Esetleges és egymásnak ellentmondó információkat eredményez, ha a cégeket arról kérdezik meg, hogy bizonyos időtávban mennyivel több vagy kevesebb dolgozót kívánnak foglalkoztatni, ezért újfajta prognóziskészítési módszert dolgoztak ki - mondta Dávid János, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem oktató kutatója. A módszer lényege, hogy adatfelvételkor nem azt kérdezik, hogy milyenek a cégek foglalkoztatási elképzelései, hanem az ágazatonként és méretenként különböző vállalkozásoknál alkalmazott technológiákból és munkaszervezési megoldásokból indulnak ki.

Vizsgálják, hogy ezek működtetéséhez mennyi és milyen szakmaszerkezetű munkaerőre van szükség. A jövőbeli várható munkaerőkeresletet az így kiszámított tényleges létszámszükségletre vetítik és azt növelik vagy csökkentik  a konjunktúrakutatásokból és  a cégek  technológiaváltási, fejlesztési  terveiből  kiszámított  módosító tényezőkkel. Így a várható munkaerőkereslet mennyiségéről, annak szakmaszerkezetéről a korábbiaknál megbízhatóbb következtetéseket lehet levonni  - hangsúlyozta Dávid János, aki szerint minden esetben a választott technológia illetve munkaszervezési megoldás jelöli ki, hogy az adott cégnél milyen szakképesítésekkel mennyi dolgozóra van szükség.

Jelentős az eltérés a kicsik és a nagyok között

A dolgozóktól elvárt  szaktudás  tartama - kutatásaik szerint - a nagyobb és a kisebb vállalkozásoknál jelentős eltéréseket mutat. A nagyobb  cégek általában azt igénylik a munkavállalóktól, hogy a munkafolyamat egy kis, speciális részét ismerjék, a kisebb cégeknél viszont az általános szaktudású, esetleg  több szakmában is eredményesen elboldoguló szakembereket alkalmazzák szívesen. A keresleti számításoknál ezt is figyelembe veszik. A technológiaváltásra, technológiakorszerűsítésre általában a piaci kereslet, az elérhető munkaerő kínálat illetve a munkaerő kínálat hiányának hatására vagy ellensúlyozására vállalkoznak a cégek.

Igaz, a technológiák, szakmák tartalma, az ehhez szükséges munkaerőigény állandóan változik, de ez a változás nem áttekinthetetlen. A feladatmegoldások technológiája a beruházások és szervezeti megoldások költségei miatt ugyanis lassabban változik. A munkaerőkereslet kutatói - a gördülő előrejelzés módszerét alkalmazva - képesek nyomon követni a  változó technológiák változó szakmaszerkezeti  követelményeit.

A jelenlegi hazai tevékenységszerkezet működtetése például kétszerannyi úgynevezett kékgalléros szakembert és fele annyi  humán- és társadalomtudományi diplomást igényelne, mint amennyit az iskolák kibocsátanak. Ezek az arányok - a számítások szerint - a következő tíz évben sem változnak lényegesen.

Magas színvonalú képzés kell

Az a gazdaságfejlesztési vízió, hogy Magyarország jövedelmezőbb, magas tudástartalmú termékeket állítson elő, s ezzel a mainál jelentősen több diplomát igénylő munkahelyet működtessen csak fokozatosan, a magas színvonalú kékgalléros szakmunkások számának növelésével valósítható meg - mutatott rá Dávid János. (A képzésekre van igény.) Akkor létesülhet egy új diplomás munkahely, ha közben két korszerű képzettségű szakmunkásnak is jut alkalmazási lehetőség. Így lehet csak fogadni az európai vállalatok magas munkabérköltségek miatt kitelepítésre tervezett termékeinek gyártását.

A munkaerő kereslet és kínálat szakmaszerkezete ugyanakkor egyre távolabb kerül egymástól. Ezt a különbséget mérsékelni kellene. Az új módszerrel létrehozott szakmaszerkezeti előrejelzés térségi szinten is  megmutatja a várható munkaerő keresletet. Ezért nemcsak az oktatás és foglalkoztatáspolitika alakítóinak, de a pályaválasztóknak is hasznos információkkal szolgálhat.