Tizenegy logisztikai körzet, 13 logisztikai központ látható a gazdasági tárca térképén. Ezek a nemzetközi áruáramlás gócpontjain helyezkednek el. A budapesti mellett – azt valamelyest ellensúlyozó - intermodalitással kombinált logisztikai centrum a soproni lesz, köszönhetően a mögötte álló GYSEV-nek és a közeli Ausztriának. Ezt az állítást közölhette nemrégiben a szaktárca innovációs és környezetvédelmi főosztályának főosztályvezető-helyettesére,

Nikodémus Antalra hivatkozva a Piac & Profit On-line újságja. A minisztériumi tisztviselő nem véletlenül nevesítette a logisztikai központok között a sopronit, az okokról, a részletekről a cégnél igyekeztünk tájékozódni. A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt.-ről ma már az is tudható, hogy több évnyi veszteséges időszak után a múlt évben már eredménnyel racionalizálta gazdálkodását, s egyebek között belefogott a logisztikai centrum számottevő bővítésébe. A árufuvarozás manapság már merőben új környezetben folyhat, hiszen az Európai Unió sok tekintetben alapvetően más feltételrendszert kínál a vasúttársaságoknak is. Ács Sándortól, a GYSEV gazdasági és befektetési vezérigazgató-helyettesétől – immáron a cég közgyűlésen szentesített fejlesztéspolitikája ismeretében – arról kaphattunk tájékoztatást, hogyan igyekszik alkalmazkodni az új piaci követelményekhez az osztrák-magyar vállalat.

Az egykoron csak kiegészítő áruszállítási szolgáltatásokra létrehozott cég számára ma az jelenti a megváltozott feltételeket, hogy teljesen átjárhatóvá vált Burgenland, Győr-Sopron-Moson és Vas megye, ezáltal a korábbiakhoz képest másmilyen gazdasági súlypontok képzését kényszeríti ki az élet. Ács Sándor szerint a szombathelyi súlypont mellett Sopron ebbéli szerepe rajzolódik ki. A GYSEV ennek a piaci felértékelődésnek tükrében határozta meg a városban lévő több tíz hektárnyi ipari területének a hasznosítását. Itt eddig is többféle szolgáltatást nyújtottak a megrendelőiknek a raktározáson túl: csomagoltak, daraboltak, kiszereltek. A számottevő hozzáadott értéket eredményező tevékenység iránt pedig mind nagyobb az igényt fogalmaznak meg a térségben lévő nagyvállalatok, ezért egyáltalán nem véletlen, hogy az osztrák-magyar vasúttársaság outsourcing szolgáltatását bővíteni igyekszik. A gazdasági és befektetési vezérigazgató-helyettes részletezi is: már arra is képesek vállalkozni, hogy a megbízó cég javára az ő szállítójától úgymond bevásárolnak, a köztes szállítást, árutárolást és továbbítást saját felelősségére végzi a GYSEV. A másik irány ugyanígy működik: a gyártó termékeinek raktározása, szortírozása, célba juttatása is kézenfekvő a logisztikai központ számára. A Sopronban lévő ipari ingatlanon éppen ezért építenek fel egy újabb raktárbázist: a bővülő kereslet kielégítéséhez alakítandók ki a feltételek.

