A MAZARS könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat szerint a jövő januárban hatályba lépő egyezmény intézményesíti az információk kiadásának folyamatát, de ez alapján Svájc nem köteles automatikus, tömeges vagy visszamenőleges adatszolgáltatásra. Idén januárban kaptak szárnyra a magyar adóalanyok svájci betétjeinek megadóztatásáról szóló hírek, amikor Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár bejelentette, hogy a kormány visszamenőlegesen mintegy 35 százalékos forrásadót vet ki az adóelkerülési céllal külföldre kivitt pénzekre, illetve kezdeményezi, hogy a svájci bankok adjanak ki minden Magyarországra vonatkozó, betétazonosításra alkalmas információt. Az elmúlt hónapban az is bejelentésre került, hogy megszületett az új magyar–svájci adóegyezmény, amely már tartalmazza az információk kiadására vonatkozó rendelkezéseket. Az ehhez hasonló megállapodások áttörést jelenthetnek az adóeltitkolás elleni küzdelemben.
„Tény, hogy szerepel az egyezményben az információcseréről szóló rendelkezés, amely a korábbi egyezményből hiányzott. A lényeg, hogy a továbbiakban, adóvizsgálat esetén, intézményes lehetőség lesz arra, hogy Magyarország információkat kérjen a svájci hatóságoktól. Ez pedig tényleges előrelépés az eltitkolt jövedelmek felderítésében” – nyilatkozta Szmicsek Sándor, a MAZARS adópartnere.
Az egyezmény szerint Információt „előreláthatólag fontos célból” lehet kérni, ami egyrészt széles körű információcserét tesz lehetővé, ugyanakkor viszont biztosítja azt is, hogy az információcsere intézménye adathalászási célra ne legyen használható. (Az adóelkerülésért súlyos börtönbüntetés is kiszabható!)
A szakértő elmondta: egy ilyen magyar hatósági megkeresésnek tartalmaznia kell a vizsgálat alá vont személy adatait, azt az időszakot, amelyre vonatkozóan az információt kérik, a kért információk megnevezését, az adóügyi célt, amelyből az információt kérik, illetve azon személy nevét és címét Svájcban, akinek birtokában lehet az információ (feltéve, hogy ez ismert). „Olyat tehát nem kérhetnek a magyar hatóságok, hogy Svájc adjon ki minden információt minden magyar adóalany minden svájci jövedelméről” – magyarázta a szakember.
Hozzátette: az egyezménnyel együtt aláírt jegyzőkönyv azt is kifejezetten említi, hogy az információ cseréjére vonatkozó új szabályok nem jelentik azt, hogy Svájc köteles automatikus vagy spontán (azaz önkéntes és/vagy rendszeres) információcserére. Ugyancsak fontos, hogy az egyezmény szerint a magyar hatóságok csak a 2014. január 1-jét követő időszakról kérhetnek információt, azaz visszamenőlegesen nem kiadhatók a jövedelemadatok.
Régi-új szabályok
A MAZARS jelentéséből kiderül, az új megállapodás főbb pontjaiban követi a régi magyar–svájci egyezményt, azaz nem új típusú, modern, az OECD mintaegyezményéhez hasonló egyezmény született.
„Ez önmagában nem lenne baj, bár az új típusú egyezmények határozott előnye, hogy az elmúlt harminc évben felmerült és a régi egyezményekben nem tisztázott kérdésekre is kínálnak megoldásokat” – állítja Szmicsek Sándor.
A szakember szerint érdekes anomália, hogy például, a szabadfoglalkozásból származó jövedelemről külön rendelkezik ez az egyezmény, bár ez a fogalom már régen kikerült a modern egyezmények szövegéből. A művészek adózásáról a szabad foglalkozás keretében is, de egy külön cikkelyben is szó van, ami ugyancsak zavaró lehet. A munkaviszonyból (nem önálló munkából) származó jövedelem esetében az új megegyezés ugyancsak a régi típusú, ún. 183 napos szabályt hagyja hatályban, amely szintén jó ideje nem így szerepel a modern egyezményekben. „Ez a nemzetközi adószakértő szemszögéből kicsit érthetetlen, de ezektől persze még működhet jól az egyezmény” – állítja Szmicsek Sándor.
A jelentés szerint további érdekesség, hogy a passzív jövedelmek (osztalék, árfolyamnyereség, kamat, jogdíj) kettős adóztatásának elkerülése érdekében az egyezmény csak az osztalék esetében alkalmazza az adóbeszámítás módszerét, a többi esetben a progresszív mentesítés módszerét rendeli, ami ugyancsak szokatlan a nemzetközi adójogi gyakorlatban.