Mikrofinanszírozási programok világszerte működnek kiterjedt intézményi és szervezeti háttérrel. Ezeknek a programoknak a szükségességét világszerte – még a fejlett piacgazdasággal rendelkező Nyugat Európai országokban is ismert – az a probléma indokolja, miszerint a nemzetgazdaságok számára igen nagy fontossággal bíró mikro- és kisvállalkozói szféra jelentős tőkehiánnyal küzd. Ennek oka az, hogy a tőkepiac profitorientált szereplői számára ennek a körnek a finanszírozása olyan kockázatot jelent, hogy ezek a szervezetek nem vállalják a finanszírozást. Mivel a probléma a piac természetes működéséből adódik csak „külső beavatkozással” lehet kezelni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a versenyszféra szereplői között élesedő verseny sem jelenthet megoldást. A probléma kezelésére alkalmazott nemzetközileg bevált általános módszer a donor szervezetek által biztosított finanszírozási alapokból non-profit szervezeteken keresztül biztosított tőkejuttatás jelenti. Ezt a feladatot világszerte több ezer szervezet látja el különböző nemzetközi donorok (Pl.: Phare, USAID, OSI, UNDP, Mercy Corps stb.) és a nemzeti kormányok finanszírozása mellett.

II. A MIKROHITEL PROGRAM MAGYARORSZÁGI MŰKÖDTETÉSE

Magyarországon a Phare segélyprogram részeként az Európai Közösség és a Magyar Kormány finanszírozásával 1992-ben indították be a Mikrohitel Programot. A program alapvető célja – a nemzetközi irányelvekkel összhangban – annak a mikrovállalkozói körnek a finanszírozása, amely a profit orientált hitelintézetektől nem jut fejlesztési forrásokhoz. A program a tőkejuttatás mellett magában foglalja a vállalkozói célcsoport speciális igényeihez igazított üzletviteli tanácsadást is, amely megnyilvánul a fejlesztési forrást igénylő vállalkozások segítésében a hiteligénylés időpontjában, valamint a hitelmonitoring során is. A program szabályait a Brit Biotechnology Consultants Limited tanácsadó cég dolgozta ki a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően.(A szabályokat azóta többször átdolgozták Európai Uniós és magyar szakértők bevonásával.)

A programot először hat megyében indították be kísérleti jelleggel, majd kiterjesztették az ország egész területére. A programot a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) és a Magyar Vállalkozásfejlesztési Hálózat Konzorciuma (20) működteti a beindításától fogva. A programot működtető szakember gárdát Európai Uniós (akkor még Európai Közösség) tanácsadó cégek képezték ki az Európai Közösség különböző országaiban alkalmazott gyakorlat helyszíni bemutatása mellett.

A program 1992-től 2000-ig történő működtetése a Phare magyarországi programjának az MVA és a Magyar Vállalkozásfejlesztési Hálózat Konzorcium sikertörténetének számított. Több mint 20 ezer vállalkozás részesült tőkejuttatásban a program révén. A programhoz kapcsolódó segítségnyújtásnak és tanácsadásnak köszönhetően Európai Uniós viszonylatban is megfelelőnek számít a bukások aránya. A program beindításakor az előzetes prognózisok szerint egy-két év alatt legalább 50%-os tőkevesztést jeleztek a szakemberek, ezzel szemben nemhogy csökkent a tőke, hanem jelentős mértékben növekedett. Egyes Helyi Vállalkozói Központokban 1% alatt van a folyósított tőkéhez viszonyított veszteség aránya, amit az alap hozama bőven fedez.