Természetesen nem független a GYSEV-szolgáltatás attól a ténytől, hogy a társaság fő profilja a vasúti szállítás. Az ugyan igaz, hogy a határváros megszűnt határvárosnak lenni, az azért megmaradt, hogy vég- vagy induló állomása a település vasúti infrastruktúrája összegyűjtött, összegyűlő jelentékeny árumennyiségeknek. Ács Sándor elmondásából kitetszik, ez a gyűjtő funkció – melyhez adott esetben közúti szolgáltatást nyújtanak – egészen Németországig működik. Az áru aztán Sopronban kerül konténerekbe, s vonaton megy tovább egészen a Balkánig. És persze ugyanígy működik az ellentétes irányú forgalom is: a déli országokból konténerekben érkező termékek átrakása, szortírozása, majd terítése zajlik a nyugat-magyarországi városban. Ezt a kiszolgálást akár a helyi raktárbázison, akár a burgenlandi hasonló létesítményben el tudja végezni a GYSEV. Már a mai, jelenlegi logisztikai tevékenységük is hasonlít az ország legnagyobb ilyen vállalkozásának, a fővárosi BILK-nek a kínálatához, hiszen egyaránt rendelkeznek vasúti, közúti terminállal, melyek jó szinergiával működnek, teljes szolgáltatást nyújtva az ügyfeleknek. Sopronban a nem vasúti terminál fejlesztésének bővítésébe fogtak bele a több mint 3 ezer négyzetméteres raktárbázis építésével. A meglévő és a kialakulóban lévő feltételek azt teszik lehetővé, hogy – Ács Sándor szavaival – végiggondolhassák az áru útját Hamburgtól Szalonikiig, s ha kell, akkor az operátornak, ha kell, akkor a speditőrnek, ha kell, akkor a végső felhasználónak küldik javaslataikat az eljárásrendről, amelynek jóvoltából bizonyosan határidőre jut el a termék a szükséges helyre még akkor is, ha annak részei, egységei több helyről gyűjtendők össze. Ennek a szolgáltatásnak a hátterében informatikai, árukezelési, összerakási, s persze vonatrendezési tudás, amely javíthatja a megrendelő versenyképességi pozícióit.

Az összetett, többnyire vasúti háttérrel is rendelkező Sopron közeli logisztikai központ Bécs, Graz, Dunaszerdahely, illetve Szombathely, Győr, Budapest térségében található, így valós és éles verseny alakult ki már jó ideje közöttük. De a vállalatoknak outsourcing feltételeket is kínáló piaci szereplő már csak nagy távolságra akad Soprontól. Ács Sándor a vasúti közlekedésre vonatkozó „akció-rádiuszról” azt tartja alapszempontnak, hogy a tenderpart, és a végfelhasználó között hány úgynevezett fordítókorongon kell keresztül mennie a vonatnak. Ebből a szempontból egyrészt jelentős hozzáadott értékkel szolgáltathat a GYSEV, másrészt üzleti szempontból valóban nem sok vetélytárssal kell számolniuk a térségben. Sok évvel ezelőtt azonban nem az Adria elérése volt az igazi tét, hanem Záhony felfejlesztésével a Távol-Kelet. Ám az 1998-as orosz válságot követően „elhalt” ez a vállalkozás, újabban pedig mintha a szlovákok eszmélnének előbb az akcsernyői átrakóval és logisztikai központtal. A GYSEV vezérigazgató-helyettese nem gondolja, hogy emiatt piacátrendeződés, piacvesztés következne be. Mint érvel, a Magyarországon vasúti tranzitforgalomként átmegy, eléri az évi 7 millió tonnát, s e mennyiségnek a felét Sopronon keresztül szállítják. Ennek ellenére a Záhony-Sopron relációban minimális mennyiségű árut fuvaroz a vasút, a korábbiakban nagyon nagy mennyiségeket szerzett meg magának Szlovákia Ennek egy részét most már sikerül visszaszerezni, nem mellékesen a GYSEV közreműködésével is. Nem a MÁV érdekeit sértve, de az üzleti lehetőségeket kihasználva ma már jelen van az osztrák-magyar vállalat Záhonyban is, tulajdonolva egy Eurokapu nevű ottani kft.-t. Ács Sándor személyes véleménye szerint Záhony még nem maradt le semmiről, ha felgyorsulnak a fejlesztések, kialakul a jól szervezett Ro-La bázis, akkor a távol-keleti szállítási piacból nem szorul ki Magyarország.

Kapcsolódó cikkek:

A logisztikai nagyok a fővárosra, a kicsik a keleti végekre koncentrálnak

Záhony kaphat kikötői jogosítványt

Eladja szállodáit a GYSEV