Nem mindig jó ötlet az állásváltás
A munkaadók tapasztalatból tudják, hogy egy új alkalmazottat tízszer többe kerül betanítani, mint egy régit megtartani, és adott esetben odébbtolni egy jobb pozícióba a szervezeti sakktáblán. Bevált munkatársaikat megbecsülik a helyesen gondolkodó cégek. Így az, aki a megfelelő teljesítményt mutatja fel, kisebb energia-ráfordítással kerülhet feljebb egy adott munkahelyen belül, mintha egy újabb helyen kínálkozó álláslehetőségre vetné rá magát.
Sokat ugrálni azért sem kifizetődő, mivel - ha már nem vagyunk kezdők - az állásváltások sorozatát tartalmazó önéletrajz joggal bizalmatlanná teszi a munkaadókat. Ha valaki minden munkahelyén csak rövid időt tölt, és hajlamos azonnal felmondani egy vonzó lehetőség kedvéért, akkor az nehezen hiteti el leendő feletteseivel, hogy megbízható, könnyen kezelhető szakember, akire a cég jövőbeli terveit alapozni lehet. Még kellemetlenebb, ha a cv-ben az egyes, eddig betöltött pozíciók közt szünetek találhatók, mivel a látszólag indokolatlan munkaviszony-megszakadás általában egyenlő a kirúgással.
Egy meghirdetetett jobb pozíció egy másik cégnél sokak számára azért tűnik kihagyhatatlan lehetőségnek, mert a közfelfogás ma a karrierlétrán való gyors előrehaladást ítéli meg pozitívan. Érdemes azonban figyelembe venni, ha türelmetlenek vagyunk látszólag egy helyben topogó karrierünk miatt, hogy ma már itthon jóval kevesebben kerülnek fiatalon csúcsvezetői pozícióba.
A fókák száma csökkent, az eszkimóké nőtt
A vállalati piramisok felső szintjei a kilencvenes években megteltek aránylag fiatal szakemberekkel, és a legtöbb területen a kevés jó állásra rengeteg száz százalékosan megfelelő jelentkező van. A kiugrási lehetőségek száma megcsappant, és csak kitartó munkával lehet a megfelelő pozíciószintre eljutni.
Sokan esnek abba a csapdába, hogy az álláspiacon jól eladhatónak tartva magukat, kilépnek a biztos - ámde lekicsinyelt - munkahelyükről, majd hosszú ideig várják a következő lehetőséget.
Ne bízzunk a véletlenekben, igyekezzünk tudatosan megtervezni a szakmai jövőnket. Legyen valaki bármilyen magasan képzett, elismert szakember, a meggondolatlanság akár a lefelé vezető út kezdete is lehet. Aki gyorsan, szinte kényszeresen akarja megszerezni az új állást, az az új munkaadó szemszögéből könnyen kihasználható munkaerő. Ezért például kisebb juttatást, vagy kevesebb önállóságot kap a vártnál, és a kezdettől meglevő elégedetlenség már megveti a következő állásváltás alapját. A kanyargós pályavonal pedig egy idő múlva már egyértelműen hátrányt jelent az elhelyezkedésnél. Ha pedig valaki eléri, hogy megbízhatatlannak tekintik eddigi karrierje alapján, akkor már csak képességeinél, tudásánál alacsonyabb szintű munkákra számíthat.