III. A MIKROHITEL PROGRAM SZAKMAI VÁLSÁGA

A magyarországi Mikrohitel Program 2000-ben máig tartó szakmai válságba került. A válság oka az MVA akkor újonnan kinevezett (jelenleg is működő) vezetősége kormányzati háttérrel végrehajtotta a program forrásainak központosítását és létrehozta a - tulajdonjogilag nem egységes - Országos Mikrohitel Alapot, valamint felrúgva a nemzetközi tapasztalatokra épülő gyakorlatot centralizálta a program működtetését is. Az intézkedések következményeként a rendszer rendkívül lassúvá vált, többszörösére nőtt az irracionális bürokrácia. A gyakori kézi vezérlés és lassú központosított irányítás révén a program messze eltávolodott az eredeti céloktól, és a nemzetközi gyakorlattól. További következmény, hogy a rendszer fenntartása lényegesen költségesebbé vált. Az MVA-nak egymagának nagyságrendileg hasonló a működési költsége, mint a tényleges programvégrehajtó országos hálózatnak együttvéve. A kialakult jogi kapcsolatrendszer a következetlen – és sokszor vélhetően a jogszabályok figyelembevételét is nélkülöző – lépések következtében áttekinthetetlenné vált. (Különösen így van ez a források tulajdonjogával. 1992-től a forrásokat a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a Helyi Vállalkozói Központok kapták feltételhez kötött támogatás formájában, és azok kihelyezése után megszerezték azok tulajdonjogát. Ezeknek a forrásoknak a kezelői jogát adták át – erős nyomásra – a kierőszakolt központosítás során az MVA-nak. Ezeket a forrásokat az MVA nem elkülönítve kezeli, így azokról és hozamukról korrekt elszámolást sem készít a tulajdonosok számára.)

IV. A MIKROHITEL PROGRAM PÉNZÜGYI VÁLSÁGA

2001-novemberében a Magyar Kormány határozott a mikrohitel felső összegének 3 millió forintról 6 millió forintra történő emeléséről. Az MVA jelezte az akkori kormány számára, hogy a program folyamatos működtetéséhez a megváltozott feltételek mellett legalább 5 milliárd forint pluszforrásra van szükség, ellenkező esetben – prognózisuk szerint – 2002. májusában (a parlamenti választások lebonyolítása után) már nem lehet finanszírozni újabb kihelyezéseket. Az akkori kormány ennek tudatában módosította a mikrohitel feltételrendszerét, de pluszforrásokat nem biztosított. Az új feltételrendszer szerint működő Mikrohitel iránt megnyilvánuló nagyobb igény miatt már 2002. áprilisában (a két választási forduló között) finanszírozási fennakadások mutatkoztak. (Erről sajtó publikációk is jelentek meg akkoriban.)

Annak ellenére, hogy megfelelő mértékű források nem álltak rendelkezésre, és kilátásban sem voltak, az MVA az új kormány beiktatása után sem tett semmilyen intézkedést, javaslatot a hitel jóváhagyások korlátozására, illetve a rendelkezésre álló alappal történő gazdálkodásra. 2002 júliusára kialakult az a helyzet, hogy országosan 2,2 milliárd forinttal több jóváhagyott hitelkérelem volt, mint amire a fedezet rendelkezésre állt. 2002. augusztusában az MVA körlevélben értesítette a Helyi Vállalkozói Központokat, hogy leállítja a Mikrohitel Programot, és a továbbiakban még szerződéskötést sem engedélyez. Még azon a héten a parlamentben egy MDF-es képviselő kérdőre vonta a Gazdasági Minisztert, hogy a Kormány miért állíttatta le a Mikrohitel Programot. (A Mikrohitel Program leállításának vádja azóta is rendszeresen megjelenik az ellenzéki pártok retorikájában.)

V. AZ MVA TOVÁBBI ÁTALAKÍTÁSI TERVEI A VÁLSÁG MEGOLDÁSÁRA

Az MVA a Mikrohitel Program átalakítására terveket készített a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (korábbi kormányzati ciklusban kinevezett) tisztségviselőivel (és néhány újonnan kinevezett tisztségviselővel) egyetértésben. Rövidtávú finanszírozási terveik szerint - melyet a GKM javaslatára a Kormány 1182/2002.(X.31.) Korm. határozata is támogat - „a Mikrohitel Program forráshelyzetét javítandó”, az MVA egymilliárd forint banki kölcsönt vesz fel a Postabanktól piaci kamatra, melyhez az állam készfizető kezességet nyújt, és azt a kedvezményes kamatozású mikrohitelek finanszírozására fordítja. A banki kamatot a Phare és a Magyar Kormány által biztosított támogatásokból (Mikrohitel Alapból) szándékozik kifizetni. (Ez rendkívül súlyos szakmai hibának számít.)

