A nyár elején az akkori, éves 8 százalékot meghaladó inflációs adathoz képest látványosan kevesebbet, 6-7 százalék közötti 2007-es év végi előrejelzést fogalmazott meg a pénzügyi kormányzat és több konjunktúrakutató intézet is. Már-már tudható, hogy a költségvetés benyújtásának időszakában "forgalomba került" 4,9 százalékos 2008-as hivatalos előrejelzés sem "jön be". Mit is takar az idei és a következő évi "pontatlanság", s nem mellékesen: hogyan is reagálnak minderre a gazdaság szereplői? A többi között erre kerestük a választ a GKI Gazdaságkutató Zrt. szakértőjének, Kopik Tamásnak segítségével.
- Az idei hivatalos előrejelzések, amint a mieink is, túlzottan optimisták voltak - szögezi le Kopik Tamás. - Történtek olyan dolgok, amilyeneket nem lehetett előre látni: a mezőgazdasági termésmennyiségeket, az agrárium áremeléseit például. A drágulás mértékét sem sikerült precízen kiszámolni. Azt gondoltuk mi is, hogy a rossz termés ellenére is részben az import, részben az áruházláncok versenye leszorítja az élelmiszerek árait. Valóban igaz volt 2004-ben is, 2005-ben is, hogy az élelmiszer lefelé húzta az inflációt. A tendencia megtört, s nehéz volt megbecsülni a változás mértékét. Mindenesetre nagy drágulás következett be ennél a termékcsoportnál.
- Nemkülönben az olajnál. Itt milyen folyamatok zajlottak le?
- Megítélésünk szerint a 90 dollár feletti szint sok kedvezőtlen hírnek, eseménynek az együttes hatására alakult ki. Egyfajta pánikhangulat volt jellemző, elszakadtak az árak a kitermelés költségeitől, s leginkább a várakozások hatottak. Véleményünk szerint nem marad tartósan ilyen magas szinten az olaj ára, de reálisnak az tűnik, hogy 70-80 dollár között alakul az átlag jövőre. A strukturális tényezők között az ázsiai országok kereslete az, ami fölfelé nyomja az olajárat, ugyanakkor az olajtermelő országok az árak letörése, piacaik megőrzése érdekében késznek mutatkoznak nagyobb mennyiségeket a felszínre hozni, néhány megnyilatkozásból ugyanis arra lehet következtetni, hogy fékezni akarják az új kitermelőhelyek szerephez jutását.
- A dollár az elmúlt időszakban komolyan befolyásolta az energiahordozók piacát is. Hogyan lehet számolni ebből a szempontból mind az árfolyamokkal, mind olajárral?
- Az elmúlt időszakban az olajár-emelkedést a dollár gyengülése "kísérte". Annak, aki euróban szeretné elkölteni olajból származó jövedelmét, a gyengülő dollár mellett magasabb árra van szüksége. S persze az is valós, hogy a gyengülő dollár részben ellensúlyozza a dollárban számított olajár-emelkedést. Mi tehát euróban sokkal kevésbé emelkedő és ingadozó olajárra számítunk, ennek megfelelően a forintban kalkulált olajár is jóval kevésbé hektikusan alakul. Ami pedig magát a dollárt illeti, továbbra is gyengélkedni látszik, bár "csak" 1,30 dollár/euró körüli árfolyamot valószínűsítünk.
- Az itthoni előrejelzéseket 2008-ra milyen további tényezők miatt korrigálták fölfelé?
- Az élelmiszerárak idei vártnál nagyobb emelkedésének szükségképpen lesz egy továbbgyűrűző hatása. Ennek a "kifutása" 2008 őszére várható: az első háromnegyed évben tehát tíz százalék közüli drágulás lesz az élelmiszereknél. Ezt leszorítani csak a jövő évi mezőgazdasági termékek tudják, azt követően, hogy piacra kerültek. Az energiaáraknál is vannak bizonytalanságok még. A háztartásoknál a gáz esetében körülbelül ötszázalékos emelésre számíthatunk, s vélhetően csökken a gázár-támogatásra szánt összeg is.
E tényezők alapján a GKI nyolcszázalékos gázáremelkedéssel számol. Az áram ára sem látható még teljesen tisztán. A lakosságnál öt-tíz százalék közötti mértéket becsültek a szakmában, s mi is ilyen drágulást vélelmezünk. A távfűtést tekintve sem lehet megbízhatóan kalkulálni. Az erőművek melléktermékként adnak át hőt a távfűtés cégeinek, de az árampiaci liberalizáció hatására egyelőre kérdéses, hogyan számolnak el a felek egymással jövőre. Az energia drágulása mindenképpen meghaladja az öt százalékot, s az élelmiszerek "társaságában" valóban számottevő lehet a hatása a fogyasztói kosárra. A GKI jelenleg 5,4 százalékkal kalkulálja a jövő évi inflációt.
- "A díjmódosítást a KSH becslése szerint az éves 7,6 százalékos infláció indokolja" - áll az egyik szolgáltató cég novemberben ügyfeleinek postázott levelében. Az idei inflációs szám alapján helyesen számolnak így jövő évi árakat a cégek?
- Az ő oldalukról valamelyest megérthető, hiszen szerződéseket kötve valamihez rögzíteni kell az árak alakítását. A fogyasztónak is egyfajta biztonságot jelent az ilyen intézkedés, mert a szolgáltató legalább nem önkényesen változtat. Ennek ellenére ez a széles körben bevett gyakorlat éppen az infláció magasan tartását eredményezi. Az MNB időnként arra hívja fel a figyelmet, hogy az inflációs várakozásokat kell figyelni, azt, hogy mire számítanak a cégek. Ha persze a tavalyi inflációt vennék figyelembe az áremeléseknél, s mindegyik terméknél eszerint drágítanának, akkor állandó lenne az infláció, nem tudna csökkenni. Hasonló lenne a helyzet a munkavállalóknál is, amennyiben a bértárgyalásoknál érvényesíteni tudnák akaratukat, s a megelőző évi inflációt maradéktalanul "beépítve" emeltetnék meg a fizetéseket...
- A költségvetés benyújtása idején számolt hivatalos adatnál mindenesetre magasabb lesz az infláció jövőre. A büdzsére nézve ez milyen következményekkel jár?
- A korábban készül prognózis, amely bizonyára közelebb lehetett a piaci várakozásokhoz, tényleg alacsonyabb annál, mint ami teljesül majd. De az államháztartás egyenlegére az alultervezett infláció jótékonyan hat. Magasabbak lesznek a bevételek mind az áfa, mind az szja tekintetében.
