2026 tavaszán újabb szintre lépett az uniós szankciós jogérvényesítés. Az EU először aktiválta az úgynevezett anti-circumvention eszközét egy harmadik országgal szemben, miközben a tagállamoknak egységesebb büntetőjogi keretben kell kezelniük az uniós korlátozó intézkedések megsértését és megkerülését. Ezzel párhuzamosan az OLAF több mint 760 járművet érintő, több tagállamon átívelő, feltételezett szankciómegkerülési sémát tárt fel.

A fejlemények különösen azoknak a vállalkozásoknak fontosak, amelyek nem közvetlenül Oroszországba vagy Fehéroroszországba exportálnak, hanem harmadik országokba, például a Kaukázus, Közép-Ázsia vagy Törökország irányába. A mai szankciós környezetben ugyanis nem elegendő azt vizsgálni, hogy mi szerepel a számlán, a szerződésben vagy a vámokmányon rendeltetési országként. A hatóságok egyre inkább azt is vizsgálják, hogy az exportőr felismerhette-e a továbbértékesítési vagy szankciómegkerülési kockázatot.

Mit jelent a szankciómegkerülés exportügyleteknél?

„Az EU Oroszországgal és Fehéroroszországgal szembeni szankciós rendeletei nemcsak a közvetlen exportot korlátozzák. Számos esetben tilos az is, hogy a vállalkozás közvetetten, harmadik országon, közvetítőn vagy látszólag semleges kereskedelmi láncon keresztül juttasson el tiltott terméket, technológiát vagy szolgáltatást szankcionált rendeltetési helyre” – mondja dr. Olajos Marcell, a PLM Legal irodavezető ügyvédje.

Ezért egy magyar exportőr felelősségi kockázata akkor is felmerülhet, ha az ügylet formálisan például Grúziába, Kazahsztánba, Kirgizisztánba, Törökországba vagy az Egyesült Arab Emírségekbe irányul, de a termék végül Oroszországban vagy Fehéroroszországban köt ki.