Január 1-től hatályos a társasházakra vonatkozó új törvény. A parlament ugyanis döntött a jogszabály-változtatásokról, s így az utóbbi évtizedben már valóban elavult jogi normákat – ahol lehetett – kiiktatta. Talán a legfontosabb újítás az, hogy az alapító okiratokból kikerülhetnek az ott fölöslegesen szerepeltetett passzusok, s a kötelezővé tett szervezeti és működési szabályzatban kaphatnak helyet ezek a „házi” törvények. Újdonság az is, hogy a társasház a közös költséggel hosszabb időn át adós tulajdonos otthonára jelzálogjogot lehet bejegyeztetni.

A kormányzat hónapok óta dolgozik azon, hogy elkészüljön és beinduljon a 15 évet átölelő lakásprogramja. Ebben nem csupán pénzről, építendő lakásszámokról döntött és dönt, hanem számos jogi feltételt is hozzáalakít a tervek megvalósíthatóságához. Ennek része a társasházi törvény megalkotása, pontosabban azon szabályok újra fogalmazása, amelyek ma már inkább gátolják, mint segítik a lakóközösségek tevékenységét. A BM Lakásügyi Kollégiumának elnökétől, Csiha Judittól megtudtuk, hogy január 1-től már elegendő lesz a 100 százalékos egyetértés helyett a tulajdonosok 80 százalékának igenje olyan nagyhorderejű döntések meghozatalához, mint amilyen a tetőtér eladása. Ugyanakkor az alapító okiratot változatlanul polgári jogi szerződésnek tekintik, s így az valamennyi tulajdonos aláírásával változtatható meg. A korábbi időkben azonban túl sok dolgot itt szabályoztak a társasházak. Azért, hogy a későbbiekben rugalmasabban alakíthassák a lakóközösségek házuk sorsát, jövőjét, lehetőséget kapnak a merev előírások megváltoztatására. Az elkövetkező másfél évben a társasházak felülvizsgálják alapító okirataikat – erről intézkedik az új jogszabály – és ennek folyományaként a nem oda illeszkedő passzusokat átvihetik a szervezeti és működési szabályzatba. Ez utóbbival a törvény szerint minden társasháznak rendelkeznie kell majd. Itt van jelentősége annak, hogy az szmsz-ek esetében sima többséggel is meg lehet hozni a társasházak ügyeire vonatkozó döntéseket. Ilyenek lehetnek például a közgyűlések összehívására vonatkozó kötelmek, amelyeket eddig – már ahol tették – az alapító okiratban határoztak meg.

A társasházi törvény nem csupán az alapító okiratról és a szervezeti és működési szabályzatról intézkedik. Kimondanak benne különféle esetekre vonatkozó döntési arányokat. Tették ezt azért a jogalkotók, hogy életszerűbb feltételek alakulhassanak ki a lakóközösségekben. A legnagyobb horderejű ügyekben a tulajdonosok nyolcvan százalékának a beleegyezésére lesz szükség, s minősített egyszerű többséggel indíthatók el a nagy felújítások. A változtatásokat kommentálva a BM Lakásügyi Kollégiumának elnöke megjegyezte, hogy az előző évtized elején számos korábbi bérház alakult át társasházzá, létrejöttek azok az akár száz tulajdonost is feltételező lakóközösségek, amelyek immáron kényszerbérházak lakóiként élnek tovább. Sokszor azonban dönteni kénytelenek kardinális kérdésekben is, nem egyszer esett kútba olyan indítvány, hogy a tetőtér eladásából származó pénz felhasználásával újíttassák fel az egész épületet. De pályázatokhoz, olcsóbb hitelekhez sem volt egyszerű hozzájutni, mert a tulajdonosok egyike-másika nemleges voksával megakadályozhatta a többség akaratát. Az új törvény szerint ezeket a konfliktusokat egyszerűbben lehet majd megoldani. Kisebb arányú többség szavazata is elégséges lesz az egyszerűbb ügyek eldöntéséhez, de értelemszerűen ott, ahol nagyobb konszenzus szükségeltetik, az új jogszabály a minősített többségnek – az összes tulajdonos több mint felének - beleegyezését követeli meg. Több esetben az eddigi 100 százalékos igenlést a 75 százalékos, illetve 80 százalékos váltja fel. Újdonság, hogy a jövőben meg lehet majd fékezni a közös költséggel huzamos ideig tartózó emberek magatartását. Erre az az új szabály ad lehetőséget, amelyik – bizonyos feltételek teljesülése esetén – megengedi a társasháznak, hogy a hat hónapnál hosszabb ideje nem fizető tulajdonos otthonára jelzálogot jegyeztessen be.