Az MVA azonnal meg akarta szüntetni a Mikrohitel Program jelenlegi működését (ezt a sajtó útjánpublikálták is) és kijelentették, hogy a Brit mintára létrehozott Helyi Vállalkozói Központ Hálózaton keresztül nem helyeznek ki több mikrohitelt. A tervek szerint kereskedelmi bankokon keresztül kívánják a hitelezést megoldani. (Egyes elképzelések szerint a visszajövő forrásokat az MVA állampapírba fekteti, a kamataiból biztosítja saját működését, valamint kamattámogatást biztosít egyes kereskedelmi bankok számára „Mikrohitel Program” címen.)

Ez gyakorlatilag a nemzetközi tapasztalatok alapján kialakított teljes intézményrendszer valamint a tíz év mikrofinanszírozási tapasztalatának felrúgását, és a valódi Mikrohitel Program megsemmisítését jelentené.

(Időről időre felbukkan az a minden szakmai alapot nélkülöző törekvés, mely szerint a mikrohitel program működtetése átkerülne valamilyen profit orientált szervezethez.

Ezek a törekvések egyrészről a program felületes ismeretéből, vagy rosszabb esetben az ismeretek teljes hiányából, de legfőképp a rendelkezésre álló pénzügyi források „megszerzésének” igényéből adódnak.)



AZ MVA ÁLTAL TERVEZETT ÁTALAKÍTÁSOK KÖVETKEZMÉNYEI

Szakmai következmények:

· Megszűnne a valódi Mikrohitel Program, ezzel olyan visszalépés következne be, amely visszavetné az országot az 1992 előtti időszakba a mikrofinanszírozási programok területén,

· Pontosan a Mikrohitel Program által megcélzott valódi ügyfélkör, a mikro- és kisvállalkozások nem juthatnak a nekik szánt fejlesztési forrásokhoz,

· Néhány év múltán, miután a kialakult hátrányok nyilvánvalóvá válnak, ismét be kellene indítani egy valódi Mikrohitel Programot.

• Egyes kereskedelmi bankok „jutalmazása” és egyoldalú piaci előnyhöz juttatása sértené a többi bank érdekeit, ez kormányzati beavatkozást jelentene a piaci versenybe.

Politikai következmények:



· Mivel gyakorlatilag (a PR-al ellentétben) megszűnne a Mikrohitel Program, az ellenzéki pártok retorikájában azonnal megjelenne az az elem, hogy a Kormány megszüntette a Mikrohitel Programot, ezzel „belerúg a kisvállalkozókba” és helyettük a bankokat támogatja.

· A program rendkívül népszerű a kisvállalkozások körében. Sokaknak az egyetlen hitelforrást jelenti. A programhoz kapcsolódó támogatás és tanácsadás folytán sokkal szorosabb és emberközelibb kapcsolat alakult ki a Helyi Vállalkozói Központok és az általuk finanszírozott ügyfélkör között, mint ahogy az a merev bankokban kialakulhat. A program „bankokhoz történő átkerülése” (valójában megszűnése) lényegesen csökkentené a kormány népszerűségét ebben a körben. A kamarák és a Helyi Vállalkozói Központok tapasztalatai is ezt igazolják a GKM előzetes bejelentései nyomán kialakult véleményekről.

· Az érvényben lévő hazai és nemzetközi szerződések nem teszik lehetővé a Helyi Vállalkozói Központok mellőzését a Mikrohitel Programból, így a változtatások erőltetése jogi vitákhoz, perekhez, (botrányokhoz) vezethet, valamint a problémák valódi megoldása jelentősen elhúzódhatna.

VI. A KIALAKULT PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A MAGYAR VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉSI HÁLÓZAT KONZORCIUM JAVASLATAI ALAPJÁN



· A mikrohitel program átalakítása a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány által kidolgozott Európa díjas hitelkonstrukció tapasztalata alapján valósuljon meg.

