A rendezvény címével - Cikkek és cakkok a magyar gazdaságban - ellentétben az OECD főtitkára nyíl egyenesen fogalmazott: a konvergencia programot Magyarországnak mindenáron végig kell vinnie. S persze a makrogazdasági egyensúlyért, a 3 százalék alá vitt államháztartási hiányért is mindent meg kell tennünk - ajánlotta Angel Gurria a GKI Gazdaságkutató ZRt. konferenciáján november 16-án. A konvergencia programot, mint "kötelezvényt" az ellentétes "pólusokon" lévők, azaz Matolcsy György, az Orbán-kormány gazdasági minisztere - szerény átalakítások után -, illetve Vértes András, a GKI elnöke egyként elfogadta, a házigazda előadó ráadásul még a nemrégiben lezajlott közgazdász vándorgyűlésre visszautalva a Fidesz-alelnök Varga Mihály ott elhangzott hasonló állítását sem volt rest felemlíteni. Másmilyen komolyabb egyetértésről azonban mégsem lehet beszámolni, hiszen elég hamar kiderült, a hibás gazdaságpolitika árát bár mindenki megfizetendőnek tartja, csak éppen a hiba kezdeti dátumát - politikai beállítottságuknak megfelelően - helyezték máshová a megnyilatkozók.
Jó előjelek?
Az azért lényeges elem, hogy a GKI elnökén kívül a szintén előadást tartó Kádár Béla akadémikus - akinek legfőbb félelme "a humánpotenciál teljesítményének romló tendenciája" miatt van, illetve amiatt, hogy nem látja leszállni a magyar társadalmat a "fogyasztói vágy villamosáról" - éppen úgy talált megnyugtató jeleket a gazdasági folyamatokban, mint az OECD főtitkára, vagy éppen az első szónok, a miniszterelnök. A 15. születésnapját ünneplő konjunktúra intézet vezetője szerint 2008 jó növekedési év lesz, kivált, mert a bázis roppant alacsony. Vértes András, miután bevezette a köztudatban az új fogalmat, a "magnövekedést", annak kedvező voltáról is megemlékezett. Azaz arról, hogy az idei eddigi növekedési adatok azért is kisebbek a vártnál, mert a mezőgazdaságot komoly aszály sújtotta, s a közszolgáltatások is hasonlóan kedvezőtlenül alakultak az év eddigi részében.
Az éves növekedést tehát 1,7 százalék körülinek vélelmezi a GKI, de a "magnövekedés" - a két inkriminált terület nélküli adat - 3,3 százaléknak felel meg. A következő évet tehát jó előjelekkel várja a GKI vezetője, bár nem tagadja, 2009-nek is jók az esélyei, de a kockázatai sem lebecsülendők, így az uniós felzárkózási pályára való visszaállást nem lehet biztosra venni. Talán a legfontosabb az, hogy a hatékonyság javuljon érdemben.
Ennyi optimizmust nem tartalmazott az Orbán-kormány időszakának második gazdasági miniszterétől származó előrejelzés, már csak azért sem, mert a kivetített ábrán hosszú óval írta előadása alcímét: Magyar kórrajz 2007. Matolcsy György szerint az idén torpant meg a felzárkózási folyamat. Pedig a saját kormányzati érájának számai - az 1999-2002-es trend - szerint már 2020-ra az egy főre jutó GDP-vel beértük volna Ausztriát.
Fék helyett a gázra
Matolcsy elismerte, hogy anno a minimálbér emelésének sok negatív következménnyel járó mértékét nem támogatta, de nem az ő akarata győzedelmeskedett. Érvelt továbbá azzal is a közgazdász, hogy 2002-ben, ha győznek, maguknak is ajánlotta volna a kis kormánymozdulatot, a Medgyessy-kabinet pedig nem tette meg, s a fék helyett a gázra lépett. Az egykori gazdasági miniszter reagált az előadását követő ellenvetésekre, melyek egy részét Karsai Gábor GKI-vezérigazgató-helyettes fogalmazta meg arra utalva, hogy az Orbán-kormány kétéves költségvetéssel operált, s a költségvetési kiadások nem kis részét a büdzsén kívül könyvelte el. Matolcsy mindenesetre azt jelentette ki, hogy szerinte a jövendő növekedésének az is gátja, hogy a konvergencia programnak, céldátumokat tartalmazva, nincs alárendelve a Nemzeti fejlesztési terv II.
Bokros-csomag
A gazdasági növekedés fenntartható alapjáról eredendően más információkat fogalmazott meg a rendezvény vezérszónoka. Gyurcsány Ferenc egyebek között utalt arra, hogy a magyar politika legfőbb kérdése manapság is a társadalmi kulturális modernizáció támogatása vagy elutasítása. Azaz nem a bal és a jobb oldal vetélkedik egymással, hanem a modernizációs, illetve a tradicionális szándék. Nálunk négyévenként visszatérő jelenség az is, hogy az elindulást a megállást követi. Évtizedetek óta működik a "stop and go", melynek velejárója a választások időszakában nemcsak a költségvetés elszaladása, hanem a visszarendeződés is. Az első rendszerváltás utáni kiigazítási dátum 1994-96 volt, mely költségvetési értelemben - emlékeztetett a kormányfő - nem volt brutális.
A következő ilyen kiigazítás 1998-2000-ben ment végbe, már nagyobb mértékű hiánycsökkentéssel. A probléma 2002 és 2004 között abból adódott, hogy nem volt kiigazítás, a 2001-es, 2002-es túlkötés benne maradt a rendszerben. Az újabb kiigazításra 2006-2008-ban kerül sor, s nem véletlen, hogy a mértéke is a legnagyobb. Ugyanakkor elmondható, hogy a megszorító szakaszon túljutottunk már, a költségvetés kiadási oldala radikálisan szűkült és szűkül. A kiigazításnak és a reformnak újabb szakasza esetékes, azaz már nem a szűkítő, lebontó, hanem az építő, javító szakasz veszi kezdetét.
A költségvetési felelősségről szóló, parlamentnek benyújtott törvénytervezetről külön is megemlékezett a kormányfő, kifejtve, hogy az egyet jelent egyfajta intézményesített költségvetési korláttal. A rendszerváltás elejétől működő államháztartási gyakorlat változhat meg ezáltal. A növekedésről szólva Gyurcsány azt fejtette ki, hogy elutasítandó minden olyan változat, amelyik állami eszközökkel finanszírozott belső fogyasztásnövekedés, belső beruházási keresletélénkítés révén következik be. Ez a korábbi éveknek is a hibája, s ide nincs visszaút. A miniszterelnök is vállalkozott az előrejelzésre, miszerint 3 százalék közüli növekedés lehetséges 2008-ban, a rákövetkező évben pedig a 4 százalék is reálisnak ígérkezik.
