Az egészségügyi ellátó rendszer az Egészségbiztosítási Alap (a továbbiakban E. Alap) legnagyobb felhasználója, a költségvetési újraelosztás meghatározó eleme. Nagyságát jelzi a gyógyító-megelőző ellátásokra 2001-ben kiutalt 410 Mrd Ft, amely az E. Alap teljesített kiadásainak 45 %-a. Az egészségügyi kiadások 2000-ben a GDP 4,2 %-át, az államháztartás kiadásainak 8,9 %-át tették ki.

Az Állami Számvevőszék az elmúlt években több vizsgálatot végzett az egész-ségügy területén, amelyek kiterjedtek a háziorvosi és a fogászati ellátás pénzeszközeinek felhasználására, a járóbeteg szakellátás helyzetére, az önkormányzati tulajdonú egészségügyi intézmények gép-műszer ellátottságára, pénzügyi helyzetük és gazdálkodásuk értékelésére.

Az eddig részletesen még nem ellenőrzött állami és egyházi tulajdonban lévő kórházak, egyetemi klinikák pénzügyi-gazdasági értékelésével a fekvőbeteg ellátás hazai intézményi rendszerének gazdálkodásáról rajzolt kép vált teljesebbé.

Az OEP a vizsgálat lezárásának időpontjában 182 fekvőbetegellátó intézményt finanszírozott (ebből 115 önkormányzati, 32 állami, 15 egyházi és 20 egyéb tulajdonban lévő).

1999-ben 39 önkormányzati kórháznál került sor helyszíni ellenőrzésre. Jelen vizsgálatunk további 28 kórházra (az állami kórházak 75 %-ára és az egyházi egészségügyi intézmények 27 %-ára) terjedt ki.

Az OEP az egészségügyi szolgáltatók részére a gyógyító-megelőző kasszákból 1999-ben 338,9 Mrd Ft-ot, 2000-ben 376,1 Mrd Ft-ot, 2001-ben 410 Mrd Ft-ot utalt ki. Az E. Alap kasszáiból a vizsgált állami és egyházi intézmények átlagosan 19 %-ban részesültek (1999-ben 64 Mrd Ft, 2000-ben 71 Mrd Ft és 2001-ben 80 Mrd Ft összegben), 2001-ben az országos ágyszám 17 %-át - az aktív ágyak 18 %-át, a krónikus ágyak 16 %-át - tartották fenn OEP támogatásból.

Az állami és egyházi tulajdonban lévő kórházak ellátórendszerben betöltött szerepe, súlya és felépítése lényegesen eltér egymástól. A fekvőbeteg ellátásban például funkciójukban alapvetően különböznek a magas progresszivitási szintet képviselő országos intézetek vagy egyetemi klinikák az egyházi ápolási otthonoktól. A legnagyobb és a legkisebb betegellátási kapacitással, betegforgalmi értékekkel rendelkezők is az állami és egyházi kórházak köréből kerülnek ki.

Az egészségügyi, szociális és családügyi tárca által felügyelt 30 országos intézetből 16 végez fekvőbeteg ellátást a szakmai-irányítási és a szervezési-módszertani tevékenysége mellett.

Az oktatási tárca által felügyelt 4 egyetem egészségügyi centrumának, illetve orvostudományi karának klinikáin folyik oktatási, gyógyító-megelőző és kutatási tevékenység. Ezen szervezetek az országos intézetekhez hasonlóan, egy-egy adott orvosi szakterületen kiemelkedő helyet töltenek be a hazai progresszív betegellátásban (pl. szívsebészeti klinika, transzplantációs klinika).

A Belügyminisztérium kórháza és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által felügyelt 4 állami fekvőbetegellátó intézmény többsége sokszakmás, jellemzően saját ágazati betegellátásra szakosodott. A szabad orvosválasztással azonban az ágazat-specifikus jelleg már nem kizárólagos.

Az Igazságügyi Minisztérium felügyeleti jogkörébe tartozó 2 kórházat az OEP nem a gyógyító teljesítménye alapján finanszírozza, hanem bázisfinanszírozásban részesíti.

A Honvédelmi Minisztérium által felügyelt 5 honvéd-egészségügyi intézmény - a polgári lakosság gyógyító-megelőző ellátásán túlmenően - speciális honvéd-egészségügyi feladatokat is ellát. A honvédkórházak tevékenységi körébe tartozik - a rezidensképzés és a csapatorvosok képzése mellett - a NATO követelményeknek megfelelő orvosi szakállomány szakalegységének kiállítása is.

Az egyházi intézmények többségére a krónikus ellátás jellemző. Vannak azonban olyan egyházi kórházak, amelyek tevékenységében, klinikai struktúrájában a "nem egyháziaktól" eltérő, külön sajátosság nem mutatható ki. A társadalombiztosítás 15 egyházi kórházat finanszíroz (2002. decemberi állapot szerint).

Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy:

- az egészségügyi teljesítmény-finanszírozási rendszerben bekövetkezett változások miként befolyásolták az intézmények gazdálkodását, a felügyeleti szervek milyen szerepet töltöttek be a kórházaik gazdálkodásában,

- az állami és az egyházi kórházak törekedtek-e a rendelkezésükre álló személyi és anyagi erőforrások minél gazdaságosabb felhasználására, és egyidejűleg a betegellátás körülményeinek javítására.

Az állami és az egyházi kórházak, egyetemi klinikák heterogén csoportot alkotnak. Eltérő szakmaprofiljukból adódóan problémáik egy része az adott orvosi szakterületet jellemzi. Emiatt az ellenőrzés három olyan gazdálkodási területre összpontosított, amelyek valamennyi intézménytípusban stratégiai fontosságúak. Ezek:

- a humánerőforrás menedzsment, mivel a személyi kiadások a legnagyobb tételt képezik a kórházak költségvetésében, a legtöbb nehézség, és feszültség ezt a területet jellemzi;

- a gyógyszergazdálkodás, mivel a gyógyszerkiadások az egészségügyi intézmények dologi kiadásai között az első helyen szerepelnek;

- a gazdálkodás az orvosi gépekkel és berendezésekkel, mivel az meghatározó az intézmények tevékenysége, a betegek ellátása szempontjából.

Az állami és egyházi kórházak vizsgálata során a teljesítményellenőrzés módszereire támaszkodtunk. Elemzéseinkhez - a vizsgálat programjának megfelelően - tanúsítványokat, adatlapokat, és kérdőíveket is feldolgoztunk.

24 állami és 4 aktív ellátást is végző egyházi kórházat kértünk fel adatszolgáltatásra (1. számú táblázat).

Az igazságügyi tárca által felügyelt állami kórházak elkülönülő ellátási feladataik és bázisfinanszírozásuk miatt, a honvéd kórházak pedig a vizsgált időszakban zajló honvéd-egészségügyi átalakulások miatt nem kerültek a teljesítmény szerinti vizsgálatba. Nem vontuk be a monitorozott körbe a MÁV rehabilitációs intézeteit, továbbá azokat a vizsgálat tervezése idején egyházi tulajdonban lévő egészségügyi intézményeket sem, amelyek a hatályos rendeletek értelmében nem minősülnek "kórháznak", jellemzően néhány tíz ágyas gyógyító kapacitással kizárólag krónikus, illetve ápolási tevékenységre szerződtek az OEP-vel.

Helyszíni ellenőrzést 10 intézményben végeztünk, amelyeket 10 prioritási szempont alapján választottuk ki (2. számú táblázat).

A kiválasztott körben felügyeleti szervenként valamennyi intézménytípust reprezentálni kívántuk, ezért egyetemeket, országos intézeteket, egyéb állami kórházakat és egyházi kórházat is kijelöltünk.

A prioritási szempontok között az első helyen álló OEP bevételt az egy ágyra jutó OEP bevétel nagysága, majd az aktív ágyak száma követi. A vizsgált körbe a likviditási nehézségekkel küzdő intézmények mellé olyanokat is kijelöltünk, amelyek gazdálkodási egyensúlya az elmúlt években folyamatosan fennállt.

A reprezentativitást orvosi szakmai profilokra is kiterjesztettük: szakkórház - ezen belül aktív ellátást nyújtó és rehabilitációs szakkórház - és "többszakmás" kórház egyaránt megtalálható a helyszínen ellenőrzött intézmények között.

A fenti szempontok alapján 3 egyetem orvostudományi karát (illetve egészségtudományi centrumát), 4 országos intézetet, 2 "egyéb állami" és 1 egyházi kórházat választottunk ki részletes helyszíni ellenőrzésre. (A többi kórházat bekért tanúsítványok, kérdőívek és mutatók alapján értékeltük.)

Az ellenőrzés jogalapja az Állami Számvevőszékről szóló - többször módosított -1989. évi XXXVIII. törvény 2. § (5) bekezdése volt. Az egyházi fenntartású intézményeknél az 1997. évi CXXIV. tv. 11. §-a, illetve az 1992. évi XXXVIII. tv. 121. § (1) bekezdése szerint a költségvetési támogatások felhasználását ellenőrizheti az Állami Számvevőszék. Az egyházi vezetők hozzájárulása alapján az ellenőrzés az egyházi tulajdonban lévő intézmények gazdálkodására is kiterjedt.

Az ellenőrzés az 1999, 2000, 2001. évek gazdálkodási tevékenységére irányult, de a helyszíni ellenőrzés befejezéséig (2002. szeptember) figyelemmel kísérte a pénzügyi-gazdasági folyamatokat.