· A Kormány az MVA helyett a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kkht-t bízza meg az OMA kezelési jogával. A Postabankban, az MVA kezelésében lévő OMA számlákról és megyei alszámlákról a jelenlegi és a későbbiekben (a hitelekből visszafolyó összegeket) automatikusan át kell utalni a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kkht-t kezelésében megnyitott OMA számlákra.

· Az OMA–ból a továbbiakban a Konzorcium javaslatai alapján a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kkht. allokálja a forrásokat, de úgy, hogy külön kezeli a HVK-k által korábban az OMA-ba utalt összeget, s az új OMA forrásokat (1999-től).

· A HVK-k a rendelkezésre álló forrásaikat (92-98 között kapott összegekből képződött és megyei, helyi donoroktól kapott összegek) és az OMA-ból kapott forrásokat saját nevükben mikrohitelként kihelyezik.

· Amennyiben ez a forrás kevesebb, mint a vállalkozók jogos hiteligénye, az egyes HVK-k (vagy a Konzorcium) által kiválasztott helyi bank, vagy takarékszövetkezet forrásaival kiegészítheti a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány által kidolgozott, Európa díjas hitelkonstrukció módszertana szerint:

o Közös hitelkérelem, a HVK döntéselőkészítése után közös a hitelbírálat, a bank hitelkamata a Mikrohitel Kézikönyvben megállapított kamatszintre csökken az automatikusan kapott kormányzati kamattámogatás miatt, melyhez automatikus hitelgarancia társul.

· A Mikrohitel Kézikönyv szabályzat módosítására a Konzorcium tesz javaslatot, a GKM fogadja el.

· A fentiek szerint átalakított mikrohitel program önfenntartását biztosító tényezők:

o A mikrohitel kamata ne csökkenjen tovább a jegybanki kamattal automatikusan, jelenleg maradjon a legutóbbi 8,5% szinten.

o A tisztán forgóeszköz finanszírozás szűnjön meg, vagy feltételei keményedjenek (ezt a Széchenyi Hitelkártya oldja meg).

o A társfinanszírozásban résztvevő bank, takarékszövetkezet nem kap (jelentősebb) lebonyolítási díjat, hiszen ügyfélkörhöz és a kamattámogatás révén jelentős kamatbevételekhez jut.

o Az MVA központ által felszámított igen nagy működtetési jutalékra nincs szükség.

· Egyéb teendők.

Az általunk javasolt konstrukcióval a következő számszerűsíthető eredmények érhetők el:

· A mikrohitel kamata 8,5 %-os marad, amelyből a HVK-k költsége első évben 4 %, a koordináció díja 0,5 %, így ebből és a következő évi kintlevőségre fizetett kamat és az esetleges késedelmi kamat az esetleges bukásokat fedezni tudja.

· A takarékszövetkezet vagy bank a kb. 12 %-os kamatából (jegybanki kamat+5,5 %) a vállalkozók 3,5 %-os kamattámogatást kapnak, így a banki kamat is 8,5 %-ra csökken.

· Az OMA-ból rendelkezésre álló (feltételezés szerinti) 5-6 Mrd Ft kiegészíthető 6‑10 Mrd Ft pénzintézeti hitellel, melyhez a kamattámogatási igény az első évben 150‑300 MFt, melyet a rendszer az MVA költségeinek kiesése miatt elbír, de célszerű állami kamattámogatással a program bővítését elősegíteni.

· Ezáltal 2003-ban 10-15 Mrd hitel helyezhető ki minimális állami hozzájárulással.

· Amennyiben a kormányzat más alapokból fel tudja tölteni az OMA-t, akkor a program még jobban kiterjeszthető.

· A programban érvényesül az európai Unió által elvárt és a vállalkozások által követel regionalizmus, mivel a döntés előkészítés és a döntéshozatal is helyi szinten történik.

A kormányzat részéről meghozandó döntés esetén a Konzorcium részletesen kidolgozza a program működési és pénzügyi feltételeit. Ez utóbbihoz szükséges az MVA által megadandó részletes számszaki adatok.