Az egyéni vállalkozók a vállalkozói bevételükből - legfeljebb annak mértékéig - levonják a költségeiket, így kapják meg az adóalapot, amely így akár nulla forint is lehet. Költségként a vállalkozói bevétel érdekében felmerült kiadások számolhatók el. Ezt a szabályt módosítja a mostani törvényjavaslat úgy, hogy minimális adóalapot állapít meg. Ennek kiszámításához a vállalkozói bevétel 2 százalékából le kell vonni az eladásra beszerzett áruk költségét. (Ha a "normál" módon számított adóalap ennél több, akkor természetesen az után kell adózni.) Ha a magyar egyéni vállalkozónak külföldön is van telephelye, akkor - nemzetközi szerződés alapján - az ott keletkezett adóalap módosítja a magyarországit, azaz magyarul levonható abból. A minimális adóalap kötelezettsége sem vonatkozik minden egyéni vállalkozóra. A tevékenység induló és azt követő évében például nem kell alkalmazni a szabályt, feltéve, hogy a személy a tevékenysége kezdetét megelőző 36 hónapban nem volt egyéni vállalkozó. Kivétel az is, ha az egyéni vállalkozónak egyik évről a másikra több, mint 25 százalékkal csökken a bevétele, illetve a vállalkozót az adóévben - vagy a megelőző adóévben - elemi kár érte.

A gazdasági társaságoknál az adó alapja továbbra is az adózás előtti eredmény, amelynek meghatározásához számos csökkentő és növelő tényező tartozik. A törvényjavaslat elfogadása után az összes bevételből le kell vonni az eladott áruk beszerzési értékét, és a külföldi telephely bevételét, és ha ez az összeg nem éri el a bevétel 2 százalékát, akkor a bevétel 2 százaléka lesz a társasági adó alapja. Kivételeket itt is megfogalmaz a törvényjavaslat. Nem kell minimum-adót fizetni az előtársasági és az azt követő adóévben, azaz az alapítási és az azt követő évben.

Több társasági forma (MRP-szervezet, kht., vizitársulat stb.) is mentes a minimum adó alól, illetve - hasonlóan az egyéni vállalkozókhoz - a több mint 25 százalékos árbevétel csökkenés, valamint az elemi kár is felmentő ok.

Az új szabályokat várhatóan 2007. január elsején kell alkalmazni.