Fenti hatásokat erősítheti, hogy továbbra is magas a csoportos létszámleépítések száma, és a cégbedőlések száma sem csökken számottevően. Mindezek következtében a foglalkoztatottság mértéke az év hátralévő részében újra visszaeshet akár 30-40 ezer fővel is. A gazdaság általános élénkülése, illetve az uniós pénzekből finanszírozott projektek beindulása várhatóan csak 2027 tavaszán hozhatja el a hosszabb távú fordulatot.

Strukturális problémák is nehezítik a foglalkoztatottsági szint fenntartását

Jelentős átalakulás zajlik a munkaerőpiacon: a termelési folyamatokban egyre nagyobb szerep jut az automatizációnak, a digitalizációnak és a mesterséges intelligencia alkalmazásának. Ennek eredményeképpen a rutinszerű feladatokat ellátását biztosító munkakörök száma csökken, az elbocsátott munkaerő egy része pedig nem rendelkezik az új típusú munkahelyek által megkövetelt képességekkel. A HR feladatkörének a toborzásról egyre inkább át kell tolódnia az átképzés, továbbképzés irányába, hogy a munka nélkül maradók minél nagyobb része maradhasson hosszabb távon is foglalkoztatható.

„Mindez nem a távoli jövő, a folyamat már most a szemünk előtt zajlik – hangsúlyozza Nógrádi József. – Az álláskeresők 37 százaléka (79 ezer fő) legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezik, miközben szintén több mint egyharmaduk (72 ezer fő) már 55 év feletti. Mindez azt jelzi, hogy a magyar munkaerőpiac egyik legnagyobb kihívása ma már nem pusztán a betölthető munkahelyek számának alakulása, hanem a képzettségi, generációs és egészségügyi szempontból is fenntartható foglalkoztathatóság biztosítása is.”