A dekonjunktúra összefügg a fenyegető iraki háború, illetve a közel-keleti háború beláthatatlan következményeivel is, de alapvetően gazdasági okokon nyugszik. Amerika még mindig nem heverte ki az óriásvállalatok összeomlásával kapcsolatos bizalomvesztést, a tőzsde többéves mélypontjára jutott, a beruházások zuhantak, az ipari termelés visszaesett. Megingott a fogyasztói bizalom is, ami alááshatja az amerikai konjunktúra eddigi fő tartópillérét. A prognózisok 2,3-2,5% körüli növekedést jósolnak 2002 egészére és valamivel 3% feletti bővülést 2003-ra.

Az Európai Unióban 2002-ben az elmúlt évi 1,6%-ról 1% közelébe süllyed a gazdasági növekedés üteme. Ez 0,5%-ponttal alacsonyabb a három hónapja vártnál. A 2003-ban továbbra is prognosztizált élénkülés (2,4%-os GDP-bővülés) ebben a térségben is szerényebb a korábban feltételezettnél. A 2001-2002. évi teljesítményromlás egyrészt az Amerikával való szoros gazdasági és pénzügyi összefonódásnak tulajdonítható. A tőzsdei áresés, a beruházói és fogyasztói bizalom csökkenése itt is jellemző. A másik ok az Unió mélyítésével és küszöbön álló keleti bővítésének módjával, illetve hatásaival kapcsolatos továbbra is fennálló bizonytalanság. A német gazdaság a stagnálás jeleit mutatja: a konjunkturális keretfeltételek az év folyamán egyre kedvezőtlenebbé váltak.
A rendszerváltó országok heterogén csoportjában a világgazdasági bajok éreztetik ugyan a hatásukat (az ipari termelés és az export növekedési üteme lassul), a régióban azonban a gazdasági növekedés a jelenlegi becslések szerint 2002-ben és 2003-ban is – Lengyelország és részben Csehország kivételével – mindenütt elérheti vagy meghaladhatja a 3%-os ütemet.

A világkereskedelem volumene a 2001. évi stagnálást követően az idén 3-4%-kal nőhet. Az idei fejlemények közül számunkra különösen kedvezőtlen, hogy az EU importja a becslések szerint alig (0,9%-kal) nő, exportja is csak szerény mértékben (2,2%-kal) bővül.

A magyar gazdaságot kedvező és kedvezőtlen folyamatok egyaránt jellemzik 2002-ben. Az első félévi 2,9% után a GDP a második negyedévben – a kedvezőtlen külpiaci feltételek ellenére – 3,1%-kal nőtt. A növekedést azonban továbbra is döntően a magánfogyasztás húzza. A bérek gyors emelkedésének és a lakossági megtakarítási rátának a csökkenése következtében a háztartások vásárolt fogyasztása az első félévben mintegy háromszor gyorsabban nőtt, mint a GDP. A beruházások mindössze 5,1%-kal bővültek a második negyedévben, ami kissé elmaradt az első negyedévi 8,6%-tól.

A közületi béremelések, a lakossági transzferek növekedése, valamint az egyéb állami költekezések következtében az államháztartás hiánya rohamosan emelkedik. A magánfogyasztás és a közkiadások növekedése ellenére viszont egyelőre gyors ütemben csökken az infláció, az ipari és mezőgazdasági termelői árindexek régen nem látott mélységekbe süllyedtek, a külkereskedelmi mérleg pedig nem romlik, hanem javul. A folyó fizetési mérleg hiánya viszont jelentősen emelkedik, különösen számottevő az idegenforgalmi többlet csökkenése és az egyéb szolgáltatások egyenlegének a romlása.

A fizetési mérleghiány növekedésében a nagy költségvetési deficit mellett az is szerepet játszik, hogy a belföldi megtakarítások jelentősen megcsappantak: a háztartások a magasabb jövedelmekből kevesebbet takarítanak meg, mint korábban, emellett a lakásvásárlási hitelek állománya hónapról-hónapra bővül (a lakáshitel-felvétel a nyári hónapokban már havi 50 milliárd forintot tett ki).

A Kopint-Datorg Rt. előrejelzése szerint az idei év hátralevő részében csak kismértékben élénkül a gazdasági növekedés, és a 2002-es év egészében a tavalyitól valamivel elmaradva, 3,5% körül vagy az alatt lehet. Az import 2002 egészében is gyorsabban nő majd az exportnál. Ennek oka részben a forint korábbi erőteljes felértékelődése és a bérköltségek ugrásszerű emelkedése miatt az idei évben megmutatkozó versenyképesség-romlás, részben a továbbra is dinamikusan bővülő belső fogyasztás.

A lakossági reáljövedelmek és a háztartási fogyasztás gyarapodása az eddig tapasztalt dinamikával folytatódik 2002 hátralevő hónapjaiban is. Az infláció megtorpan, és az utolsó negyedévben beragad az 5-5,5% körüli sávban. Az ipari termelés növekedése kismértékben gyorsul, éves szinten 3-4% között lesz. A háztartási fogyasztás növekedését 7-8%-ra, a beruházásokét 5-5,5%-ra, a nemzeti számlák szerinti kivitelét 6-7%-ra, a behozatalét pedig 8-9%-ra becsüljük. A külkereskedelmi mérleg hiánya 4 milliárd euró lehet, miközben a folyó fizetési mérleg deficitje várhatóan valamivel meghaladja a 3 milliárd eurót. A külföldi működőtőke-beáramlás közel 1,5 milliárd eurót tehet ki. Az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított aránya GFS-módszer szerint valószínűleg közel 5,5% lesz, az ESA-95 elszámolási rendszer szerint pedig 7% körül alakulhat.

2003 első felében várakozásaink szerint az ideihez hasonlóan alakulnak a fő makrogazdasági mutatók. A nemzetközi konjunkturális helyzet valószínű javulásával párhuzamosan jövő év derekától ismét gyorsulhat a gazdasági növekedés. Az export érzékelhető dinamizálódása és a nettó export volumenének javulása mellett a GDP emelkedése 4% körül lehet, miközben a belföldi felhasználás növekedésének üteme (4,9%) nem változik érdemben 2002-höz képest. Az ipari termelés növekedése meghaladhatja az 5%-ot. Az infláció csak kismértékben csökken, éves átlagban várhatóan meghaladja az 5%-ot. A külkereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg deficitje pedig az ideivel azonos szintű lehet (utóbbi a GDP arányában közel 4,5%-ra csökken).

A kiegyensúlyozott növekedés és a versenyképesség helyreállítása érdekében a kutatók szerint jövőre a bérek mérsékelt emelésére, szigorú költségvetésre és a lakosság megtakarítási hajlandóságának a növelésére van szükség. Ennek feltétele pedig a gazdaságpolitikát alakítók megfelelő elszántságán kívül a gazdasági és társadalmi-politikai partnerek belátása és együttműködése.

Kapcsolódó táblázat

A 2002/3 Konjunktúrajelentés a világgazdaságról

A 2002/3 Konjunktúrajelentés a magyar gazdaságról