Létrejöttek olyan kémiai eljárások is, amelyek az erősített kompozitokat bontják szét: pirolízis vagy solvolízis segítségével nemcsak a polimereket nyerik vissza, de az erősítőszálakat — például üvegszálat — is feldolgozható formában mentik meg. Ezek az eljárások különösen fontosak a jövő szélerőmű-hulladéka szempontjából.
Emellett biológiai kutatások is folynak: egyes enzimek képesek bizonyos kompozit polimerek lebontására, a laboratóriumi kísérletekben bíztató eredményeket mutat. Ha ezt a módszert skálázhatóvá tudják tenni, az új „zöld” irányt jelenthet a kompozitok kezelésében.
Hazai innováció
A BorsodChem gödöllői Innovációs Központjában olyan új generációs poliuretán anyagokat fejlesztenek, amelyek bioalapú izocianátokat és hőre lágyuló poliuretánokat tartalmaznak. Az ilyen anyagok előállítása energiahatékonyabb lehet, emellett könnyebben újraformázhatók, ami hosszabb távon megkönnyítheti a körkörös újrahasznosítást.
Ugyanitt fejlesztik a hőre lágyuló poliuretánokat (TPU) is, amelyek különösen alkalmasak a körkörös gazdaságra: ezek az anyagok könnyebben újraformázhatók és újrahasznosíthatók. A BorsodChem által gyártott bio-TPU emellett ISCC PLUS tanúsítással rendelkezik, ami biztosítja, hogy az alapanyag fenntartható és nyomon követhető forrásból származik.
Fotó: DepositPhotos.com
Szabályozás és politikai akarat
A körforgásos megközelítés nem csak a technológiáról szól – a politika fellépése is kulcsfontosságú. Az Európai Unió például a csomagolási hulladékokra vonatkozó irányelveiben már világosan jelzi, hogy vissza akarja szorítani a többrétegű, nehezen újrahasznosítható csomagolásokat. A 2024-ben elfogadott szabályozás célja, hogy 2030-ra olyan csomagolóanyag-struktúrák legyenek jellemzők, amelyek nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is újrahasznosíthatók.
