizsgálatot. Az ügy tanulsága, hogy a hatóságok nem feltétlenül állnak meg a deklarált rendeltetési országnál: vámadatok, logisztikai dokumentumok és kereskedelmi információk alapján vissza tudják építeni a tényleges szállítási láncot.
